hirdetés

Költészet napja – Nagy Dániel versei

2017. április 11.

A költészet napján huszonöt év alatti, még kötet előtti fiatal szerzők verseit közöljük. A válogatást tehetséggondozó műhelyek vezetőinek, szerkesztőinek javaslataiból Mészáros Gábor állította össze, a műveket a Litera szerkesztői látták el széljegyzettel. Nagy Dániel verseit olvashatják Szekeres Dóra reflexióival.

hirdetés

Tévézés a nagyapával, piacra járás, belakni az otthont, emlékeket szerezni. Nagy Dániel verseiben megelevenednek a családi pillanatok banálisan szép emlékei, amelyek utólag kapnak jelentőséget: "ahogy a nagyapa füvet nyír a kertben, ahogy átruházza az unokára a saját háborús emlékeit. És most ezek az emlékek, / mint bekötőutak / futnak össze bennem." Bennünk pedig, belesve az emlékek sűrű hálójából szőtt függönyén át ebbe a világba megidéződnek saját családi pillanataink – hálásak lehetünk ezért.

Szekeres Dóra

Fotó: Farkas Zsolt


NAGY DÁNIEL VERSEI

Így kellene

Néha kimegyek a piacra, csak úgy.
Nézelődni. Szaglászni. Vásárolni.
Például, ha egy japán táskarádiót
szeretnék venni – előfordul,
hogy pont egy ilyenre vágyok –,
akkor egyből indulok a piacra.

Ha épp van készleten egy ilyen
táskarádió, megveszem, és boldogan
hazamegyek. Ha nincs, akkor megvizsgálom
a többi típust, csavargatom a gombokat,
és beállítom a Kossuth Rádiót
a hangszórók tesztelésének céljából.

Ha egyik típus sem felel meg a vágyaimnak,
szomorúan leülök egy padra, és felkészítem
magam a japán táskarádió nélküli életre.
Vagy csak figyelem a gyulai asszonyokat,
ahogy tudatosan válogatnak a csonthéjas
termések között.

És megjegyzem magamnak:
nekem is így kellene megválogatni szavaim,
hogy puhák és érettek legyenek.


Templomfelújítás

Reggel fiatal kőművesek
érkeztek, hogy megmásszák
a templomtornyot és vizet
engedjenek a frissen kevert
habarcsba.

Ebédidőben váltottam velük
pár szót, és azt mondták,
hogy egy templomfelújítás
anyagigényes és három-négy
hónapig is tarthat.

Szóval félek, hogy hiába
toljuk össze a puhafaléc
ágyakat, akárha kontinenseket,
mi már képtelenek vagyunk

belakni egy ekkora területet,
újra hidakat emelni és
gyakorolni a kétnyomásos
gazdálkodás lépéseit.

(Megjelent a szifonline.hu-n.)

Bekötőutak

Ahogy nagyapa
hangszerelte a csendet
GARDENA típusú fűnyírónkkal.
Figyeltem őt,
és közben egy diófa árnyékát
szorítottam homlokomhoz.

Utána méheket hallgattam,
ahogy belemosakodnak
a porzó ragacsos anyagába.

Este a dél-sziléziai bányákról
olvastam, öntöttvas gépekről,
és munkások befejezetlen álmairól.

És most ezek az emlékek,
mint bekötőutak
futnak össze bennem.

(Megjelent az Eső 2014/3. számában.)


Ozone Network

Nagyapával az Ozone Networköt nézzük,
és most épp az a műsor megy, ahol középkorú
amerikai férfiak versenyeznek egymással,
ki mennyi fát képes kivágni
a nehezen lélegző oregoni erdőből.

Nem ítélkezünk, nem mondunk egymásnak
semmit, csak magamban jegyzem meg,
milyen jó lenne, ha én is ilyen magabiztosan
pusztíthatnám el félelmeimet, egy begyakorolt mozdulattal.

Akkor biztosan nem nézném annyit a szobám falát,
a nagy fehér felületet, és nem gondolnék nagyapára,
hogy ő is így bámulhatott bele az orosz sztyeppék fehérébe,
s mennyire érthetetlenül állhatott ott negyvenkettő telén.

(Megjelent a Hévíz 2017/1. számában.)


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.