hirdetés

Kiss Noémi: 2008. december 30.

2009. február 1.
Majd együtt futunk lesre! És gól után ledobjuk a mezt. - Kiss Noémi Darvasi Lászlóhoz írt fiktív szerelmi vallomása a litera Love Parade című, 7. előszilveszteri partiján hangzott el.
hirdetés

Reggel hét óra van.
Felkeltem, sírtam, és nem bírok újra elaludni.
Mondjuk, hogy szenvedek, de ez nem is a legjobb kifejezés, irtóra szégyellem magam. Ezt nem tudtam előre, ha tudom, nem megyek bele. Piros az arcom, kezd kiszáradni a torkom, a szívem kalapál. Muszáj innom valamit, mielőtt rád gondolok. Te biztosan fekvőtámaszoznál, én ilyenkor úszom néha, de most az sem megy.

Nem tudtalak elképzelni, most meg nem tudok tőled megszabadulni. Tegnap, mikor írtam, mert minden nap írok, mióta megtudtam, hogy téged kell szeretnem, szóval tegnap már annyira hiányzott az arcod, hogy a google-ban megnéztem a képeidet. Sosem az arcod volt előttem, hanem a lábad, az a görbe, a rüsztöd, a térded, a derekad. A diadal ívei, csodás boltozat. A narancssárga nadrágodat nézegettem, úgy hogy kétszáz százalékra nagyítottalak. Te miért vagy mindig ebben? Nem tudok szabadulni tőle. Ez a gatya kurva jó! Fölötte zöld vagy piros pulóvert hordasz, néha szürkét, ami nem áll olyan jól, neked a színes megy. Légyszi, legyél abban! Mindig. Én már a mindigre gondolok, az örökkére.

A narancssárga lázba hozott. Mikor először megláttam, elpityeredtem. Egy kisfiút állt előttem, kantáros nadrágban, kezében pöttyös labda. Te két láb vagy. Arc nélkül is szeretlek! Nekem már máskor is volt olyan, hogy csak egy szőrös fejet szerettem. Volt kopasz is, két keskeny szemöldököt, nyurga lábakat, görbe hátat, szőrös, ősz mellkast vagy pelyhedző bajszot. Ugye milyen majom vagyok?

Mikor letöltöttelek, annyira felmelegedett a testem, hogy rögtön beugrottam a fürdőkádba. Hideg vízzel engedtem tele, még jégkockát is hoztam a hűtőből. Egy órát ültem benne, képzeletben veled. Pancsoltunk és orromra kented a fürdőhabot. Miután piros foltjaim lilák lettek, megnyugodtam, s te eltűntél.

Egyre többet tudok rólad, figyellek, követlek. Azon gondolkodom, hogy férkőzhetnék a közeledbe. Elképzeltem például, ahogy szotyizunk és meccset nézünk. Kimegyünk a telepre. Egy nagy számot rajzolok a hátamra, mondjuk a 8-ast. Rávasalom a pólómra, hogy Dukic, Deportívó la Coruna és te nem bírod levenni rólam a kezed. A mellemre is számot teszek, két reklámlogót - azokon legelteted a szemed. Megfogod és kiáltasz: Focici!

Vegyetek be a csapatba! Tudok futni és bírom a kritikát. Ritkán szabálytalankodom. Pontosan érkezem a beadásra, olvasom a játékot, ismerem a foci nyelvét. Ha kell, végigizzadok egy meccset, de ha megbeszéljük előre, nem hajtok, akkor majd sétálok én is. Az öltözőben is gyors leszek, nem festem ki magam, megígérem. Sőt, ha szükség van rám, elvállalom, hogy kapus leszek. Ha más posztot szántok nekem, az is jó. Fogok passzolni. Majd együtt futunk lesre! És gól után ledobjuk a mezt.

Sörözünk a meccsek közben. Sörözünk, habos a szánk, és bugyborékolsz. A játékot dicséred, bólogatok. Dukic is kihagyta a tizenegyest, de te ne legyél ideges, oda lett a spanyol bajnoki cím. Annyira beleéled magad, hogy megcsókollak. Berakom a fejed az ölembe. Cirógatlak. Vigasztalás közben megsúgom, hogy szeretlek. Így jó lesz? Azt képzeltem, hogy így foglak szeretni. Jó? Ha focista volnék, szeretnél? Mert akkor az leszek. Neked!

 

Kiss Noémi

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.