hirdetés

Kiss Noémi: Dunasivatag

2018. szeptember 2.

Most már mindenki tudja, hogy itt lakik az utcákban a Szép. Virtuálisan beköltözött. Csakhogy a Szép nyárvégére kiszáradt, összement, megöregedett, akár egy korhadt folyóparti fa, olyan most a Duna-hasonlat. – Kiss Noémi írása.

hirdetés

Egy száraz gödör, a semmi helye, agyag és sóder víz helyett, a Szép.

A mi kis falunknak folyója van. Ezért a falu béke szigete. Hajnalban még a legnagyobb hőségben is harmatos a kocsitető, a kavicsok dunaszagúak. A Szentendrei-sziget csúcsa, egy hosszú zsákfalu. Mezővel, homokbányával, révvel és szántókkal. Két temetővel, református, katolikus. Hatalmas diófák és gesztenyék. Bicikliző gyerekek. Kocsmák, lottózó. Mindenből van legalább három. Ha a falu életet él, az azt jelenti, nincs hangja. Csak egy harkály, aki tavaly óta néhány gerendát csupaszra kopogtatott az utcánkban. Rigó, csúszka, és cinkék repdesnek. Kárókatonák, kócsagok bújnak meg a parti nádasban, gólya és róka is lakik itt a házunktól pár méterre. A kertünkbe költözött idén nyárra egy vízipatkány, de jöttek a macskák, ő hirtelen eltűnt a part felé. A természet menekülő állat. Meg rejtőzködő, kicsit bosszúálló is, legalábbis remélem. Ez a falu semmi különös, lényege szerint néma, a hiány teszi teljessé. Az elmaradottsága, a dolgokra való ráhatásának nullfoka. Ez a megmagyarázhatatlan szépség.


Közben történt, hogy ezt a falut most nyáron megszállták. Invázió volt. Még a szúnyogok sem bírták úgy összecsipkedni a városból váratlanul ideérkező vendégeket, hogy alkonyatkor mérgesen elhagyják a tiltott táborhelyet. Bebújtak a lakókocsijukba és horkolva itt pihenték ki nálunk a város zaját. Történt, hogy az egész falu lábujjhegyen járt, amíg vége nem lett ennek a hosszú, forró nyárnak.

Ez egy biológiai falu. Nem zsákmány, eledel, vagy a nyár maradékának műanyag tárolódoboza. Ahogy közeledik az ősz, egyre többet és erősebben fúj a szél. Elmúladozik a kényszervendégség. De nyomok maradnak; szalvéta, műanyag pohár, konyharuha, autógumi, elhasznált sátor, petpalackhegyek, ürülék. Nedvestörlőkupac és zsíros papírtányérok. Először nem értettük, hogy kerül az isten háta mögé ekkora embertömeg. Mi az, ami idemozdítja hirtelen az embereket, akik visszafelé úsznak a Dunában, végighajtanak a terepjáróikkal a zöldségeskerteken, üvöltöznek és részegen köpködnek, megdobják a kerékpárosainkat. A boltban mondták máris a megoldást, a mi kis falunk benne volt a hírekben, mint A tíz legszebb Duna-part. Kipontozták, reklámozták. Sok kattintás érkezett. Jöttek a likeok és már lehetett tudni, hogy a biológiai falu mérgezett nyilat kapott.


Most már mindenki tudja, hogy itt lakik az utcákban a Szép. Virtuálisan beköltözött. Csakhogy a Szép nyárvégére kiszáradt, összement, megöregedett, akár egy korhadt folyóparti fa, olyan most a Duna-hasonlat. A sóder már nem folyó, hanem izzadságtörlő pocsolya, agyaggal kikenve, rákokkal és piócákkal. Dunasivatag; olyan a part, ahogy nyár végén végigfutok este szokásos utamon, mintha nem lenne folyója. Keresem az eltűnő embertömeg nyomát, kacatjelek: lebegő nejlon és kötél töri meg a semmit. Egy zsák fekete szemét. A Dunasivatag egy szép kép, jelentése veszteség.


A mi kis falunk várta az őszt, most végre pihen. Nagy sóhajok lengik be a parti erdőt. Fújja a szél a nyárfákat. A lakók összegyűjtik a vendégek szemetét, akik elfelejtettek ajándékot hozni. Kicsit csóválják a fejüket, de kedvesek, akár Holle anyó, akinek a paplanrázása a föld alatt egész időjárásokat képes kormányozni az evilágon. De most szurkot fog önteni. Érezni a levegőben, mert a váratlan vendég nem pakol el maga után, csak rohan a következő élvezetbe, itt hagyta nekünk minden kis mocskát.


Komor az ég, sűrű felhők jönnek. Őszi vihar érkezik este, mert száraz faleveleket kavar fel az erős hideg szél. A naplemente hosszú és vörös, korai aranyesőt szór a horizontra. Az utolsó vendég is elhúzta a csíkot hetvennel a falu utcáján, ahol máskor gyerekek játszanak. Bárkié a természet, a falusi kis ház, az utca – nem szól vissza; nem nyüszít és nem kárál, nem is petíciózik, vagy kiált. Se pártja, se politikája, ő a néma választópolgár, aki végül vis maior eldönti a szavazást.

Kiss Noémi

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.