Nem szerénytelen, de most büszkélkedik, ugyanis könyvheti portyázásának első állomását a Liszt Ferenc téren ejtette meg, ahol a litera-könyvek második darabjának dedikálásra került sor: a Mátyás-ponyva bemutatásának első fázisára megannyi kiváló szerző gyülekezett. 

Befutott Karcsi, Budapest első számú szakácsa is – Karcsi nevű kutyájával.

Innen a riportert Bozsik szerkesztővel és Nagy Gabi kolleginával a sorsa a Dzséró nevű illetménybe vezette.

Majd a Vörösmarty térre vezényelték léptei, ahol Reményi József és Turczi István társaságát élvezhette; mindkettőjük egy-egy friss művükkel kényeztették a megfigyelőt.

A Palatinus stand mellett dolgozott Bereményi Géza is, akinek novelláinak gyűjteménye a Kossuth kiadó jóvoltából olvashatók. Nevezett szerző kedélye törhetetlen, inge flanell és kockás.

A moirák a könyvhetest egy közeli teraszra irányították, ahol a Nemzeti Bank alelnökével koccinthatott, Király Júliával és testvérével, Évával. Ide futott be a remek művészettörténész Széphelyi György és felesége, a nemkülönben kiváló fordító, Schulz Kati. Felzárkózott még Szegő Jánosunk és Pályi Márk. Zeke Gyula olasz tésztát evett és szivarra gyújtott.

Elkerülhetetlennek tetszett a Csendes nevű műintézményt megközelíteni és ott folytatni a bámulatos társalgást.

A könyvhét a terepszemlézőt némileg a taxisblokád napjaira emlékezteti visszatérőn; a városban valami elégikus szükségállapot uralkodik, a szabadság enyhe mámora ereszkedik a tekintetekre. Hunok Párizsban – ilyenkor ez Budapest.

Még van három nap – vakáció. Minden igaz, mert nincs ellen/ke/zője.