hirdetés

Kornis Mihály: I könyv – Hiány – meditáció Erósz előtt

2018. június 14.

...a vágyról nem lehet beszélni. Mesélni, azt lehet... sóvárogva nagyon is lehetséges álmodozni arról, amit érzel - ám a hiány: hiány. – Kornis Mihály I című könyve folytatásokban.

hirdetés

Kornis Mihály: Hiány

1

Ha jobban meggondolod, az a betűt is kérdéses kitenni eléje: ami hiány, vagy aki hiányzik, a maga primordiális hiány-mivoltában nem körvonalazható pontosan; a hiány már egy kicsit kevésbé hiányos, hiszen ismerjük a fogalmát.

Az már nem hiányzik belőle.
De én most – és úgy képzelem, te is, aki bizonyos kíváncsisággal hallgatsz vagy olvasol, szigorúan nézve csak attól leszel a számomra, itt azért nem hiányzol, mert megszólítalak, amivel ebben a diskurzusban megtaláltam azt, akinek beszélhetek, még hiánytapasztalatomról is, hiányvalóság tapasztalatomról – arról a létezőről beszélek, aki vagy ami hiány(zik).

2

Hiány szül.
Nem fogalmazok pontosan, nem csoda, hiányról beszélni borzalmasan nehéz. Hiányzik hozzá a nyelvtana. Negatív minőség, ha ugyan van olyan. Logikailag tekintve szerintem nincs; mielőtt út indulna, nincs visszafele út. Valóság nem vezet hiányhoz, nem válik vele a valóság összekötő kapoccsá, nem válhat, feltéve, hogy létező (de nem valóságos, tehát igazi) hiányról beszélünk.

3
A vágy nem valóságos hiány, hanem igaz.
Ám ha tényleg vágyakozol, akkor a vágyról nem lehet beszélni. Mesélni, azt lehet, énekelni, dalolni talán lehet róla, sóvárogva nagyon is lehetséges álmodozni arról, amit érzel - ám a hiány: hiány. Nem tréfa. Erő, végestelen erő, amely ha – vágyként – megnyilatkozik is, mint hiány, értelemszerűen nem nyilatkozhat meg.
A gőzzé nem váló, sőt épp csak fagypont feletti víz, ami egyébként az ismert világ vízkészlete döntő hányadának állandó állapota, ez a víz, mint gőz, nincs. Nem gőzerő. Így a hiányt sem mondhatom erőnek, mert hiány-mivoltában teljesen erőtlen. Hiánya annak is. Mindenek hiánya.

4
De nem tudom megállni, hogy ne lássam a hiányban a vágyat, hogy ne érezzem benne, életenergiámban tapasztalom e végestelen erőt. Különben nem a vágy erejét. A vágy úgy hordozza a hiány erejét, akár a vér az életet: anélkül, hogy a vér maga az élet volna. Annak csak hordozója, szárnya, teste illetve testének hordozó része.
De nem csak hiány van a vágyban.
Nem csak élet van a vérben, érzem a hiányban önnönmaga hiányának pulzálását is, hogy amit valóvá okádott, nem magából véve, de minden határon túl már tűrhetetlen magamaga következményeként, azt vissza is nyeli, pillanatról pillanatra, éppoly akaratlanul, mint amiképp kiadta, hogy enyhüljön. De nem enyhül...
Nem enyhül a vágy.

Kornis Mihály

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.