hirdetés

Kornis Mihály: I könyv – Kié a világod? (6.)

2018. augusztus 3.

őszibarack, jólesik hallanod, ez a szó is magvaváló, a húsa leveses, kerek és fájdalmas, fájdalmasan véges, el akarják veled hitetni, hogy nem élsz... – Kornis Mihály I című könyve folytatásokban.

hirdetés

A tested és az én testem nem két test, de nem is egy. Nehéz megmondani, hogy ez hogy van. Maradéktalanul nyugodt akkor vagyok, ha veled vagyok, így mondom, a cenzúra miatt nem emlékezhetem rá, hogy benned vagyok, pedig az úgy van, most is benned vagyok, azért tudom, nem a szerelmemben vagyok, nem az édesanyámban írok, ha az ember álmodik, ezt így kell mondani, de úgy is benned vagyok, hogy életben vagyok, még ezt kis mondhatom, csakhogy ez hivatalosan annak a leszögezése, hogy ha nem is szabad emlékeznem, már csupán emlékezhetem a testedre holott benned vagyok még mindig, még csak nem is a fiad, a más és a nem más magzatod, te is itt vagy bennem, mióta kiszültél magadból, azzal beszültél magadba, azóta világ a világ, beléd születtem, annak van ideje, és az még most is most van, még utána is most van, most is itt vagyunk, ébren vagyunk egymásban, neked élek, mintha te nekem, úgy tapasztalom, egynek érzem magunkat, mert ezt te szereted, ha nem szeretnéd, nem hinném el még mindig, hogy élek, azt álmodom, hogy akár vehetek fél kiló őszibarackot is, szezonja van, én a valóságban élek, azért mondom, hogy „veszek", hogy ne fogjanak gyanút, de mindig te etetsz, etetlek, azért mondom azt, hogy őszibarack, jólesik hallanod, ez a szó is magvaváló, a húsa leveses, kerek és fájdalmas, fájdalmasan véges, el akarják veled hitetni, hogy nem élsz, olyan vagy mint a zacskóban az „őszibarack", fogyasztható magzat, ez a szó nagy és puha, a falat elomlik a szádban, elringatlak, elszórakoztatlak véget nem érő vajúdásunk közben, lenni akarok, érzem már a halál szédületét, kijutok, még nem tudom hogyan, hiszen együtt vagyunk, de én kiverekszem magamat belőlem, kihisztizem magamból a testem, a vérvörös lufim, s hozzá a vattacukrom, az élvezetem, de már a bőgéstől támolyogva te tényleg ezt akartad? kérdezed, mit fogok válaszolni, mindjárt kitalálom, tátogva nyeldeklem a ragadós rózsaszínű semmim, neked ez tényleg jó?! nem akarom elhinni, nem lehet, hogy ebből a szörnyűségből neked csak a színe kell?

Avval válaszolok, a szemem ahogy ugrál, amíg nyelem a jóságod, amit te nem értesz, a nyelvemen olvad szét, oly sebesen falom, hogy a gyomromban maradsz, belém ragadsz, azon csodálkozol, hogy tudhatom én azt, amit te nem tudsz rólam, mikor te vagy én, a világod, förtelmem, förtelmünk, az enyém a világod.

Kornis Mihály

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.