A Harangjáték című kötettel zárul egy trilógia, amely a Kakasok bánata és az Inga című könyveimmel együtt alkot egészet. Kétszáznegyven miniatűr, egymással lóugrásos kapcsolatban álló mondatok, nem regény és nem esszé, tűnődések a tartásról, önállósított liriko-epigrammatikus szekvenciák, egyszemélyes életfilozófia. Egy ember körbefordul a maga világában, térben és időben, a szövegdarabok véletlenszerűen egymásra találnak, közöttük személyes összetartozás van. Háziiparos vagyok, biográfiám eseményes részét, a leghosszabbat befejeztem. Most éppen ások. Szürke foltokat szeretnék föleleveníteni, kép adja a képet. Lehet, hogy az ásatás végtelenné húzódik. Mint amikor egy csoportfényképből egy arcot kiemelünk, és népes kíséret jön a nyomában. Városokat, tereket keresek, ahol történt valami. Hogyan építi-börtönzi be magát egy ember a sorsába? Lehetett volna másképp is, a megvalósulás rendszerint idétlen. Az irodalommal kutatom, hogyan éljek. Még ha egyes szám első személyben gondolkodom is, érzek magam körül egy többes szám első személyt. Az én mögött lappang egy mi. A pontos emlék kimélyíthető, az igazság érdekes, többletvarázsa van. Asztalhoz ülve, megyek a tollam után, és megsejtek emberi állapotokat. Akarhatom is, hogy ilyen vagy olyan legyek, de az akaratom nem elég erős játékos a sorsommal szemben. Olvasóim felderítője vagyok alkonyi tájakon, félvakon tapogatózom a megvilágítás felé, és csak késve fogom fel, hogy éppen ez a tapogatózás az utam célja. Kenyérkereső munkáim nézőpontnak is megfeleltek. Beleszülettem a témámba, napjaim keretéről mint agyalágyult és fantasztikus történelemről gondolkodhattam. Nem lepődöm meg rajta, hogy a ragadozó húst akar enni, a pók legyet akar fogni, és hogy az ember viszont sok mindent akar. Zéróista vagyok, és a semmihez mérem a történéseket. Mi máshoz mérném a valamit, mint a semmihez? Ha több annál, akkor már valami. Köszönöm, hogy van házam, és lett vacsorám is; emlékezetemben leélni érdemes napokat sorolok egymás mellé. Igyekszem megmenteni valamit jövés-menéssel eltöltött napjaimból, próbálok nem egészen meghalni, csak hogy egy darabig még legyek, mint egy fatörzsbe vésett, vagy egy börtöntéglafalba karcolt monogram.

(Konrád György, 2009)

Konrád György: Harangjáték, Oldal: 492, Ára: 3600 Ft

A NAGYBETŰTŐL A PONTIG

Hajnaltól hajnalig, a Légszeszgyár utcától a Légszeszgyár utcáig, a dohánygyártól az egyetemig, a Hokedlitől a Banyatanyáig, a Nádor Kávéháztól a Murphys Pubig, Csordás Gábortól Ágoston Zoltánig, Uhrik Dórától Pincehelyi Sándorig, próbától bemutatóig, botorkálástól rohanásig, gyerekkortól aggkorig, kutatástól álomig, kopogó diákléptektől papucsos csoszogásig, éhségtől csömörig, Art Tatumtól Dizzy Gilespieig, az Arizonától a Tettye vendéglőig, a dómtól a havihegyi kápolnáig, a zsinagógától Birkenauig, indulástól fáradtságig, az állambiztonságtól a nemzetbiztonságig, Szilvesztertől Szilveszterig, zongorától dobig, kürttől szaxofonig, sohavisszanemnézéstől fogösszeharapásig, dögöljmegtől keljfelésjárjig, Dávid királytól a Mishnáig, idősebb Rajk Lászlótól ifjabb Rajk Lászlóig, a Blikktől a Neue Züricher Zeitungig, Essentől Isztambulig, Paul Austertől Orhan Pamukig, Karl Schlögeltől Konrád Miklósig, a tíz kilós súlyzótól a falöklözésig, Debrecentől Berettyóújfalúig, Budapesttől Hegymagasig, az Uránvárostól Zidináig, Erzsébetvárostól Pasarétig, Hernáditól Mészölyig, bankárnőtől könyvtárosnőig, boxolóférjtől hamiskártyás striciig, a nagyszüleim gránitsírkövétől a birkenaui sáros hamuból kibukkanó gyerekcsontszilánkig, rózsaszínű hajnaltól szurokfekete éjszakáig, csillagszöges égtől a kerti asztalig, a mellékutcától a főtérig, a városházától a vasutállomásig, az integetéstől az elfordulásig, a felszállástól a leszállásig, az örökkétől a sohanapjáig, egy rebbenékeny lánytól a rettenthetetlen feleségemig, az egyik gyerektől a másikig, a hanyattfekvéstől feltápászkodásig, a nembiromtól, a röhögve megcsinálomig, a medence egyik szélétől a másik széléig, az újbortól az óborig, a hegytetetőtől a pincealagútig, a felkapaszkodástól a leszökellésig, a csóróságtól a díszdoktorátusig, a mohóságtól a visszanézésig, a bányatótól az óceánharsogásig, az ajaktól a szeméremajakig, a dögtemetőtől a katedrálisig, a nagybetűtől a pontig.