A Litera és a Nyitott Műhely közös kritikai sorozata 2008 tavaszán indult, és immár elérte hatodik szériáját., melyben az előző, tavaszi kurzushoz hasonlóan az esszé műfajának fontos teljesítményei kerülnek górcső alá. Az előzőhöz képest a különbség annyi, hogy ebben az öt epizódból álló körben a résztvevők (Németh Gábor, Reményi József Tamás, Vári György és Jánossy Lajos) nyugat-európai szerzők írásaiból válogattak. Ortega y Gasset A tömegek lázadása, Oakeshott Konzervatívnak lenni, T. S. Eliot Káosz a rendben, Roland Barthes Világoskamra és Reinhart Koselleck Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája a művek idei ötösfogata. Mint látható, széles szellemtörténeti horizontot jelölnek ki az írások, az európai önértés és -értelmezés kiemelkedő állomásainál időznek majd el a beszélgetőpartnerek, remélhetőleg szokásukhoz híven nem csupán a konstruktív egyetértés, hanem a termékeny vita jellemzi együttlétüket, amelyek során immáron hűségesnek mondható közönségük észrevételeire is feltétlen számítanak.

2011. szeptember 14-én, az első beszélgetésen Ortega y Gasset A tömegek lázadása című művéről volt szó.
  „Konzervatívnak lenni tehát azt jelenti, hogy a jól ismertet előnyben részesítjük az ismeretlennel szemben, a járt utat jobban szeretjük a járatlannál, a ténylegest jobban a lehetségesnél, a korlátozott többet jelent nekünk a korlátlannál, a közeli a távolinál, az elegendő a bőségesnél, a megfelelő a tökéletesnél, és a mostani nevetés többet ér, mint az az üdvösség, mellyel az utópiák kecsegtetnek. A jól ismert emberi viszonyok és hűségen nyugvó kötődések előnyben részesítését a jövedelmezőbb kapcsolatok csábításával szemben, azt, hogy kevesebbre értékeljük a szerzést és a gyarapodást a megtartásnál, a meglévő ápolásánál és élvezeténél; azt, hogy a veszteség fölötti bánat erősebb az újdonság vagy az ígéret keltette izgalomnál. Konzervatívnak lenni annyi, mint képesnek lenni elbánni sorsunkkal, saját anyagi eszközeink szintjén élni, elégedettnek lenni a nagyobb tökéletesség híján is, mely az embernek és körülményeinek egyképpen sajátja. Néhány embernél ez maga is választás, másoknál hajlam, mely változó gyakorisággal megjelenik preferenciáikban és ellenérzéseikben, anélkül, hogy választanák vagy kimondottan ápolnák magukban” – írja Oakeshott.

A mű a Holmi internetes archívumában olvasható (de hozzáférhető itt is).

Michael Joseph Oakeshott (1901-1990) brit politikai filozófus. Legnagyobb hatású tanulmánygyűjteménye magyarul is megjelent: Politikai racionalizmus, ebben látott napvilágot a Konzervatívnak lenni című mű is, a kötet bevezető tanulmányát Molnár Attila Károly írta, Kállai Tibor és Szentmiklósi Tamás fordította (Budapest: Új Mandátum, 2001). Oakeshott politika-filozófiai főműve az On Human Conduct (Oxford: Clarendon, 1973).

Oakeshott "sajátos értelemben használja politikai attitűdjének megjelölésére a „konzervativizmus” szót. Nála ez természetesen nem valamiféle ideológiát jelent, hanem inkább egyfajta politikai (sőt, valójában az élet más területein is alkalmazható) hozzáállást, megközelítésmódot, beállítódást (avagy alkatot, hajlamot: „disposition”)" - írja az esszéről Mándi Tibor az Oakeshott és Hayek - A modern konzervativizmus Janus-arca tanulmányában a Politikatudományi Szemlében.

Helyszín: Nyitott Műhely - Budapest 1123, Ráth György utca 4.