hirdetés

Költészet napja 2018 – Kiss András

2018. április 11.

Tömény hasonlatok, a személyekre tapadó megszemélyesített entitások, az idővel való játék, amiben sem az idő, sem a játék nem kímél. De valahogy ez a kíméletlenség is elfogadható és gördülékeny, természetes, evidens, kétségbe nem ejtő. – A költészet napján fiatal költők verseit közöljük a Litera-szerkesztők széljegyzeteivel. Kiss András verseiről Seres Lili Hanna írt.

hirdetés

Sóhajnyi versek a nyelv által konstruált kapcsolatokról, a nyelv kapcsolati kudarcairól. Tömény hasonlatok, a személyekre tapadó megszemélyesített entitások, az idővel való játék, amiben sem az idő, sem a játék nem kímél. De valahogy ez a kíméletlenség is elfogadható és gördülékeny, természetes, evidens, kétségbe nem ejtő. Csak nyomot hagyó, szavainkat szűkítő, hogy olykor megremegünk. Meg viszont nem fordulunk, nem kell megfordulnunk, pontosan tudjuk, mi zajlik mögöttünk, mik a másik utolsó mondatai. Megreked bennünk és köztünk valami, amit néha bűntudatnak hívunk, a legtöbbször viszont nem merünk, nem tudunk nevén nevezni. Az éjszaka küszöbén, mindig későn, mindig magányosan fogalmazódik meg a be nem fejezett kérdés. A túlélésben csak a nyelvet tematizáló versek segíthetnek, hogy olvasásuk után tovább evickéljünk, immár egy fokkal nyelvibbé téve a vészkijáratok egymásba zárásának beláthatatlan tapasztalatát.

Seres Lili Hanna

 

KISS ANDRÁS VERSEI

 

Kérdés nélküli

mint kérdés nélküli
válaszok hirtelen
meg se fordulsz
ahogy a tegnap este
ráncai sodorják a
ruhád jövő hetét
bennem megrepedt a tér
benned az előtte
lévő pillanat néz
helyetted hátra

 

külön szobákban

„nálunk nincs egy hangos
szó sem” szorítja ökölbe
magát az apában maradt
kurvaanyád meglazítja
nyakkendőjét s szorít
egyet gyermeke néma érfalán
a szavak szűkülésével
tágul a köztük lévő
mozdulatlanság
az utolsó mondatok mindig
külön szobákban záródnak le

 

Kérdés

mint szétdobált ruhák
a napszakok úgy hevernek
az ágyam körül
s én meztelenül fekszem
éjszakába dőlő nappalok köhögnek
s a testem olykor megremeg
csak az az ismeretlen perc van rajtam
ami az est előtt múlik el
s mikor megfogalmazódik bennem
egy be nem fejezett kérdés

 

Csendhideg

Mint a csésze alján
megmaradt kávé vagy
a köztünk megrekedt bűntudat;
egy pillantás hajszálere
vert gyökeret bennünk.
(Az irány önmagában
felesleges, a mozgó tárgy
mindig célt talál.)
Nem vettük észre, hogy a
magunkban lévő vészki-
járatokat egymásba zártuk.
Én hangosan nyeltem,
te érezted helyettem is:
a félelem tanul meg minket.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.