hirdetés

Kiss Noémi: Trans

A Magvető Kiadó ajánlata

2006. október 18.
Kiss Noémi
Trans
(elbeszélések)
Magvető Kiadó, 2006.
172 oldal, 1.990 Ft
keménytábla védőborítóval
ISBN 963 14 2539 8
hirdetés

A nő mint hús, mint szív, mint utazás

 
A „trans” nagyjából annyit tesz: át. Határokon, nemeken, viszonyokon. Kiss Noémi rendkívül színes és sok nézőpontú elbeszéléskötete. A keleti és a közép-európai bevándorlók vagy csak időlegesen ott-tartózkodók helyzete Németországban éppúgy kirajzolódik benne, mint az ennek kontrasztját képező otthon-lét; a maradás vagy a hazatérés problematikája. Izzóan aktuális európai témák, friss és üde (pontos) elbeszélői nyelv. A megélt és megírt tapasztalatok, a kritikus társadalomszemlélet, a plasztikus ábrázolás, a helyén kezelt obszcenitástól a finom pszichológiai következtetésekig terjedő, sokszínű hang Kiss Noémit az idei év egyik legígéretesebb elsőkötetesévé avatják. Ezt előlegezi, hogy a címadó elbeszéléssel a szerző nemcsak itthon, de már Németországban is sikert aratott, valamint a belőle készült drámaváltozat is jó úton halad a megvalósulás felé.
 
 
Részlet a Trans című elbeszélésből:
 
1.
 
Egy tragikus úti élményről lesz szó.
 
Ex und pop, így hívják a helyet Berlinben, ahonnan indul a történetem. Egyik utazásom során, miután a napi teendőimet befejeztem (szobafoglalás, telefonok, bank, útikönyv, vásárlás, munka: az első feljegyzések elkészítése, térképek beszerzése, útvonalak azonosítása), esti pihenésre vágytam. Elindultam tehát az éjszakába. Rövid estének látszott, gyors eldőléssel, ami hamar kiüt majd. A berlini barátom nem ért rá, így a barátját küldte maga helyett. A barátom barátját addig még sosem láttam. Megbeszéltük, hogy a kreuzbergi Bergmannstraße és a Mehringdamm sarkán találkozunk egy meleg szórakozóhely bárjában, itt ücsörgünk kicsit, majd meglátjuk, lesz-e kedvünk továbbmenni.
 
A barátom barátja: H.
 
H. magas, szőke, úgy harminc és negyven között van (nehéz róla bármi konkrétat írni), érdekes, még ma sem tudom, mennyi idős pontosan, alig volt időnk magunkról beszélni, pedig az első találkozás óta több minden összeköt minket. H. feltűnő, szemüveget visel, alakja vékony és mondhatni, vonzó, legalábbis a bárban ennek többen tanújelét adták. Persze nem ez a lényeg, nem is erről akarok beszélni, hanem arról: akkor még nem tudtam, hogy amit éjszakai szórakozásnak gondolok, az valódi munka, és ami a munkám volt a nap elején, értelmét veszti majd ahhoz képest, ami történni fog velünk. A munka igazi német erény, itt a szórakozás is munka, mondja viccesen H., fárasztó, izzasztó, meleg dolog, mert fel kell szedned valakit, barátkoznod kell, és közben ki kell adnod magad, de általában megbánsz mindenkit, akit ezekben a bárokban szedtél fel. A munka életbevágóan fontos, igen, de szerintem semmi köze a szabadsághoz, ahogy a szórakozáshoz sem, válaszolom. Elbeszélünk egymás mellett. Emlékszem, már itt eltávolodtunk. Az igazi feladat számomra az lesz - s ez is munka - , vajon bele tudom-e képzelni magam mások helyébe? Képes leszek-e a H.-val töltött éjszakát rögzíteni, az eseményeket oly módon írásba foglalni, hogy szó szerint adjam vissza, ami történt velünk?
 
H. a találkozásunk után néhány pillanat alatt szimpatikussá vált, azonnal hosszan tartó beszélgetésbe kezdtünk. A városról beszéltünk, ahol mindketten csak pár hónapig élünk. Néhány rövidital, nem is igaz, sok, borzasztóan sok tömény és sör után H. egy ajánlattal állt elő. Felvetette, úgy éjjel két óra felé, hogy szívesen elvinne és megmutatna nekem egy bárt. Ő sem járt még ott, viszont olvasott róla, sőt egy általa komponált dalba is beleírta a nevét, anélkül hogy látta volna, anélkül, hogy tudná, hogyan néz ki. H. zenéléssel foglalkozott. Persze a bár sehogyan sem néz ki, mint utóbb kiderül majd, amolyan láthatatlan hely, nincs mit nézni és megfigyelni rajta, de ezt akkor még nem tudtuk, indulás előtt voltunk. Nem ellenkeztem, az időt sem akartam húzni, kezdtek pörögni az események, kellő italadagot magunkhoz véve nekiindultunk gyalog a Yorckstraße felé, a régi hidak árnyékában; elavult, óriási vasépítmények és politikai feliratok között vándoroltunk több mint háromnegyed órát, és mikor már azt hittem, sosem lesz vége a fejemben az útnak, végre megérkeztünk. De ne szaladjunk előre!

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.