hirdetés

Kornis Mihály: I könyv – Hiány – meditáció Erósz előtt (5.)

2018. július 13.

Az ember, ha vágya befúl, többnyire gonosszá válik. Nem vágyik. Hiányol. Abban kéjeleg. Az van neki, hiánya. - Kornis Mihály I című könyve folytatásokban.

hirdetés

Kornis Mihály: I könyv – Hiány – meditáció Erósz előtt (5.)

15
A hiány a vágyon át, a vágy a belőle elháríthatatlanul következő életen át szülte meg az embert a szüntelen, az – Adam Kadmon fogalmával – irgalmat természetesen nem ismerő evolúcióban.
Így tört előre és pazarolta gyönyörét a vágy, mígnem anyja, a hiány – vajon a hiány? - létrehozta azt is, aki idővel – idővel? – nem csak érzékelni képes önmagát, hanem még észlelni is, mint reménytelen hiányt. Ez az ember. A legjobb esetben.

S vágya befúl.

16

Mondom, a legjobb – és a lehető legritkább – esetben: befúl. Általában azonban nem gyöngül az ember vágya, hanem inkább az élet kéjéért küzd. Hogy ne sóvárgás, kielégítetlen, kielégíthetetlen, és ezért örökkön visszatérő szenvedés legyen, hanem kéj.

A kín élvezete.

Ezt már tudnunk kell, nem csak látnunk, meg is kell értenünk, hogy mi köze van az embernek a hiányhoz, és annak szárnyas, vak gyermekéhez, a vágyhoz; megérteni, hogy az ember, ha vágya befúl, többnyire gonosszá válik.

Nem vágyik. Hiányol.

Abban kéjeleg.

17

Az van neki, hiánya.

Legtöbbünknek ilyen vágyát letagadó hiányokkal teli, kínosan változtathatatlan, legföljebb kéjesen büntethető, tanítható, szankcionálható a természete.

Nem a tudása.

Az – ritkán, olykor, érthetetlenül – lehet nemes, önnön természeténél hősiesen, önfeláldozóan több: akik többre törnek, és nem akarják élvezni a kínt, nem akarják élvezni mások kínjának eltűrése, mi több, előidézése árán a magukét, és ez a nem-akarás egyenesen a döntésükké válik, vágyra képes hiányérzetük itt és most lehetséges, semmire éhes diadalává (igen keveseknek). Azokból mártírok lesznek.

Pontatlan megnevezés. Nem Istenért, a Vele való viszony kötelékében hozzák meg szerelmes áldozatukat, mint a vallások mártírjai, hanem a másik emberért. Nem teszik meg vele.

18

De akit a balszerencse – kicsoda? nem inkább a hiány, és annak következménye, a kétarcú sóvárgás? – sosem megfelelő, sosem kielégítő körülmények közé köpött, aki nem kap örömből grammot se mások gyötrése, vagy legalább annak elviselése nélkül, egyszóval a többség, önmegismerő képességének, szabad akaratnak nevezett félreértésének hála, a földi hatalmak túlnyomó többségétől támogatva a világ leggonoszabb, mert gondolkodó, választani képes állatává válik. Átlát a vágy hiábavalóságán, szeretetének forrósága neki nem hiányzik, és nem ok nélkül, hanem kéjjel és (sziporkázó érvekkel tagadva bár) kéjéért öldöklő emberré óhajt lenni.

Az emberiség (irányító) zöme.

19

Mert amikor az ember eljut önmegismerő képességéhez – valljuk be, ez minden vágy leghőbb vágya, mi más is lehetne?, hogy tudatra ébredjen –,a hiány új arcot ölt; tünedezik mint vágy, helyette hiányszaggató erőként eszközök után kutat, hogy elkerülhesse a – ha kéjes, ha kínos - hiányt hiányba temető halált, az élvezhetetlen megsemmisülést. Hiány vággyá, kín kéjjé a halálban nem válik. Azt írja az újság.

Akkor mi marad? Kérdezi az ember.

Kornis Mihály

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.