hirdetés

Költészet napja – Bordás Máté versei

2017. április 10.

A költészet napján huszonöt év alatti, még kötet előtti fiatal szerzők verseit közöljük. A válogatást tehetséggondozó műhelyek vezetőinek, szerkesztőinek javaslataiból Mészáros Gábor állította össze, a műveket a Litera szerkesztői látták el széljegyzettel. Bordás Máté verseit olvashatják Jánossy Lajos reflexióival.

hirdetés

Amíg az ég és a föld között fény futott, hajnal parázslott, alkony hamvadt. Emelkedett, rezgett a délibáb. Rég volt. Elmúlt. Azóta berreg a villanykapcsoló, zörög a bojler. A kád lukas, a szekrény nyikorog. Minden valóságos. Valóságosan ment tönkre. Nincs oltalom Bordás Máté verseiben.

Jánossy Lajos

BORDÁS MÁTÉ VERSEI

Gardrób

Folyt a csap.
A parafa dugóval
kitámasztott konvektor
réseiből ömlött a meleg.
Rám nem várt senki.
Egy hete hagytam itt a lakást,
és a gázóra nyüszítve fogadott.
Benyitottam a gardróbba.
Ruhatáramon két éve
nem változtattam.
Itt mégsem az én repertoárom lóg.
Balszélen egy fej, de arca derűs
és kifinomult.
Vonásait a szürkület sem moshatja el.
Mellette egy női torzó.
Kulcscsontjának vonalait
tökéletesen vezetik a vállak.
Fehér bőrén a gyermekkorig ellátok.
Mellei természetes esésén
összekulcsolt kezei változtatnak.
Teste kontúrján halvány szeplők.
Ágyékához közeli artériák
mutatják az utat a gardrób
belsejébe.

(Megjelent a SZIFonline FISZ Műhely rovatában 2016. 04. 12-én.)

Gnóm

Átfagyott bőrökből válogatok.
Meztelen vállfáimra aggatom
őket. Négyen még elférnek
gardróbomban, de nem
egymásnak valók. Egyikük
arcát szárazság tartja egyben.
Szája kireped, ha nevet.
Pusztán mosolyogni nem szokott,
ahhoz túl heves.
Félnek a molylepkéktől,
és az esti mese gyakran
átcsap szorongásba.
A legszélső egy fej.
Nyitott szájjal alszik, és
folyik a nyála. Mellette
egy női torzó. Tyúkmellű
és szeplős válla széles.
Középen négy végtag.
A mellekkel kombinálva
az így kapott gnóm arca
kék, tapintása érdes.
Jobbszélen lóg rászabott
kezeslábasa. Műszálas.
Csatjai vadászgépeket
fékeztek egy óceáni
anyahajón.

(Megjelent a SZIFonline FISZ Műhely rovatában 2016. 04. 12-én.)

Csendes ördög

Beléptem az ajtón.
Árnyékom az ablakon
távozva látott utoljára.

Nem voltam gyorsabb,
mint ő, kövér fények
világítottak rám.

Cipők sorakoznak.
Felveszed, és kimész
velük az életbe.

Itt mindenki mezítlábas.
Itt mindenki sajátja egy testnek,
amit az ajtó előtt levetett.

Csendes ördög közeledik.
Ujját gyengéden ajkamhoz
érinti, csitít.

Rám adják alakom.
Lámpát és árnyékot kapok.
Kilöknek az ajtón.

(Megjelent a Helikon 2017/3 számban.)

Semmi köz

Aki húsz, még átfér rajta.
A burkolat érdes,
letépi ruhámat.
Meztelenül könnyebb.
A két bérház közti rés
paradicsomba vezet,
ahol megtanulom
a lótuszülést.

Választok egyet a bolyhos,
zöld szőnyegek közül.
Kiterítem,
sarkait égtájak szerint.

A tajgán mocsarakat ízesítenek
a finnugor halászok.
Mögöttem egy szőke földrész,
mély ágyban, mozdulatlan.
Keleten járható a határ,
de még bontják a kerítést.
A nyugat tabu.

(Megjelent a Helikon 2017/3 számban.)

A másik műterem világa

A legapróbb barázdákat nemezsaruk
és sátorszegek hagyják.
A paták krátereket vernek
a simára csiszolt domboldalakba.

Hidak türemkednek ki a sziluettből.
A letűnő nap műtermi lámpa.
A hátteret feszítő szögek hiányoznak,
átszűrődik a másik műterem világa.

 

 

Fotó: Bordás Orsolya


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.