hirdetés

Kiss Judit Ágnes: Fehérné

2017. november 14.

„Bejössz-e ma hozzám, aranyom, Jánoskám? / Nem jő még az uram, megizente postán." / Menne ő, hiába ne fogyjon a fröccs el, / De hát mihez kezdjen egy ilyen csepp öccsel? – Kiss Judit Ágnes a Litera Szerelmes Arany című verspályázatán megírta Arany János megsemmisült erotikus verseinek egyikét. Ezt olvashatják most (videóval).

hirdetés

Fehér Gábornénak az a híre járja,
Fehér a bőre, de fehérebb a mája.
Bár már esztendeje múlt, hogy hites asszon,
De minden alkalmat megragad, hogy hasson.

Fekszik hason, oldalt vagy peniglen háton,
De még szívesebben áll ő négykézlábon.
Még térdre is bukik, csak szépen kell kérni,
Így mondja a fáma – meg az a száz férfi.

János nem gyermek már, olyan legényforma,
Nedve is van elég, mi akkor kifolyna.
Arról ábrándozik, Fehér Gábor neje,
Hogyha más nem akad, beéri ővele.

Nincs egy árva perce, hogy reá ne vágyna,
S ha meglátja, menten elcsöppen a... nyála.
Két alma a mellye, hátulról meg, hinnye,
Gömbölyű a fara, mint egy görögdinnye!

Gondolkodik János: „Hisz ha dinnye, talám
Eljő még a napja, hogy begörög alám.
Fehér Gábor eljár egri ződ vásárba,
Hitvese ajtaja hátha nem lesz zárva."

Szembe jő az asszony, igen ki van nyalva,
Ünneplő szoknyája, réklije van rajta.
Haja szálló holló, kendő nem borítja,
A hangja meg gerle, ahogy megszólítja:

„Bejönnél-e hozzám holnap éjjel, János?
Nincs itthon az uram, messzi van a város!"
Hiszen menne rögtön, a muszáj nem hagyja,
Legkisebb testvérét bízta rá az anyja.

Beül a kocsmába dérrel-dúrral János,
Nyöszörög a gyermek, bizonyosan álmos.
De a bátyja vedel: rossz lőrét szódával,
Hátha így megbékél szörnyű balsorsával.

„Bejössz-e ma hozzám, aranyom, Jánoskám?
Nem jő még az uram, megizente postán."
Menne ő, hiába ne fogyjon a fröccs el,
De hát mihez kezdjen egy ilyen csepp öccsel?

„Gyere hozzám, János, e szent minutában!
Meg kéne dörzsölnöd, úgy viszket a hátam!"
Pálinkás kenyeret csócsál a kis gyermek,
Fenekedik János, ő bizisten elmegy.

Fehér Gábornénak az ajtaja tárva,
Megbontva az ágya a tisztaszobába´.
Belép hozzá János – oh mores! Tempora!
Rámered az asszony fedetlen tompora.

„Pattanj a nyeregbe! Toporog a lovad!"
Érzi János, hogy a kemény szándék lohad.
„Meg kell most lékelnem ezt a görögdinnyét,
Vagy szépen csendesen kiosonjak innét?

Kis bicskával dinnyét vágni bajos nagyon,
De megöl az asszony, ha parlagon hagyom."
Így bámul a vaskos fehérnép inára,
Végül térdre borul elibe – imára.

 

Fotó, videó: Margó Fesztivál

Kiss Judit Ágnes

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.