hirdetés

Irodalmár és kultúrpolitikus – Király István naplójáról

2017. április 23.

Király István a Kádár-kort dokumentáló naplóját a könyvfesztiválon mutatták be. Az unikális forráskiadvány a Magvető Kiadó Tények és Tanúk sorozatának részeként jelent meg. A naplóról György Péter és Katona Ferenc beszélgetett. – Mészáros Gábor beszámolója.

hirdetés

Nagy egyetemi előadótermek morajlását idézi az alapzaj Király István naplókiadásának bemutatóján. A könyvfesztivál Szabó Magda termében, a leválasztott térben ugyan csend ül, miközben Király Júlia (Király István lánya – a szerk.) megnyitja a könyvbemutatót, a paravánok mögötti fesztiváltömeg hömpölygése állandó alapzaj a beszélgetéshez. A napló bemutatóján György Péter, Katona Ferenc és Király Júlia beszélgetnek. György Péter megjegyzi, hogy a termet megtöltő résztvevők pontosan tudják, hogy itt most nem egy akármilyen naplószövegről van szó.

Ahogy a kötet fülszövegében olvasható, „Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként”. Nagy hatású irodalomtudós és a Kádár-kor meghatározó kultúrpolitikusa. Az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora, Aczél György tanácsadója. György Péter szerint ennél csak akkor lehet beljebb lenni, a hatalomhoz közelebb állni, ha valaki politikus.

Király Júlia alapdilemmája az volt a kiadással kapcsolatban, hogy szabad-e, kell-e, lehet-e kiadni. A család tudott róla, hogy Király naplót ír, de nagy meglepetés volt, amikor kiderült, hogy nem csak három-négyről van szó, hanem közel húsz füzetről. Mivel a napló nem intim titkok, pletykák gyűjteménye, hanem útkeresés, önigazolás, annak Király István gondolatainak plasztikus megfogalmazása, így a kiadás mellett döntöttek. Király Júlia idézte Nyáry Krisztiánt, a Magvető akkori, a Líra kiadói csoport mostani kreatív igazgatóját, aki a kiadás ötletére úgy reagált, hogy „ez pont az a fajta kézirat, amitől egy profi kiadó rögtön megrémül, mert túl speciális. Még jó, hogy nem vagyok profi”.

A naplószöveg csonkítatlan. A kéziratot több szerkesztő rendezte sajtó alá, főszerkesztője Soltész Márton volt, sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta Katona Ferenc, Soltész Márton és T. Tóth Tünde, valamint a szerkesztésben Turi Tímea, Schmal Alexandra és Agárdi Péter működött közre.

György Péter elmondta, hogy neki nincs személyes köze Király Istvánhoz, nem tanította őt, ezért merte vállalni a beszélgetést. Rendkívül fontosnak tartja a személytelenséget, azt hogy megtanuljunk személytelenül beszélni történelmi eseményekről.

Király István a hatalom kellős közepén élte le az életét, és ha valaki ilyen közel van a hatalomhoz és naplót ír, akkor valószínűleg megpróbál olyan emléknyomot hagyni maga után, amely alátámasztja, hogy döntései helytállóak voltak. Mindeközben a kor kultúrpolitikai vitáiról egy önmagát kereső, önmagát megújítani igyekvő értelmiségi fejlődésregénye, egy felépített ember személyes portréja rajzolódik ki. 

A szöveg nem pletykákkal van tele, hanem annak megválaszolására tesz kísérletet, hogy ki ő, mit csinál, és miért csinálja azt. Vannak részek, ahol Király mint másik perszóna bánik magával, illetve van, ahol alanyként. A kettő közötti mintázat váltakozása érdekesen alakul. Legalább olyan mértékű váltás ez, mondja György Péter, mint ahogy a magyarból angolra vált, a szövegek egy része ugyanis angol nyelvű. Király István egykori hallgatója, azóta az Egyesült Államokban élő Katona Ferenc fordította le az angol nyelvű naplórészleteket.

A szöveg állandó témája a "népies" és "urbánus" összeegyeztetése. Király István kommunistaként a mélyszegénységből, a távolról jöttek ügyét és felemelését a magyarság ügyeként fogalmazta meg. Ebben a naplóban – mondja György Péter – antiszemitizmus nyomát fellelni nehéz munka. Azt kéri, hogy aki nem tudja elkülöníteni, hogy mi minősül egy vidékről a fővárosba került értelmiségi rácsodálkozásának, és mi antiszemitizmusnak, az ne foglalkozzon a szöveggel, vagy egyáltalán kultúrtörténettel.

A recepciót illetően György Péter azt prognosztizálja, hogy rendkívül komoly és vad szövegek fognak megjelenni pro és kontra, dús, gazdag értelmezésre számíthat a kiadvány. Egyik érdekessége Király István gondolkodásának, hogy nem gondolja azt, hogy a hatvanas éveknek nincs köze az ötveneshez. Nem tekinti semmisnek azt a radikális változást, amely átalakította Magyarország osztályszerkezetét, és egészen a 2010-es évekig meg is határozta. A Rákosi-korszak nélkül nem történhetett volna meg a Kádár-korszak konszolidációja, és ennek a gondolati ívnek a naplóban fellelhető nyoma van. Érdekes megnézni, hogy mely időpontok azok, amelyekről nem esik szó – ’68-ból egy mondat sincs, „ami véletlennek alig nevezhető.”

Katona Ferenc reményei szerint ez a szövegkiadás egy hosszú sorozat kezdete. Reméli, hogy az Aczél Györgyhöz írt levelei is ki lesznek adva, mivel a napló főszereplőjének szerinte egyértelműen Aczél György tekinthető, elég ehhez csak azt megnézni, hogy hányszor említi. Emellett fontos szereplők: Pándi Pál, Rényi Péter, Szabolcsi Miklós, Czine Mihály.

György Péter szerint a napló drámai szerkezetét Király István Aczél Györggyel való viszonya adja. Aczélhoz szinte egy "kamasz áhítatos tisztelete fűzi". Egy olyan topintellektüel, mint Király István, pontosan tudta, hogy Aczél kicsoda és mit képvisel. A kiválasztottak világának pszichogeográfiája – szerinte ez a szöveg második rétege, s emiatt is unikális, semmihez nem hasonlítható forrás.

Fotók: Kiss Norbert


 

Mészáros Gábor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.