(Bev.) Nem ismerek kortárs zenészt, aki ilyen intenziven számítana a hallgatójára, mint Szemző Tibor. Lemezeit tulajdonképpen mindenüvé magammal viszem, bármilyen lelkiállapotban hallgatni tudom őket. Hosszú vezetések alatt akár, nappal vagy éjszaka, vízparton vagy bezárkózva a saját szobámba a The Conscience. Narrative Chamber Pieces, vagy a 30 percnyi, 33 hangból komponált Tractatus („könnyű” eset, hiszen remekmű), a Snapshot from the Island darabjai, a külön lemezen megjelentetett filmzenék, vagy A láthatatlan történet elképesztő performance-a, és az életmű jelentős részét kitevő, a Forgács Péter-filmekhez – Mekkora nagy találkozás, Uramisten, nem is látjuk még teljes valójában...! - készült beszédoperák vagy mozgókép-oratóriumok éles történet-villanásokkal és a mérhetetlenül nagy idővel töltik meg az emberi lelket.

 

 

(Felj.) Hanggyűjtemény; hangtár; fényes rezgéstárlók; zajszekrények; zörejszekreterek; faládák, javarészt azonosítatlan dallamfoszlányokkal; pengéskamrák; ütés-, valamint becsapódás-archívumok; hűvös hullámhalmok; susogások; formás üvegcsék emberi hangokkal; egy csak éppen hogy elkezdett, szabályos sikolyszótár; színes gyermekhangfűzér, nem is egy; többezer hangkép; léptek, esetleg egyetlen, talán eltévedt vagy régtől fogva körbejáró személy lépteinek sokféle kongása; beszédtörmelékek, as many peoples, as many languages, plus perhaps a few more.

 

 

Hanginstalláció: várakozó hangok a Revox G36 lámpás magnóban, meg a négy, lámpás Orion AR 612 („Pacsirta”) dobozaiban. Szent események, szabad ismétlődések. (Egy magányos betonkeverő a Szélső utca legtetején.)

 

Rojtos hangzászlócskákat lenget a szél, fennakadtak egy mélyen ragyogó kökény- vagy még inkább csipkebokor tövisein. Valaki menekülés közben hátrahagyta őket, lehet, hogy egy hajléktalan isten.

 

 

 

Elhagyott vagy kidobott hangok, sok-sok hallani való, csak körbe kell fordulni, annyi haszontalan, semmire se jó hang, nagy kupacokban vagy rétegesen szétterülve, mindenütt. Nem lehet tudni, kihez tartozott, ez sem, ez sem, azabadon lehet turkálni, szégyen, nem szégyen. (Nem szégyen.) Legjobb válogatatlanul összegyűjteni őket, majd csak helyükre kerülnek. Valamennyi hang.

 

Hanghullám, azaz félfény.

 

A hangot követni. Valaki elejtett valamit, megy a hang után. Ki ne hagyna el kilencvenkilenc hangot az egyetlenegyért? (Senki.)

 

 

 

Elhallgatás, sokáig el lehet hallgatni.  

 

Egy tőzegláp, ismerős eset, minden lépésre jön belőle valami hang, szörcsögés és szortyogás, rettentő mélyről, képzeleten túli sokezer méter mindenesetre. Vulkanikus eredetű, szelíd hang, felfoghatatlanul régi, nem történet, az nincs. Idősödő, kopott hangorgánum, némi érthető ingerültség teszi ércesebbé, ennyi maradt az isten foglalkozású személy kiáltásából, ha egyáltalán kiáltott. Nem kevés. Szeretném, ha kiáltott volna, amikor megszólalt, nem nagyot, de azért visszhangosat valahogy. Lehet, hogy nem kiáltott. Rezeg egy szép öreg fej a mélyben, rajta járunk, érezni a finom, hófehér rezgést, hullámzik a tőzegsziget. Nincs fenyegetés, nem fenyeget senki, ha elnyel, elnyel, lesüllyedsz, nagyon lassan, elnémulsz, nagyon lassan, süllyedsz bele az időbe, lehet, hogy boldogan. Szép az idő. Sohasem érsz a fenekére, ahol a koros lény rezeg.

 

 

 

Mintha volna mégis egy megkötés, egy felirat valahol a bejáratnál: időben engedd el a gyermek kezét.

 

Madarak, a soklelkű sziget lelke mind, pillanatnyi alakzatok, nem azért mondom. Rajzolatok a jégen, eltűnő ember.

 

 

 

Szavak is vannak, olykor vannak szavak is, szó és hang együtt, csak ritkán mondat vagy mondattöredék, de még az is megeshet. Szó, másfajta rezgés, hangforma, valakié, valamié. Mit közöl? Nem közöl semmit, nagyon is érthető, hogy nem, velünk van a világ végezetéig, semmi különös.

 

Megismered a hangot, a hang azt mondja, egy olyan felelethez, amelyet nem lehet kimondani, nem lehet kimondani a kérdést sem. Nem kell kimondani, de már késő.

 

 

Csend van, valahol van csend is, meg morajló égitestek, és van csillagszél, láthatatlan szárnyak suhogása, űrvihar. Ami fent van, az van lent is. Csak hanghiány nincs, sem fent, sem lent, nincs hanghiány, sem formával bíró, sem formátlan. Hogy mi a csend, azt nem lehet tudni, egy hangalak vagy visszhangalak, csend, hullámgyűrűk távolodnak, amíg a szem ellát. Látod a hangot.

 

Valami hangtalanul eldől, csend, ez most eldőlt.

 

 

(Folyt.)