hirdetés

Kis nyári zene - 4.

Hallgass zenét Halász Margittal!

2008. július 16.
A litera nyári körkérdést intézett kortárs írókhoz. Arra voltunk kíváncsiak, ki mit hallgat, milyen zenét szeret, nyári estékre mit ajánl az olvasónak-hallgatónak, és miért.
hirdetés

Mindig vannak időszakosan kedvenc zeneműveim, dalaim az operától a hip-hopig, melyeket ronggyá hallgatok, aztán  elteszem őket télire.  Ez a nyaram, úgy tűnik a könnyű műfaj bűvöletében telik.  Az első kedvencemhez írtam egy élménybeszámolót, mert még mindig az esemény hatása alatt vagyok.
 
In the summer of 2008

 
     Messziről kezdem. Pár hete anyagot gyűjtöttem gyermekkorom színhelyén, Újléta-Ligeten. Ez egy Debrecenhez közeli tanyaság. Cimborámmal, Zsófival jártuk a csodálatos vegetációt, amely a számtalan féle-fajta fától valóságos magyar tarka dzsungellé lett. A vadszőlő fürtökben lógott a fejem felett, a nyárfásban őzek, a levegőben fecskék, a fűben gyíkok. A levegő olyan friss volt, hogy szinte bele lehetett harapni, éppen egy zápor futott el előttünk. Régi sztorikat idéztünk, és jókat nevettünk. Majd egy nagyobb tisztásra értünk, ahol Misike legeltette a teheneket. Misike, Zsófi és én, amolyan véd- és dacszövetséget alkottunk, együtt kezdtük az alsó tagozatot hetvenben. Én előbb mentem egy évvel, ők később, így érezhető volt mindig köztünk a korkülönbség. Azt játszottuk mindig, hogy család vagyunk, apa, anya, gyerek. Misike gyermekkorában mélységes poklokat járt, valóságos megváltás lett számára, amikor ifjú felnőttként Zsófiék szerződtették a harminc tehén mellé. És hogy, hogy nem, Misike egyre kevesebbet beszélt, mostanság pedig már szinte teljesen elfogynak a szavai, leginkább csak bólogat és mosolyog. Egy fekete korcskutyával, Duracellal vigyázza a teheneket, és egy sztereó magnót hurcolász.
      Nagyon megörültünk egymásnak. Nem is tudtunk  megszólalni, csak mosolyogtunk. A már-már kínosság váló csendben Misike egyszerre a magnóhoz hajolt és bekapcsolta. Éppen indult Bryan Adams dala, az In the summer of 69. Misike maximum hangerőre vette és csak néztünk egymásra hárman döbbenten. Eszünkbe jutott a nyárfaodú fészkünk, ahol 69 nyarán titkokat osztottunk meg egymással, és ahol fogadalmakat tettünk, hogy híresek leszünk és így meg úgy meghódítjuk a világot. Tátott szájjal merengtünk, amikor is a dal hirtelen felgyorsult, és szétpattintotta kábulatunk burkát. Zsófival elkezdtünk táncolni, de csak deréktól felfelé, vállal, nyakkal és kézzel. Misike előbb tétovázott, aztán eldobta könyöklőbotját és beállt. Hármasban ipiapacsoztunk, és persze, ha melléütöttünk, visítozva nevettünk. Duracell félrebiccentett fejjel bámult minket, egy-két szenzibilisebb tehén féltékenyen felbőgött. Sajnos csak pár percig tartott a csoda. A szám véget ért, Misikének meg rohannia kellett, mert a tehenek közben elérték a kukoricást.
 Amikor hazajöttem, többször is meghallgattam ezt a csupa öröm dalt. Már nem 69 nyara jut róla eszembe, hanem 2008 nyara.
 
 
A most következő dal a Bobby-val való szerelmetes kóborlásunk emlékét meséli el, melyet a Kentucky szénbányák környékén tettünk.  Tényleg felejthetetlen élmény volt.
 

 
Ezt a dalt a fiam hallgatta a nyár elején napokon át. Észre sem vettem, hogy a mindennapjaim részévé válik. A fiam pedig hirtelen kiszeretett belőle.  Én meg úgy éreztem, hogy valami bútordarab hiányzik a nappaliból, amin jó ülni, vissza kéne pakolni. Vissza is pakoltam. Most én ülök rajta. 
 

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.