hirdetés

Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet

A Noran Kiadó ajánlata

2007. november 14.
Kiss Judit Ágnes
Nincs új üzenet
Noran Kiadó, 2007.
Kötött
128 oldal, 2.399 Ft
hirdetés

Kiss Judit Ágnes 1973-ban született. 2004 óta publikál. Irgalmas vérnő című kötete 2006-ban jelent meg. Máris több irodalmi díj és ösztöndíj birtokosa.

 
Első könyvéről írták:
 
„...a személyességnek és a szemérmetlenségnek, a szókimondásnak és a visszafogottságnak, illedelmességnek és kitárulkozásnak azzal a nagyon tetszetős és gyönyörködtető ötvözete, ami a címet is adó ?irgalmasvérnő? szimbolika egészét jellemzi, és számtalan helyen artikulálódik.” (Csuhai István, ÉS)
 
„Kiss Judit Ágnes sokat tud az emberi kapcsolatokról, sőt ember és isten kapcsolatáról is, és ezt a tudást szinte mindig áttételekkel közli. Színészkedik, hogy őszinte lehessen; és a hatást csak fokozza azáltal, hogy alakításaiban visszafogott. Felölt sokféle álarcot, kipróbál sokféle hangot, műfajt, formát a bluestól a regösénekig, a szabad verstől a disztichonig.” (Ferencz Győző, Népszabadság)
 
„Kiss Judit Ágnes tudatosan lezárja a kimért és körültekintő beszéd idejét a női versekben, és ugyanakkor, több kortársával és immár követőjével együtt, új hangnemet üt meg a témában, arra tesz kísérletet, hogy a nőiség sokféleségét egyetlen könyvben és egyetlen karakterben mutassa meg. A különféle versek különböző alakmásokat, különböző szerepeket teremtenek, és a központi kérdés pontosan az, hogy mi is valójában az egyéniség.” (Szabó T. Anna, Holmi)
 
 
Versek a kötetből:
 
Mimikri
 
Hová hívtál el, Istenem?
Miféle különös szeánszra,
mely szentebb, mint egy nászmise
és sötétebb, mint a sátán bálja?
 
Hová dobtál ki, Istenem,
mint egy ejtőernyős ügynököt?
Tudtad-e, amikor kilöktél,
hol szállunk, milyen föld fölött?
 
Most itt vagyok, nem kérdezek már
semmit, ami a múltról szólna,
elvégzem mindazt, amit rám bíztál,
vagy szolgaként, vagy uralkodva,
 
csak tudnám, mi az. Most jó volna
emlékezni, mit is kell tennem.
Hallgatok addig, és próbálok
túlélni rejtőszínekben.
 
 
Színház
 
A nyár, a telihold, s a többi. Ismerős
díszlet. (talán a Rómeóból?) Ám a hős
nincs a színen, idegen statiszták
ölelik át helyette Júliát.
 
A kert, a víz, az illatok. Tökéletes
a látszat, de a hősnő mellett mit keres
egy másik darabból egy másik színész?
Miféle posztmodern a rendezés?
 
A csönd, a csillagok... de megbocsátható
ilyen szerepzavar? Más arc lebeg a tó
tükrén, mit vársz, s mindez a rendező
szerint egy módon értelmezhető:
 
A viszony él, noha a szerep elenyész.
(Marad a fénytechnikus meg néhány zenész.)
Rómeó halott, szétszórták porát,
s valaki kell szeretni Júliát.
 
 
Úttörődal
 
ha vécére mégy, kérlek,
ne trónolj soká,
hogyha el akarsz bújni,
csak ne az ágy alá,
mikor felfalni készülsz,
a májam meg ne edd,
ne halld meg, amit mondok,
csak hogyha nem neked.
 
lieben und lieben lassen,
ez majd mindent megold,
ha férfi vagy, légy majka,
ha nő vagy, maya gold.
hisz ennél szebb világot
keresve sem találsz,
napi huszonnégy órás
a szombat esti láz.
 
a rejtett kamerába
ne nézz bele sosem,
míg mozdulsz, el ne áruld,
mit tudsz már biztosan:
árammal telt szögesdrót,
ami itt körbefut,
míg élsz, keresed rajta
a titkos kiskaput.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.