hirdetés

Kiss Noémi: Cápadressz és labdalányok

2008. szeptember 10.
A görögök állítólag azért versenyeztek meztelenül, hogy egyértelmű legyen a versenyző nemének kiléte. Nőknek ugyanis szigorúan tilos volt rajthoz állni. Amikor, i.e. 720 körül kiderült, hogy az egyik athéni futó edzőjének nagy mellei vannak, mert nő, onnantól kezdve a trénerek is csak ruha nélkül vehettek részt a játékokon.
hirdetés

A spártai sportolók nyerték a legtöbb babérkoszorút, az athéniek lemaradtak, a nők pedig szigorúan Kréta szigetére szorultak, ott edzettek és ott is versenyeztek egymagukban.
 
Tehát már a görögök sem hitték el azt a naiv mondást, hogy nem a ruha teszi a sportolót. Két olyan sportágról lesz szó a továbbiakban, ahol a dressz és a viselőjének neme nagy hatással volt a végeredményre Pekingben. A két sportágban természetesen külön indulnak a férfi és női sportolók, a maguk közti kemény, áldatlan harc viszont összeköti őket; míg az egyikben időről-időre egyre keskenyebb a két nem távolsága, tehát már megjelent a feminista téboly, a másikban felfokozottan növekszik a különbség; az úszásról és a kézilabdáról lesz szó.

Istenkirály, űrlény, marslakó – ilyeneket mondanak Michael Phelps amerikai úszócsodára, az olimpia csúcsfigurájára, minden idők legeredményesebb sportolójára. Hát igen, rengeteg az úszószám, hangoztatják irigyei, így könnyű nyerni. De nem, nyerni egyáltalán nem könnyű, arra születni kell, az úszásban jónak lenni elsősorban testi adottság, csak a többi múlik a szerencsén és a szponzoron, de hát éppen itt a bibi.

Elterjedt az a frappáns nézet, mely szerint Phelps teljesítményét a NASA űrállomásokon fokozták, és feltehetően orvosi szobákban manipulálták. Ennek látható jelei vannak. Elkezdett íródni a Phelps-mítosz. Phelps androgün lény, nem is ember, hanem cápa, egymaga az egész világűrt jelképezi, nagy terhet cipel könnyedén. Még jó hogy, iszonyú hosszúak a karjai, ha kinyújtaná, széltében hosszabb volna, mint egy átlagos kínai ember. Biztosan nagy lábai vannak, meg lábujjai, a delfinmozgást csak a delfinek csinálják nála jobban. Alig kell mozgatnia végtagjait, úgy szeli a vizet az új Speedo dresszben, mint egy termetes tengeri hal. Egy rossz képpel már a bálnákhoz is hasonlították. Phelps és a dressz, ez az idei olimpia csúcsteljesítménye, szponzor és marslakó egymásra találása. Bush elnök is kijárt neki, külön ellátogatott az uszodába megnézni az amerikai csodát, persze egyáltalán nem csodálkozott, amikor 400 vegyesen megverte a mifiúnkat, Cseh Lászlót. Phelps pedig, mikor megúszta nyolcadik aranyát, alig várta, hogy anyja és nővérei végre megöleljék. Az anyakomplexus sokkal édesebb erő, mint a háború fegyverekkel és emberéletekkel. Kína megrendezte a háború olimpiáját, és ebben nem csak egyedül Amerika a ludas.

Amikor Phelps csúcsot dönt, üvölt. Szoros, cipzáras kezes-lábasát lehúzza, és egészen a nemi szervéig tolja. Fantasztikus úszó, fantasztikus test, az arca nem szép, de ez sem számít, maradjon csak mókás elálló füleivel. Phelps csakis a nézők szemében földön kívüli, csak a hétköznapi embernek csodalény, a sport tele van ilyen egyéniségekkel, ráadásul Phelpsnek van köztük a legsavanyúbb tekintete. Már kezdtem elmerülni és fürdőcskézni a saját nőpárti gondolataimban, abban, hogy az idei olimpia is csak a férfiuralom bizonyítéka; férfibírók, férfiedzők, férfidiktatúra, Kína némi erőszakkal kinevelt sportolói, ámultam és bámultam őket persze – aztán egészen máshol lyukadtam ki. A mostani pekingi úszás felbontja a nemek szokványos hierarchiáját, nekem ez sokkal karakteresebb meglepetést okozott, mint az űrlény jelenléte kékkockás medencében. Nincs szétúszás, összeúszás van, ha szaknyelven kellene fogalmaznom. Az úszónők férfiak lettek.

Valami egészen fantasztikus dolog kápráztatott el. A másodlagos nemi jelleg eltűnése, a biológia csodája. Látványban legalábbis teljesen eltűntek a különbségek. Kapcsolom a tévét, és több perc után esik le, nők vagy férfiak úsznak-e. Régen azonnal tudtam, ki van a vízben, melyik nem úszik, vagyis melyik nem úszik lassabban, természetesen a hátrányos helyzetű. Röptükben tűntek el a régi kedves arcok, a úszótestek és a mezek teljesen egyformák, a szocialista országokból sem kell nyugatra utazni a jobb felszerelésért, sapkáért, szemüvegért, mint kamaszlány koromban; a melltartók és a cicik sincsenek sehol, a vékony csípőket és a puccos fenekeket végkép hiába pásztázom, mindenki a cápa ruhájában versenyez. Márpedig ebben a sportban egyáltalán nem volt eddig mindegy, ki úszik. A női és a férfi csúcsidők között több másodperces különbségek vannak, a férfiak rajtja, karja és fordulója tíz évekkel erősebb a nőknél. Egerszegi Krisztina egyszer nagyon közel került a férfiak kétszáz hátas csúcsához, de megúszni soha nem tudta volna. (Na jó, nem csak az úszókat pécéztem ki, a súlyemelés nőalakjainak a látványa az olimpia legkellemetlenebb jelenségek közé tartoznak.)

Semmi más nincs e mögött, mint a férfitest utánzása. Mindehhez vegyük hozzá az új cápadressz becézést, mely pláne nincs tekintettel a nemi identitásra. A Recordbraecker Bodyskin vezeti a ranglistát. Ez a ruha egy bűvészmutatvány, február óta, mióta bemutatták, 68 úszóvilágcsúcs megdőlt azoknál, akik a mágikus anyagban versenyeztek. Az ára 550 dollár körül mozog, de meg lehet szerezni, még abban az 50 méteres gyorsúszásban is mindenki ebben úszott, ahol nincs szintidő, bárki elindulhat, és legalább negyven fekete-afrikai úszó lépett a rajtkőre az új formaruhában. Esküvői ruhának is nevezik, nem véletlenül, háromnegyed óra, míg felvesszük, hosszabb távon viszont akár fulladni is lehet benne. A feminizmus a cápadresszel meglepő fordulatot vett az uszodában, Olimpia örül, de kicsit értetlenül bólogat.
***
A lányokkal az a baj, hogy kettessel kezdődik a személyi számuk! Mondta a kilencvenes évek elején a kézilabdás nők szövetségi kapitánya, Laurencz László. Ennél nagyobb sértést és jobb instrukciót a női sport nemigen kapott. Akkoriban ? szerencsére ? azonnal kikezdték az edzőt, aki visszaszívta mondatát. Viszont, mondják, ez az agresszív, érzéketlen, degradáló mondat annyira hatott a lányokra, hogy a következő meccsen végig kitartóan játszottak és nyertek. Na, ugyanez történt a mostani olimpián Görbicz Anitáékkal. Tényleg kellenek ezek a megsemmisítő mondatok? Dacból játszanak a nők, ha jól megy nekik? Hogyan lehet kordában tartani egy hullámzó, idegileg nagy nyomás alá helyezett csapatot? Ért valaki egyáltalán hozzájuk?

Az edzőknek van önbizalmuk, ha nem volna, szétesne a csapat, ők biztosan ezt gondolják. Hajdú János a koreai együttessel játszott hatalmas vereség után kiakadt és „elbeszélgetett” a lányokkal. Drámai pillanatok, ugyanis a kapitány a sajtónak is elmondta, amit a lányoknak az öltözőben, így még nagyobb lett a nyomás: „Lélektelenül játszotok, képtelenek vagytok végig küzdeni, hibát-hibára halmoztok, hisztiztek. Egyesek sérülten is kitartóan lőnek (Tóth, Vérten, Görbicz), míg mások nem hajlandóak lehajolni a labdáért! Összeszedetlen, fegyelmezetlen a csapat, nincs bennetek lélekjelenlét és kitartás!” Jöttek a hasonló reakciók a fórumokon arról, hogy néhány játékos kivételével csupán arcfesték-divatbemutatónak fogják fel a nők a meccseket, a csajok kurválkodnak az olimpiai meccsek közben. Na, itt betelt a pohár!

Ezek után augusztus 19-én, kedden, könnyedén és egyenletesen végig küzdve, gyönyörű gólokkal és kitartó játékkal megverték Románia válogatottját. Az eddig veretlen románokat. A meccs csodálatos volt, egy görög dráma mozzanatait lehetett végigkövetni az egyes gólok között: testharc, belemenés, faltolás, ütések, Görbicz (Antigóné) cselei és váratlan passzai, Pálinger (Iszméné) oltári védései és óriási gólok. Szerencsére a lányok ugyanúgy kifestették magukat, mint a korábbi mérkőzéseken, nem adták fel egyéniségüket; váratlan, csábító játékkal nyertek. A fiúkkal az a baj, hogy egyessel kezdődik a személyi számuk, túlságosan kiszámíthatóan nem játszanak jól, ezért ki sem jutottak az olimpiára. Akármi is lett a kimenetele a döntőknek, a lányok a női „papírforma” szerint játszottak, öröm volt nézni őket, mert a legnagyobb izgalmat képesek nyújtani, váratlan, illogikus reakcióikkal állandóan csavarnak egyet a mérkőzés állásán, ez a női sport common sense.

Egy kérdés nem hagy nyugodni, vajon mikor születik olyan tehetséges edző Magyarországon, aki megtalálja velük a hangot? Olyan valakire gondolnék, aki érti a nők testét, nyelvét, stílusát és pszichéjét. Mikor látunk végre női edzőket a női csapatok mellett, és mikor hallunk női bírókat a női labdajátékokon? Bocsánat, tévedtem ezzel az általánosítással. Van egy sportág, ahol megtörtént a csere. A fociban bebizonyosodott, hogy a nők képesek edzeni, bíráskodni és mérkőzést vezetni. Hátha más terepen is fordul a kocka, és nem lesz kizáró ok az adminisztrációs papíron, ha kettessel kezdődik valakinek a személyi száma. Persze lehet, hogy elég volna, ha egy edző egyszer ezt oltári hangosan szóvá tenné.
______________________
Az írások első változatainak megjelenése:
Kiss Noémi a fociról

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.