"Van bátorsága viccelni, direktben, és nem csak ironizálni meg szatirizálni, bölcsészi módra. (Szerintem nincs is diplomája.) Az ember felröhög, aztán egyszer csak felhörög, mert nem is olyan vicces. Egyáltalán nem vicces, csak nehéz ma egy fiatalnak a komoly dolgokról énekelni, nem úgy, mint a romantikában, amikor röhögni volt nehéz. Most sírni. A természetről se könnyű, a mai természet nincs is megalkotva, hiszen a természetet minden században a költők alkották. Király Levente komolyan dolgozik ezen, sikerét e téren külön díjazom. Tigris kószál, csöveket vakargat." (Nádasdy Ádám)

Részlet a könyvből:

Lassulás

Egy szabadnak vélt, hihetetlenül vad
tigris kószál. Csöveket vakargat.
Bajsza dértől ég, hasaalja véres.
Dalra fakadna.

Petrióda

És az Úr küld nekem egy angyalt,
két kurva nagy csöccsel,
nimfomán hajlamokkal,
de mindezt kielégíthetően,
sok-sok orgazmussal,
be velem ne teljen.
Hagyja magát seggbebaszni,
sőt követelje,
lehessen mellreélvezni,
és szopjon, mint egy isten
nő. Szeressen bulizni, de
velem, és csak ha én akarom.
Főzzön, mosson, takarítson.
Legyen milliomos, ám
fiatal özvegy. Vagy örököljön
bányákat, bankokat.
Az ilyen angyal jöhet, Uram,
az ilyen angyal maradhat.

Függőkert

Mikortól tudom, hogy függő vagyok?
Nem most merül föl először a kérdés,
régóta érdekel.
Nem vagyok függő.
Nem vagyok függő.
Nem vagyok az – gondolom magamról.
De honnan tudja biztosan az ember?
Hátha már egy éve,
hátha már két éve,
vagy ki tudja, mióta
függésben élek, csak nem
vettem észre.
De ha kiderül,
igenis függő vagyok,
és ezt magam is belátom,
akkor honnan datálom majd újdonsült
függőségemet?
Hol lesz a képzeletbeli, utólag kijelölt pont,
ahonnan majd számolom?
És hogyan tekintek vissza
addigi önmagamra?
És ha már föltettem ezt a kérdést,
nem lettem-e máris, automatikusan
függő?
Vagy csak hatásvadász kitárulkozás
ez az egész: csak játék?
De ha már eszembe jut ilyennel játszani,
nem vagyok-e máris, végérvényesen
függő,
kertelés nélkül?

Megfelelő kő

A kövek kilátszanak a vízből, a túlpart karnyújtásnyira.
A távot gond nélkül átdobom.
Csak nagyon kell akarni.
Megkeresem a megfelelő követ, teljes erőből elhajítom.
Várni kezdek.
Először halk suhogás, aztán hosszú, néma csend.
Mi lesz, ha sikerül, ha tényleg átdobom a folyót?
Sokáig nem történik semmi.
Fülemben kalapál szívem, a levegő megreked féluton.
Aztán csobbanás: fekete gyűrűk a vízen,
szánalmasan közel.
Kitör belőlem a nevetés.