hirdetés

Könyvet (nemcsak) borítójáról

2018. augusztus 31.

Elhunyt Neil Simon Pulitzer-díjas amerikai drámaíró, nyilvánosságra hozták a guantánamói fogolytábor könyvtárának tiltólistáját, és az is kiderült, hogy az Instagram hatással van a könyvborítók dizájnjának fejlődésére. – Heti külföldi hírösszefoglalónkat olvashatják.

hirdetés

Meghalt Neil Simon

91 éves korában elhunyt Neil Simon Pulitzer- és Tony-díjas drámaíró – adta hírül a The Guardian. Darabjai és musicaljei hosszú évekig uralták a Broadway színpadát; olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a A Napsugár fiúk, a Furcsa pár vagy a Mezítláb a parkban. A filmes világban is sikereket ért el: több mint húsz forgatókönyvet írt (némelyiket saját drámájából), és négyszer jelölték Oscar-díjra. A Yonkersi árvák-ért kapta meg 1991-ben a Pulitzer-díjat, illetve negyedik Tony-díját (korábban a Furcsa pár és a Brighton Beach Memories című drámákért, illetve színházi tevékenységéért kapta meg az elismerést). Ő volt az első drámaíró, akiről még életében színházat neveztek el a Broadwayn – gyakran hivatkoztak rá úgy tréfásan, mint az író, akinél csak Shakespeare írt több sikerdarabot. 1997-ben így nyilatkozott a Washington Postnak: „Tudom, hogy elértem a csúcsra. Nem tudnak már annyit fizetni, amire ne tudnék nemet mondani. Nincs olyan díj, amit nem nyertem meg. Nincs tehát már okom rá, hogy drámát írjak, kivéve talán, hogy élek, és van hozzá kedvem.” Simon 2004-ben veseátültetésen esett át, a donor régi barátja, Bill Evans publicista volt. Amikor Evanst a műtétről és Simonról faggatták, ő a drámaíró fantasztikus sikereit kezdte sorolni. „Nem hallani róla mást, csak sikersztorikat.”

A világ legszigorúbb könyvtára

Elsőre nyilván keveseknek jutna eszébe a legfontosabb könyvtári szolgáltatások között felsorolni az olvasók szigorú morális és kognitív terelgetését, vannak azonban olyan intézmények, ahol ez nemhogy megengedett, hanem kimondott feltétel is. A legszigorúbb ezen a téren minden bizonnyal a guantánamói fogolytábor könyvtárának szabályzata. A Kuba déli részén található, de az USA által (a potenciális terroristáknak) fenntartott fogolytábor működése komoly emberi jogi vitákat gerjesztett az elmúlt években – a megkérdőjelezhetően humánus módszerek legenyhébbike a börtön könyvtárának működési elve. Az Independent cikke számol be arról, hogyan kerülnek kiválogatásra a kötetek: minden kiszemelt könyvet két könyvtáros is elolvas, hogy aztán közösen döntsenek arról, vajon megfelel-e a börtön szabályzatában kijelölt feltételeknek. Hogy melyek ezek? A kiválasztott kötetek mindegyike „a családról, toleranciáról, morális választásokról szól, olyan témákról, melyek tágítják az elmét, a tudati működést”. Ezzel szemben nem maradhat semmi, ami „ellenségeskedést szül”. Tiltólistán van tehát mindenféle extremitás, militáns vallási ideológiák, katonai témák, a szexualitás, de nem juthat a fogvatartottak kezébe semmiféle térkép vagy alaprajz sem az esetleges támadási terveket megelőzendő. A tiltott könyvek listáját Clive Stafford Smith, a halálbüntetésre készülő és titkos börtönökben fogvatartott emberek jogaiért küzdő aktivista gyűjti és egészítgeti ki folyamatosan. A The New York Times hasábjain folytatott kampánynak köszönhetően sikerült elérni, hogy Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése vagy Beckett Godot-ra várva című drámája mégis olvasható legyen a fogolytáborban is. Egyebek közt továbbra is le van tiltva Anne Frank naplója, a Biblia, de a Szépség és a szörnyeteg is – ki tudja, még meddig.

Az Instagram esete a könyvborítókkal

Az utóbbi néhány évben megfigyelhető jelenség szerint a könyvek sokak számára – elsősorban borítójuk miatt – szinte kiegészítővé kezdenek átlényegülni. „Menővé kell tennünk a könyveket. Ha felmész valakihez, és nincsenek könyvei, ne feküdj le vele” – John Waters humoros megjegyzése persze nem a dizájnos borítójuk miatt az asztalon „felejtett” kötetekre vonatkozott, mára azonban mintha mégis ebbe az irányba mozdulna a könyvpiac egy része. A The Guardian Tim Kreider 2013-as cikkét idézi, melyben felvázolja a borítótervezés elmúlt néhány évtizedének tendenciáit. Az 1990-es évek borítói mai szemmel talán túl színesnek és zsúfoltnak hatnak, a 2010-es évek elején azonban mintha a kiadók grafikusai kollektív sztrájkot hirdettek volna: rendre egyszerű, a legpuritánabb betűtípust használó, fehér borítójú kiadások jelentek meg. Egy ideig úgy tűnt, a kindle és az eBook átveszi a hatalmat a könyvpiacon, de mint tudjuk, ez csak mérsékelten valósult meg, sőt: a magazinok reneszánszához hasonlóan az olvasók a könyvek terén is újra elkezdték értékelni a kézzelfoghatóságot, és nem utolsósorban a szépséget. A borítókra fordított egyre nagyobb figyelem a kiadók részéről főképp természetesen arra irányult, hogy ezzel is ösztönözzék a könyvvásárlási kedvet, de bizonyos social media felhasználók – ahogy nagyjából mindenre, amiről lehet jól kinéző képet készíteni – hamar rákaptak a dizájnos borítók posztolására. Az pedig, hogy egy-egy könyv most már nemcsak a polcon porosodik, hanem mindenféle népszerű felületen is feltűnik, arra ösztönzi a borítótervezőket, hogy folyamatosan megújuljanak, és kielégítsék a vásárlók, a posztolók és az influenszerek (és követőik) igényeit. Ha más előnye nincs is ennek a trendnek, legalább örülhetünk a szebbnél szebb borítóknak – és végre nem kell felmennünk valakihez, hogy feltérképezhessük, olvas-e, és ha igen, mit...

 

Képek: The Guardian, Independent, The Guardian


Békefi Teodóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.