hirdetés

Könyvfesztiváli előkészületek az Ulpius-ház Kiadónál

Interjú Huszti Gergely szerkesztővel

2008. március 25.
Az Ulpius-ház Kiadó kortárs kínai szerzők új könyveinek megjelentétése mellett Karafiáth Orsolya régóta várt  regényével és Maros András bemutatkozó önálló kötetével készül a 2008-as Könyvfesztiválra. A fesztiváli előkészületek mellett az idén 10 éves fennállását ünneplő kiadó eddigi eredményeiről és további terveiről is beszélgettünk.
hirdetés

Milyen új megjelenésekkel készül az Ulpius a 2008-as Könyvfesztiválra?
 
Nem feltétlenül a Könyvfesztiválra időzítjük az új megjelenéseinket: mind a fesztivál, mind a Könyvhét olyan esemény számunkra, amikre inkább egy-egy kiemelt figyelmet érdemlő könyvet hozunk ki. Épp ezért két kínai szerzőnk egy-egy művét (Anchee Min Vörös azálea című regénye, valamint Fan Wu Február virágai című műve) már az év elején megjelentettük. Fan Wu fiatal kínai írónő, akit most fedezett fel az angolszász piac, egyike azoknak az elsőgenerációs kínai szerzőknek, akik már angolul írnak. Az Ulpius ezzel a két címmel járul hozzá Kína díszvendégségéhez.
 
Magyar szerzőink közül ketten is új kötettel jelentkeznek, az egyikük Maros András, akinek Limonádé című regénye a fesztivál újdonsága lesz. Maros a Sárkányfűből indult, aztán az Alföldben, Tiszatájban, ÉS-ben publikált és publikál a mai napig. Két novelláskötete is megjelent, a Puff (2001) és a Neveket akarok hallani (2003). Maros mélyen ismeri a karaktereit, a helyszíneit, jó arányérzékkel és lecsupaszított nyelvvel dolgozik. Humora nagyon is szerethető, amit azok, akik őt forgatókönyvíróként ismerik – gondolok itt többek között Török Ferenc Overnight című filmjére – azonnal fel fognak ismerni.
 
A másik régóta várt megjelenésünk Karafiáth Orsolya regénye, A maffiaklub. Ez a szöveg tizenkét nő vallomása, akik egykor főiskolai barátnőkként, sőt, elválaszthatatlan „maffiázókként”, a Café X félvilági díváiként habzsolták az életet, és akik évek múltán – félresikerült-, elszalasztott-, beteljesült- és rombadőlt szerelmekkel a szívükben – újra összejönnek, hogy megfejtsék annak a férfinak a titkát, akihez mindannyiuknak köze volt; az imádott, gyűlölt, vágyott és halálra ítélt Lajos eltűnésének rejtélyét.
 
Karafiáth Orsolya április 26-án, szombaton 13-15 óra között dedikálja a regényét, és a fesztiválra újra kiadott Café X című verseskötetét. Emellett több formabontó könyvbemutatóra is készülünk, ezek részleteiről is hamarosan hírt adunk.
 
Emellett nagy örömünkre szolgál, hogy a kiadó vendége lesz Robert Menasse, osztrák szerző, akinek Kiűzetés a pokolból című könyvét jelentetjük meg. A regény hatalmas siker volt, számos irodalmi díjat nyert, tulajdonképpen ez tette nemzetközileg ismertté Menassét. Cselekménye két szálon fut; az egyik a 17. századi portugál inkvizició idején játszódik, egy titkos zsidó család sorsát, az akkori Amszterdamba való menekülését mutatja be, a másik szál pedig egy, az '50-es, '60-as évek langyos osztrák kultúrközegében élő középkorú történész sorsát követi nyomon. A szerző zseniális váltogatja a két idősíkot, miközben a lezáratlan múlt kérdésével küszködik. Nem ad egyszerű válaszokat, inkább vitára ingerel. 
 
Hogyan esik a választás egy-egy új szerzőre? Milyen szerkesztői, kiadói munka van egy könyv megjelenése mögött?
 
 Rengeteg kézirat fut be hozzánk. Azt a kéziratot, amelyről a kiadó szerkesztői egyöntetű jó véleménnyel vannak, és az Ulpius arculatába integrálható, kiadjuk. Hozzáteszem, ez nagyon kis százalékban történik meg, tehát az évente beérkező több száz kéziratnak töredéke az, ami megjelenhet, egyrészt a minőségi kritériumok miatt, másrészt nyilván ez egy drága műfaj, szem előtt kell tartani az eladhatóságot is. Több példát tudok említeni, amikor mi keresünk meg egy-egy szerzőt, például Ficsku Pált, akiknek Gyerekgyár című regényét kiadtuk, vagy Fehér Bélát, akit a Zöld vendéglő című kötetének újramegjelentetése miatt kerestünk fel. Legutóbb Fejős Éva is így került a kiadóhoz.
 
Inkább kevesebb szerzőt választunk, de nekik megpróbáljuk megadni azt a hátteret, azt a PR-t, azokat az eszközöket, amivel egy kiadó hozzá tud járulni egy szerző sikeréhez. Ebbe beletartozhat a külföldi képviselet is: erre létrehoztunk egy ügynökséget, ahol nem kizárólag Ulpiusos szerzők külföldi jogait képviseljük.

Nem könnyű Magyarországon befuttatni egy új nevet. Ez nagyban a szerzőn is múlik – azon, hogy mennyire partner. Amikor egy könyv mögé reklámot aunk, kampányt építünk rá, az mindig a szerző bevonásával történik. Másrészt neki is vállalnia kell az ezzel járó sokszor nyűgös feladatokat. Szerencsénkre Bächer Iván, Karinthy Márton vagy Karafiáth Orsolya ilyen szerző; perezentálják magukat és prezentábilisak.
 
   
Az Ulpiusnak nagyon erősen körülhatárolható, karakteres arculata van. Mennyire partnerek a szerzők ennek az arculatnak a kialkításánál? És mennyire szól bele a kiadó, a szerkszető az írói munkafolyamatba?

Minden kézirattal dolgozni kell, de ha egy kéziratba annyit kell belenyúlni, hogy a szerkesztő átnemesülne társíróvá, akkor az már nem működhet. A szerkesztő minden esetben alárendelt személy, egyfajta külső szemnek, kvázi első olvasónak kell lennie. Mindig lutri, mennyire alkalmas egy-egy új szerzőnk a szerkesztői kritikák elviselésére. Vannak dolgok, amelyekben sajnos nekünk kell erőszakosabbnak lennünk, hiszen kiadóként nekünk van elsőkézből visszajelzésünk a piacról. A szerzői arculatot is a mi feladatunk kialakítani. Könnyebb együtt dolgozni olyan szerzővel, akinél ez már adott, de a megjelenéssel kapcsolatos legelső lépést a kiadó útmutatása alapján kell megtenni. 
 
 
Távolinak tűnik, de azért közeledik a Könyvhét is. Mivel készül rá a kiadó? Idén tíz éves az Ulpius, hogyan értékelné az elmúlt tíz évet, és milyen terveik vannak a jövőre nézve? 

Az elmúlt években akciót tartottunk az egyik terjesztői láncnál, amellyel sikerült kitolnunk az eladási szempontból kedvező könyvheti időszakot egészen szeptember elejéig. Idén is úgy néz ki, hogy a megjelentetni szándékozott közel 180 cím legalább egyharmada összpontosul a könyvheti és a nyári időszakra, és még több az október közepétől az év végéig tartó hajrára. A köztes időszakokat is megjelenésekkel tarkítjuk, idén a holtidőnek számító január is sikeres volt, Ian McEwan Vágy és vezeklés című könyvének megjelentetésével, vagy a Botrányos viszonyok kampányával.

Az Ulpius palettája igen színes, a kiadó fennállása óta eltelt tíz évben voltak sorozatok, amelyek lemorzsolódtak, és vannak amelyek megerősödtek: ilyen például a női irodalmi vonalunk. A különféle arculatok egymás mellett futnak, de egy “esernyő” alatt. Rushdie, Pamuk, Barnes, Cunningham, Harris, Mayle, Pilcher vagy Rebecca Wells éppúgy hozzánk kötődik, mint a Battle Royale vagy a Catherine M. Tíz év hosszú idő, amely során az Ulpius volt az év kiadója, voltak kiugró sikereink és természetesen tanultunk a hibáinkból, de azt mondhatom, hogy immár állandó olvasóközönséggel rendelkezünk. A jövőbeli feladtunk az, hogy hogyan tudunk egy-egy olvasót több könyvhöz, más műfajokhoz is elvezetni.


 
 

Szekeres Dóra

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.