hirdetés

Költészet napja 2018 – Horváth Eszter

2018. április 11.

Ez a tekintet, ami mögött a mostanában megszokottnál talán élesebb kontúrokkal van ott a beszélő is, színről színre akar látni. Ehhez pedig a legkülönlegesebb (felkavaróbb, bizarrabb) pozíciókat találja. – A költészet napján fiatal költők verseit közöljük a Litera-szerkesztők széljegyzeteivel. Horváth Eszter verseiről Fehér Renátó írt.

hirdetés

Ha egy vers az analízis feladatát szabja magára, akkor egyúttal csapdát is állít önmagának. Minden irányból szemügyre kell vennie a tárgyát, s a látottakat igenis végigmondani, miközben a dagályosság a sarkon túl ólálkodik. Horváth Eszter ettől a helyzettől nem retten meg. Bátor költő. A statisztika című analízisversbe ráadásul beépít valamiféle önvédelmi térközt, ettől a hang csupasz lesz, úgy értem, érzelemmentes, kap ugyanakkor valami groteszk ízt. Ugyanebből az ízből van az Anyaságban is, ahol a leányanyaság kereszttüzéről beszél. Ez a tekintet, ami mögött a mostanában megszokottnál talán élesebb kontúrokkal van ott a beszélő is, színről színre akar látni. Ehhez pedig a legkülönlegesebb (felkavaróbb, bizarrabb) pozíciókat találja. Az Anyaságban gyerek nélküli anya lesz az öndefiníció, míg a Rituáléban egy halott l(e)ány tudósít a saját temetéséről. Leírás és bölcselet. Sententia és pictura. A Rituálé egyúttal népi, balladai hangot imitál, vendégszöveggel ejt precíz bemetszést a versszöveten.

Fehér Renátó

 

statisztika

tízből x ember szenved autóbalesetet. te valahol x és y között lézengsz.
forróra gyúrt fémlapok közt kifordított pózban végtagok.
az utat keretező kukoricás megremeg a mentőautó szirénájának hiányától.
tíz balesetből x számúnál késik a mentő. átlagos kiérkezési idő húsz egész öt perc.
itt torokhangú állati üvöltésekben mérik az időt.
a hit a remélt hangszalagszakadás felőli meggyőződés.
jéghidegen izzó narancsos hordágyon végtagok. helyére rögzített nyakcsigolya.
tízből kilenc halott kelti azt a látszatot, hogy mégis él. a mentősöknek sosincs ennyi nyakrögzítőjük.
a színhelyet szirénák pulzálása homályosítja el, lassan, kábán,
fülemben az édesanya sikolyával alszom el.
rosszak ezek a statisztikák.

tízből x ember álmában hal meg.

(Megjelent: Hévíz 2017/1)

 

Anyaság

Most ötven éves és újraépíti az életét.
Attól kezdve, hogy megszülettem,
együtt próbáltuk végigkocogni
az anyaság futópályáját.
Hiába körözünk, apám a telefont
sosem veszi fel és hétvégente is
egy leomló tömbházba járunk haza.
Együtt vállaljuk a felelősséget
a leányanyaságért,
a fogunkat néha marja, de inkább
csak így szokás nálunk, hogy sosem
voltak férfiak az életünkben.
Egyre képlékenyebb az ötven éve,
és én szeretnék ott állni mellette,
hogy a leányanyaság kereszttüzét
ketten viseljük el.
Anya vagyok gyermek nélkül.

(Megjelent: Műút 2017061 (Szöveggyár-szám))

 

Rituálé

„Fáj a szívem.
Itt meg itt."

Édesanyám,
nem borítottál végig fekete fátyollal,
mint a tükröt letakarják babonából
arra az esetre, ha a szellem
visszajárna még vagy negyven napig.
De a bútorokat azért felborogattad
és bensőd is kellőképp lila, úgy látom.
Bénán lógó végtagjaid koporsómat átfonják,
közben a búzakalászt kezedben szorongatod,
amivel áldást hintesz
lényem hűlt helyére testemben.
Üres mellkasom a legcsikorgósabb
öregasszony-hangokat kongja,
zsoltárok koldulnak könyörületet lelkemnek.
Valójában idegenként hatnak
egy katolikus temetésen, mégis,
legjobban egyszerű,
elnyújtott hangzásukat kedvelem.
És egy zoboraljai siratót,
megszabadultam már
én a testi haláltul
és megmenekedtem
minden nyavalyáimtul.
Elképzelem, ahogy
egyszerre vet keresztet a tömeg,
koszorúktól mocskos sírom felett.
A keresztvetés egy kifejezés,
hiába öntudatlan, védelemmel ruház fel.
De gondolkodom, ha nem az ásók
kemény koppanását és a száraz
föld hangját hallanám magamra zúdulni,
miféle világrend lehetne az?
Ezért most is rajtam a felelősség,
meghalni és temetődni is úgy kell, és olyankor,
hogy a tükröket magamtól letakarjam,
és legyen fizetett parcellám
katolikus földbe szentelve.

„Fáj a szívem.
Kívül-belül.
Bánat szorítja kétfelől."

(Megjelent: Műút Dűlő 2016023 (Szöveggyár 2016))

 

Harisnyanyírás-etűd

A harisnyák szakadásra vannak ítélve.
Ma a fekete, holnap a bordó színű.
A sárgát meghagytam ínségesebb időkre.
Nálad mindig ugyanabban a harisnyában jelenek meg.
Ember-érintések után, otthon szótlan felnyirbálom mind.
Túl sok piszkos, nyirkos illat-emlék járja őket át.
A sárgát sosem bántom, de viselni sem bírom.
Egy ideig még elemi színűek, szakadatlan.
A hangodba hiányzom. Nem én, csak a társaságom.
A bordó harisnyám.
Lassú mozdulatokkal vetkezem le,
ahogy a bordóság függésétől szabadulok.
(Nálam van a sárga.)
A harisnyáim szakadásra vannak ítélve.
Mondogatom, ahogy a sárgát öltöm magamra.
Felvágom az ollóval érintetlenségét.
Így szabadulok magamtól, pőre lábbal a tükörből pillantok rád.
Harisnyakönnyedséggel, szakadástalan emberi mivoltomban.

(Megjelent: Félonline, 2015. 12. 11.)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.