A Magvető Kiadó márciusban, a Könyvfesztivál előtt jelenteti meg Grecsó Krisztián új regényét Tánciskola címen. Miért határoztak úgy, hogy a kötet megjelenését nem a Könyvfesztiválra időzítik?

 

Grecsó Krisztián regénye lényegében a Könyvfesztiválra jelenik meg, minthogy az egyik bemutatója is – több más, április folyamán e regényhez kapcsolódó beszélgetés mellett – fesztiváli program lesz. Igazából már tavaly szerettük volna kihozni, szerepelt is 2007-ben a második féléves kiadói tervünkben, de a kortárs irodalom esetében gyakran előfordul, hogy a szerző elégedetlen, és a magával szemben támasztott maximalizmusa elodázza a megjelenést. A lényeg végül is a minőség, és nem a gyorsaság. Így lett a Tánciskola tavaszi könyv. Az pedig, hogy március legvégén már kézbe vehető, tisztán logisztikai kérdés. A nyomdák ilyenkor rendkívül terheltek, és a kiadók a Könyvfesztivált megelőző egy hónapban úgy próbálják szerencsésen elosztani a megrendeléseiket, hogy minden kívánt cím megjelenhessen az alkalomra. Valamint itt nem is elvárás, mint az Ünnepi Könyvhét esetében, hogy a „belistázott” mű a rendezvény előtt ne kerüljön kereskedelmi forgalomba.

 

Szabó T. Anna, Tóth Krisztina és Varró Dániel közös kötete is megjelenik, ennek címe Kerge abc. A cél a Zengő ABC egy új, modernebb formájának elkészítése volt? Ki a kötet illusztrátora? 

 

Valóban. A Zengő abc és az Ablak zsiráf után ez egy olyan korszerű, mai kötet, melyben három népszerű költő versei segítik az óvódás és kisiskolás gyerekeket az ábécé elsajátításában. A költeményekbena létező vagy kitalált állatok neveinek kezdőbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével. Az óvodákban és iskolákban is hasznosan forgatható könyv jelentősége, hogy összeköti az óvodában tanultakat (mondókák, betűk) az iskolában elsajátítandó ismeretekkel (betűk írása, olvasása). Ezért az izgalmas képek mellett a gyerekek könnyen felismerhetik és megtanulhatják a kis- és nagybetűket egyaránt. A kötet illusztrátorai: Gyöngyösi Adrienn, Kárpáti Tibor, Nagy Dia, Paulovkin Boglárka, Szolnoki Beatrix és Takács Mari. Valamint fontos megjegyezni, hogy a könyv a Csimotával közös kiadványunk, és a könyvkoncepciót legnagyobbrészt nekik köszönhetjük.

 

Áprilisban, a Könyvfesztivál idején jelenik meg Esterházy Péter új könyve a kiadónál Semmi művészet címmel. Milyen műfajú és terjedelmű könyvre számíthatnak az olvasók? 

 

A könyv műfaja legpontosabban: Esterházy-próza. Esterházy művei esetében kritikusok részéről is rizikós a pontosabb műfaji besorolás, a szerző örömmel játszik ezzel (lásd Fuharosok – „regény”), a kiadó pedig nem is kívánna ebbe belebonyolódni. A szerzői intenció szerint a Semmi művészet regény, és minden bizonnyal az is, terjedelmem szempontjából mindenképp, ráadásul ez a „legkényelmesebb” műfaj, hisz még keletkezésben van, „nyitott”, nem lehet behatárolni, megenged szinte bármilyen játékot – és ez Esterházy prózája esetében sosem mellékes. Annyit még el lehet mondani, hogy amennyiben az életmű zöme apa- és anyaszövegekre (is) osztható, úgy ez a regény anyaregény. Aki emlékszik, A szív segédigéi végén Esterházy Péter megígérte, hogy „mindezt majd megírom még pontosabban is”. Megírta.  
 
A kiadó a kortárs dráma ügyét is felvállalja, hiszen a két évvel ezelőtt ismét elindított Rivalda sorozatnak Pécs városa mellett a fő támogatója, s most megjelentetik Térey János Asztalizene című kötetét is. A drámakötetben csak ez az egy új darab lát napvilágot, vagy belekerült az 56-os évforduló emlékére írott dráma (esetleg más munkák) is?

 

Nem, a könyvben csak az Asztalizene című darab lesz benne. A drámamegjelentetés pedig valóban támogatást igényel. A drámakötetek, főként a kortárs drámakötetek eladása nem számottevő, viszont elengedhetetlen a kortársi kultúránk dokumentálása érdekében. Ezeket a kiadványokat csakis valamilyen pályázott pénzből vagy saját más kiadványaink nyereségéből tudjuk finanszírozni. Leginkább a szívünk, a szépérzékünk és a lelkiismeretünk miatt csináljuk. 
 

Kántor Péter és Jónás Tamás is egy-egy új verseskötettel jelentkezik a Könyvfesztivál idejére. Kántor Péter kötetének címe Trója-variációk, Jónás Tamás kötetéé Önkéntes vak. Hány példányban jelenteti meg a kiadó a Könyvfesztiválra időzített versesköteteket? Magasabb-e a kiadási példányszám, mint az év más időszakaiban megjelenő köteteknél (nem értve persze a Könyvhét és a karácsony környékének könyveit)? 

 

Még pontosabban ezek a Költészet napjára megjelenő kiadványok, melyek ott lesznek utána a Könyvfesztiválon is. A műfajról nagyjából ugyanaz mondható el, mint előbb a drámáról: a könyv mára luxuscikk lett, és műfajilag a regény jött ki a legjobb pozícióban ebből a folyamatból. Nagyon kevés verseskötet éri el, hogy visszahozza a bekerülési árát, még kevesebb lesz valódi közönségsiker (mint Varró Dániel vagy Tóth Krisztina kötetei). Általában 4-500 ember az, akire egy verseskönyv esetében számíthatunk, hogy megvásárolja. Az ofszet nyomás igazából 1000 példány alatt nem éri meg. Vagyis ezekből a könyvekből több kerül ki, mint amennyi a valós igény rájuk. De legalább, amennyire lehet, szem előtt vannak a könyvesboltokban, így megadjuk nekik az esélyt – viszont abba már tényleg nem szólhatunk bele, hogy a vásárló mit tegyen a kosarába. Válaszolva az utolsó kérdésre: nem emeljük a példányszámot azért, mert egy rendezvényre időzítjük a megjelenést. Viszont sok esetben azokat a könyveket időzítjük rendezvényekre, melyek, ha nem így tennénk, még kisebb visszhangot keltenének a kulturális sajtóban – érdemeiktől függetlenül. 

 

A Könyvfesztivál idejére folytatják a Magvető Novellárium sorozatot is: az első négy kötetet további kettő követi - Laczkovits Miklós Laboda című könyve és Centauri Kék angyal-a. Latzkovits Miklós a JAK-füzetekben indult, számos folyóirat közli novelláit folyamatosan. Centauri nevével legutóbb a Műútban találkoztunk, de rejtélyesebb alak - mit lehet tudni róla? Tervezik-e még az idén további Novellárium-kötetek kiadását? Mely szerzők köteteire számíthatnak az olvasók?

 

Az első kötetek megjelenésekor hangsúlyoztuk, hogy elsődleges szempontunk a sorozattal a minőség, mivel a célunk épp a kortárs novellisztika presztízsének erősítése. A sorozatot természetesen bővítjük, de akkor és olyan kötetekkel, melyekről úgy véljük, elérik azt a színvonalat, amit a korábbiak képviseltek. Másfelől már ősszel is tudtuk a folytatást, de akkor is azt mondtuk, tisztelje meg a sajtó az éppen aktuális szerzőket azzal, hogy rájuk, és nem az őket követőkre figyel. Ezt most is így gondolom. Centauriról pedig röviden: a „rejtőzködő” Thomas Pynchon egyszer arra utalt, hogy a demokrácia megadja annak is a szabadságot, aki láthatóvá akar válni, és annak is, aki láthatatlan (jelen esetben csak a munkáin keresztül látható) akar maradni. Mi tiszteletben tartjuk Centauri választását.

 

Závada Pál új könyve, az Idegen testünk később, május-június környékén jelenik majd meg. Ez azt jelenti, ez lesz a kiadó könyvheti újdonsága? 

 

Látja, hogy még maguk szerint is a regény az igazi hír? Pedig számos könyvünk jelenik meg az Ünnepi Könyvhétre. Többek közt Nádasdy Ádám nyelvészeti írásainak második kötete, Magos György Gramofonregény című könyve, Szálinger Balázstól A százegyedik év, és a Könyvhetekről elmaradhatatlan Körkép és Szép versek antológiák. És itt csak a magyarokról beszéltem, mivel az Ünnepi Könyvhét róluk kell, hogy szóljon. És persze Závada Pál új regényének megjelenése (is) nagyon fontos ünnep kiadónk számára, és nem mellékesen népes olvasótábora számára, amely már várja, és amely biztosan nem fog csalódni benne.

 

Hogyan építi ki a kiadó tartós kapcsolatait az új szerzőkkel? Hány szerzővel tudnak hosszú távú szerződéseket kötni, s kik vesznek részt a döntési folyamatban?

 

Az „új” szerzőkre szerencsére van rálátásunk az antológiáink készítésekor, hiszen a szerkesztők követik a kortárs irodalmi folyóiratokat, mivel azokból válogatnak. Olyan, aki nem publikál folyóiratokban, mégis kiadásra kész művel rendelkezik, nemigen van. Mindazonáltal fogadunk a kiadónk címén kéziratokat (évente mintegy 300-at kapunk), de 2-3 évente egy olyan van (Bánáti Péter, Bánki Éva), aki a könyvmegjelenés előtt nem közölte rendszeresen írásait. Szerződni mi adott műre szerződünk. Hosszú távra senkivel nem kötünk szerződést a még meg nem született alkotásaira. Reményeink szerint az írókat, költőket az köti hozzánk, hogy elégedettek a munkánkkal, és nem valamiféle (a magyar jogrendszerben nem is bevett) jogi kötelék. A kiadással kapcsolatos döntéseket pedig a szerkesztőség Morcsányi Géza igazgatóval együttesen hozza. 

 

Ön milyen érdekes kötetekről tud más kiadók kínálatából, melyek a Könyvfesztivál idejére jelennek meg, s nem szeretné elszalasztani, kihagyni őket?

 

Sajnos nem jön új Bret Easton Ellis-regény, noha ő lesz a díszvendég (viszont tudomásom szerint újra kiadják számos régebbi könyvét), de azért sok minden megjelenik, amit szívesen elolvasnék. Például a Jelenkortól Dan Lungu román szerző regénye Egy komcsi nyanya vagyok! címmel, Louis-Ferdinand Céline: Bohócbandája, melyet a Kalligram ad ki, vagy Ingo Schulze Új életek című műve az Európától. (Mellesleg nagyon kíváncsi vagyok egy saját könyvünkre, a kínai Jiang Rong: Farkastotem című, Könyvfesztiválra megjelenő nagyregényére, melyet nem én szerkesztettem, hanem Boldizsár Ildikó, és majd csak könyvformában tudok elolvasni.) 

A második félévben tartogat-e olyan meglepetéseket a Magvető olvasóinak, melyekről már fellebbenthető a fátyol?

 

Szeretünk minden lényeges információt a maga idején közölni, de annyit mondhatok, hogy lassan három éve készülünk kiadni Thomas Pynchon Gravity’s Rainbow című regényét, melyet Széky János fordít, és amely valóban hiánypótló a magyar fordításkiadásban. Az 1973-as mű a posztmodern egyik alapregénye, majd’ ezer oldal, és azok közé a szövegek közé tartozik, melyek ismerete nélkül nem igazán tehetünk megállapításokat a 20. század második felének világirodalmáról, az amerikairól pedig semmiképpen. Talán karácsony előtt megjelenhet ez a monumentális remekmű.