Szakállszárításra gyűltek össze ismerősök, barátok, rokonok, (örök)ifjak és vének, férfiak és asszonyok a Spinoza Ház asztalterítőnyi területű színházi termében, s a fránya kemény faszékek igencsak meggyötörték (újra) a feneküket. Nem állíthatom, hogy a városkapuk őrségének anno bőrfotelek álltak rendelkezésére, miközben diskurálással ütötték el az időt, de egy (mondjuk 80 perces) színházi produktum élvezete nagyban függ a néző alfelének kényelmétől – ha ez biztosítva van, nem várja annyira az előadás végét.

Szakállszárításra pedig azért tértünk be péntek délután a neves intézménybe, mert az egy nappal későbbi, március 6-i, szombat este 18 órakor kezdődő Szakállszárító – örökifjú jelesek irodalmi kabaréja című előadás premierjének nyilvános főpróbáját tekinthettük meg. Odakint az utcán jeges szél fútt, véget ért a dologgal teli hétköznapok sora – ideje volt szórakozni, kikapcsolódni, nevetni egy jót. Ehhez minden feltétel – a már említett kivételével – adott volt: kiváló ifjú poéták remek, humoros versei, kitűnő színészek, akik egyben énekelni és zenélni is tudnak, vagy csak pazarul utánozzák azokat, akik tudnak, de ez tkp. ugyanaz, s a dramaturgiai szálat sodró, rendezésben sem múlt nélküli Győrei Zsolt, aki kabaré-előadássá kovácsolta nyolc költő (Győrei Zsolt, Schlachtovszky Csaba, Halmai Tamás, Havasi Attila, Karafiáth Orsolya, Keresztesi József, Kiss Ottó és Molnár Péter Salamon) 33 versét. Utóbbi ráadásul kerámiaszobrász, de hallhatóan a versfaragáshoz is konyít valamicskét (nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb feltűnik még A litera bemutatja rovatban): Telefon, Unalom vagy Fürdőkád című versei emlékezetesnek bizonyultak.

Fürdőkád

Bűzös testek hordalékát,
Fárasztó napok maradékát
Ereszted le mind a torkodon,
Undorító lehet, gondolom.

Izzadtság, szappanos víz, hajszál,
Különböző körömpiszok-fajták,
Korpa, zsír és szőrtüsző,
Mocsok, trutymó, nem szűnő.

Vagy egy hektót lehúzol ebből,
Nem lázadsz, mindent lenyelsz,
Van, ki belédpisil heccből,
Ám te csak vedelsz-vedelsz.

Áztatsz, fürösztesz, fényesítsz,
Tusolni jár beléd a lélek,
Sok szőrös fenék mérgesít,
Haragodtól én, csak a költő félek.

A színészek sem ma kezdték a pályát, s akik a Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csaba páros, azaz a Pitymalló Kesely tevékenységét figyelemmel követik, már találkozhattak is Fekete Lindával (Budapesti Kamara) és Csórics Balázzsal (József Attila Színház) az Udvariatlan szerelem című darabban, Holecskó Orsolyával (Madách Színház) pedig A kuplékirályban. Negyedik társukra, Zámbori Somára (Budapesti Kamara) most csapott le először a P. Kesely.

A minimális tárgyi eszközkészlettel dolgozó előadó-quartett megnyerően szimpatikus: a srácok gitároznak, a lányok szexik. A részben megzenésített versek színre vitt koreográfiái ötletesek, ha nem is teljesen kidolgozottak mindig – gondolom, ez az előadások alkalmával (március 18-án, 19 órai kezdettel, és e szezonban áprilisban még kétszer) folyamatosan finomodni, csiszolódni fog. A versek előadásának sorrendjében is elkelne néhol a változtatás, hiszen például Halmai Tamás Amsterdam Blue című kötetének A felébresztett alvó ciklusa remek felütés lehetne, az előtte helyet foglaló vers el is hagyható.

„– Mester, milyen érzés szerelmesnek lenni?
– Képzeljétek el, ahogy az eső dobol az ablakon.
– A szerelem ilyen?
– Nem.”
  (Halmai Tamás)

Hogy a Szakállszárító cím honnan jöhet? Hát a Legénytollból, azaz a 2002-ben színpadra állított, majd öt évig játszott nagysikerű („körszakállkotó”) kabaréból, mely a Prae kiadásában nyomtatva is megjelent. Viszont aki ismeri a bajuszkezdemény-összeállítást, annak talán kisebb revelációval szolgál a mostani szőrzet. A próba-előadás alapján nem szeretnék elhamarkodott állításokat tenni, inkább azon drukkolok, hogy menet közben merjenek „borotválkozni” is az előadók, azaz emitt nyessenek, amott növesszenek: egyelőre nem látni a szakáll-kompozíciót, azaz a szőrszobrász koncepcióját, amelyre felfűzte a költeményeket. Ügyes komponáló társ a decentralizáció, de félő, hogy a centripetális erő szétveti a pusztán a humor gravitációs erejével egybentartott előadást. Néhol csak egy-egy mozdulat, vagy még az sem szolgál egyik jelenetből átvezetőként a másik versszituációba, ezen még dolgozni kell, ha kell, sövényollóval: pl. verscserével. Így bár az előadás során végig vigyor ült az arcomon, önfeledt kacagásra nem ragadtattam magam. Keresztesi József versének/dalszövegének: Hátradőlős rock ’n’rolljának – mely a darab zárótétele – refrénje azonban számomra az est mottójául (és e beszámoló címéül) szolgált: „Legyen ez egy kompromisszumok nélküli / Csütörtök délelőtt”

***

Szakállszárító
Karafiáth Orsolya, Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba, Havasi Attila, Halmai Tamás, Keresztesi József, Kiss Ottó és Molnár Péter Salamon
írásaiból válogatta:
Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba
Előadják: Csórics Balázs, Fekete Linda, Holecskó Orsolya, Zámbori Soma
Zene: Csórics Balázs, Fekete György
Rendezte: Győrei Zsolt

Rácz I. Péter