hirdetés

Koncz István: A Tisza partján; Edgar Allan Poe olvasása közben

2018. május 16.

Ilyen hatalmas erő a félelem - és fél mindenki / mindenkitől, ezeregy éj bűvölete túlélni, ha magával / ragad, a zsarnok stílusa újra átfesti a dagályos / eposz már-már elavult, hatásos történetét – Koncz István versei többek közt az Ex Symposion Koncz-számában jelentek meg 1997-ben.

hirdetés

A Tisza partján

Háború lesz.

A parton elvirágzott a fűz
s a jegenyenyár, -
apró pelyhe zilálva száll, -
felleg sunyít,
a tények lelke a táj.
Elidőzik a gyors röptű madár
a táj felett, - köröz -
alá árnyéka s tolla hull,
aztán a kör - az égi jel,
bezárul.
Szorul a hurok a szemhatár körül,
s a részletek finom rajzán
a távolba tűnő nyárfasor,
mint túlparti kiáltás, -
hosszan, elnyúltan, ahogy
a fáradt menetelők, -
szorongva menekül.
Itt, a Tisza partján, most
megszűnik valami, -
amit még őriz a látvány,
már régen nem több
a puszta múltnál -
s csak a múlt, - a megszűnés
nem fáj.

Szél borzolja a vizet,
zavaros árján rímelve
csobban a lombok közt
rejtőző idegen
napsugár, -
s a parton kuksoló gondolat
rádöbben,
hogy a létezés már csupán
csak kép, egy makacs látvány,
amely, akár a tavasz, ősz,
tél vagy a nyár,
a múltból visszajár,
s vele a bájoló idill:
az eltévedt Loreley.

Nehéz a lég,
a rabszolga humusz zihálva
hordja terhét, -
magot, bogarat, -
s a fürge gyík is
elhagyja fészkét, -
nyomán fázósan szárítja
fonákját a tavaszi fű; -
miféle értelem szabhat így
törvényt,
élni csupán a puszta létért, -
ha mindössze ennyi a tét
és a hűség.
Fordul a szél, s moccan a csend is,
már-már alig kivehető,
hogy valóság-e a távoli harangszó,
vagy csak bent szól,
Petőfi verseiből.

Átok sújt mindenkit,
aki már egyszer ölt,
akár szívében is,
vagy csak úgy, hogy históriát ír; -
torlódik a víz és a felszín,
hullám s lelkiismeret összecsap,
borzongva szétterül, -
a mélyben örvény dúl,
ősi, vak erő, -
a bűn örök életű.
Távoli rétet kémlel
a riadt őz,
füle feszülten a csendre
figyel,
felcsapja kis fejét,
szökell egyet,
s úgy tűnik el a képből,
mint jelentéktelen részlet
a festő emlékezetéből.

Háború lesz.

Edgar Allan Poe olvasása közben

Forrósodik a lég, s vele feszül a csend,
Poe mester szellemét síri tiktak
idézi, künn toborozza démonait az álmatlan
éjjeli óra; hűbéres csatlósa a félelem, és
rejtve a kés, könyvek, csepűrágók közt
sunyítva virraszt - halom papírnyi eszme, -
s kárhozatára vár - megvesztegethetetlen
ez a csend - az eszmélő lelke. Boldog lehet,
akinek ilyen otthonos rejteke van, s úgy
hihet sorsban, s a csillagokban, mint amilyen
rendületlen s hiú a mű és ez a négy fal,
amely győzelmét hirdeti híven a műnek;
börtön és szabadság - egyre megy -, akár téma,
akár valóság, s csak tiktakját szaporázza
kérhetetlenül, mint a sors maga,
a végzetes óra: nem az igazságot, s nem is
a valót, csak a jelenlétet igazolja vissza,
süketen és vakon, mint téboly és rémálom,
s úgy marad végül is magára, mint ahogy
magára hagyja hordószónokait is a kifulladt forradalom.
Valóban boldog, akinek négy fal otthona
s rejteke is; és kiútnak elég a boldogság;
sebeit, mocskát nyüszítve nyalogatja
az eb, s az annyiszor megváltott világ; -
Senecát követi-e a költő, vagy választhatja az anarchiát, -
tisztessége s vétója terhelőn rávall, és az égbe kiált, -
ostoba csapda a kor csupán, vállalhatatlan valóság,
s akár a halál, önző és lelketlen a világ,
csakúgy, mint nyakán is zsarnok és önkény a
megváltás, hát hadd higgye legalább, hogy szabadon
küldheti a pokolra tőrbe csalt messiását.
Ilyen hatalmas erő a félelem - és fél mindenki
mindenkitől, ezeregy éj bűvölete túlélni, ha magával
ragad, a zsarnok stílusa újra átfesti a dagályos
eposz már-már elavult, hatásos történetét,
s mint felajzott, részeg ébredés, a héroszok
nagy álma rongyokra foszlik szerteszét.
Hosszú az éjszaka, és egyre valószínűbb a kaland; -
Edgar Poe őrültjei, íme építik birodalmukat.

Híd, 1987/11.

Megjelent az Ex Symposion Koncz István-számában (1997/19-20.), az Ex Symposion és a jogörökös engedélyével közöljük.

Koncz István

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.