hirdetés

Kormányos Ákos versei

2018. november 18.

Fölétartom a nyelvem / és összeszedem a nedüt. Arcomra csöpögtetem, / a maradékot lenyalom. / Ha nem nyalnám le a harmatot, / egészen visszafutna a földbe.– A Litera bemutatja rovatban Kormányos Ákos versei.

hirdetés

Hóvirág

Koratavaszi
reggel csípi az orrom.
Arcomon érzem a friss levegőt
és a múló télben még látom saját leheletem.
Harmat a hóvirágon.
Ahogy a csepp végigszalad szirmokon,
a száron. Végig a feszes levélen.
A levél ívén, hajlatain, erein.
Fölétartom a nyelvem
és összeszedem a nedüt. Arcomra csöpögtetem,
a maradékot lenyalom.
Ha nem nyalnám le a harmatot,
egészen visszafutna a földbe.
Visszajuttatná az ásványokat,
vitaminokat.
Termőtalajjá tenné,
a repedezett földet.

Homlokcsont

Homlokcsont. Unom.
Kivet magából. Magamba fordít.
Semmilyen.

Élni kezd. A csont.
Az én homlokcsontom.
Zuhanyzol mögötte.
Onnan tudom, te állsz
meztelenül a
tuskabinban, hogy még a 
vízcseppek is másképp esnek.
Hullanak.
Átmelegszek a gondolatodtól.
Éppen ott.
Éppen most.
Meztelen.
Csurom vizesen.
Feltámadok.

Kontyba kötött hajad alatt,
a zuhanyrózsa vize apró
fülcimpádtól indul a nyakad irányába.
Némelyek világító ereid vonalát követik,
némelyek saját úton járnak
és furakodnak be hajlataidba,
majd onnan ki.

Kilépsz a tuskabinból.
Megtörölközöl.

Kormányos Ákos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.