hirdetés

Költészet napja 2018 – Radnóti Ádám

2018. április 11.

Ezt a forradalmat még nem ismered, s amikor jön, akkor sem biztos, hogy majd streamelik: „a hegyekben már formálódnak/ a digitális idegszálak/ és ott balra van/ a még nem létező városok helye.” – A költészet napján fiatal költők verseit közöljük a Litera-szerkesztők széljegyzeteivel. Radnóti Ádám verseiről Fehér Renátó írt.

hirdetés

Radnóti Ádám verseiben különös, különös nyár éjszaka van. Bennük a közeljövő körvonalazatlan fenyegetése, előérzete. Néhol vészjósló hiátusoktól kong a nyelv, néhol burjánzó indaként fon körül. Sorozás és permanens harckészültség ül e tájon.
De mielőtt beköszönt a mindig holnapra ígért be- vagy összeomlás (szétesése az épített világnak), addig is múlnak a mindennapok: „Egyenesek, görbék/ kötik össze/ a belénk szúródó/ mindennapokat.” Ezekben élnek dolgozók itt, költők is. És ha hangjuk, beszédük, testtartásuk már nem is evidensen emberi, attól még dühük, indulatuk az. Nincsen egyéb menedékük.

Ezt a forradalmat még nem ismered, s amikor jön, akkor sem biztos, hogy majd streamelik: „a hegyekben már formálódnak/ a digitális idegszálak/ és ott balra van/ a még nem létező városok helye.”

Fehér Renátó


 

RADNÓTI ÁDÁM VERSEI

 

Folyamat

Hiányban élő,
szünetet faló féreg
a teret megnyitó százlábú –

Felnyíló nagy szem:
seb a testen,
mikor felszakad,
a fényt beengedi,
észrevevést prédál.

Villogó tintatollból, nyomtatóból:
vibrál, pupillája
mögött
betűt növeszt.

Fél évfolyamnyi,
bőr alatt nyüzsgő
elhatározás
tűnik el folyton.

Egyenesek, görbék
kötik össze
a belénk szúródó
mindennapokat.

(Megjelent: Új Forrás 2018/1)

 

Szaggat

valaki ott van hogy
átlátszó hamutál
ott van hogy
elmulasztott érettségi vizsga
ott van és
remegnek az induló buszok
látja mert ott van hogy
zománctól elváló fények
látja ahogyan
a szekundum virágzik

valaki talpát felsértik a sárban dühöngő üvegszilánkok

az órák elromlanak
és furcsánál furcsább
halálokat halnak
az észlelés közötti szünetek

(Megjelent: Új Forrás 2018/1)

 

Szimulált Galliák

trolink fénycsíkja rugós kés
a csiganyál-szagú szürkületben
lemondásra készülő mechanikus miniszter
egy szimulált birodalom sztráda-tengelyén

*

üzletsor bódék meg
szektavezér ezredesek
örvendnek hogy
eltűntek a tömegek
akik önmagukat választhatnák

*

lassú utazás öldöklő atlantiszon
esti-sáros víz a szélvédőn tapad
mindjárt az útravaló elfogy
egy zacskó és az éhség emléke
marad szemezget velünk

*

a hegyekben már formálódnak
a digitális idegszálak
és ott balra van
a még nem létező városok helye

*

a kerék fordulásával
megtörténik a hármas ampersand

*

test ha szervtől szabadul &
egyedül nélkül a magány &
képhiba a képtől távol &
sebességet múlt időbe
tapintó nyelvek

(Megjelent: Új Bekezdés 2017/12/04)

 

Luxuria

"Luxuriában minden kívánság teljesül"

Halat kívántál, tábornoki rangot,
tizenötdiás bemutatót,
East Meadow-vodkanarancsot.
Akarod-e hites párodul ezt az eszes lényt
és minden jószágát,
akarod-e országának törvényét megtartani,
kívánsz-e utódot, járókát, közös horgászatot,
meztelen képet róla és nőjéről-barátjáról,
kávé-tejport minden reggel –
Látom rajtad, hogy azt a halat még megeszed.
Ebéd közben körbeülnek a világító ősök-nagyapák,
a mester ötletének maradványai.
A világ mint tábornoki rang
és képzet. Előbbi igazabb,
utóbbi East Meadow-vodkanarancs.
(Amiről tudjuk, hogy kiöntöd, és a szálkákra
tapadó fehér hús felszívja majd.)
Ez mindeddig a jelentős bőség története.
Ma alig ugrál benned a fazonra nyírt,
tunya lelkesedés; gyerünk, tábornok,
hajrá, bíborszív.

(Megjelent: Új Bekezdés 2017/12/04)

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.