hirdetés

Kornis Mihály: Meghaltam – részlet az I könyvből

2018. augusztus 24.

...és az ajtóban Kádár János bácsi áll. A túloldali szomszéd. Poártunk és koormaaányunk. Emlékszel? Peckes, öreg kandúr. Én meg csak rámosolygok, hogy nyugta legyen. – Kornis Mihály regénye részletekben.

hirdetés

Kornis Mihály: Meghaltam – részlet az I könyvből

Eddig mosolyogtam.

Most viszont meghaltam.

Mától én leszek.

Adtál, adtál, nem fosztottál meg a nagy tudástól, szültem. Nem csak temiattad, de főként temiattad nem tartok sehol. Kitépte szívét a szívemből a fiam. Én is magam az ő ronda férfivalójából, a micsodájából. Na abból. Fúj. Sötét. Hát így volt ez a szar élet. Mert az élet egy nagy szar. Hagyjál kibeszélni. Abból is a legnagyobb szar te voltál, fiam. A legnagyobb csalódás. Csakhogy ez a hang, ez egy öreg hang. Felvett hang. Nem azt érzem közben, ha azt játszom, hogy élek. Akkor a legnagyobb fájdalmat érzem, amit csak fiú okozhat anyának. Érted? Amit te okoztál nekem! És ezt jól átélem. Spulnira tekered a beleimet! Haragot nem érzek. Én is szerepelek? Javíthatom magam? Beengedsz az új művedbe tényleg? Nem érdekeltelek. Mielőtt meghaltam volna, nagyon is jól láttam, hogy mennyire unsz. Eldobsz, mint régen a játékaidat, amiket karácsonyra is, meg csak úgy, állandóan kaptál, tőlem is, de főként az apádtól. Szegény hülye. Nem tudott úgy hazajönni, hogy ne szórjon valamit az öledbe. Ha boltba lépett, nem tudott úgy kijönni onnan, hogy ne vegyen az utolsó pénzén valamit, csak neked. Vagy, már kabátban, az íróasztaláról kapta fel, hegyező, itatós, egy készlet indigó, két végű ceruza, piros-kék, anyám. Valahogy így vett el feleségül engem is, még csak nem is magának. Neked. Mint egy szivárványceruzát. Nem szeretőnek kellettem neki. Őnagyságából nincs több a városban, legyen az anyád. Nem vagyok széteső, nem vagyok szenilis, fogd fel, halott vagyok, tehát azt mondok, amit akarok, értetted? Gyönyörűszép halálom beállta után, de rég volt az is, nem érdekelt a további életedből semmi, rosszul fogalmazok, nem érdekelt az élet, mint olyan, te még érdekeltél, most is érdekelsz, bonyolult-rossz érzés , no de a jövő meg ezek a többi élethülyeségek, a következő Szabó László-műsor, vagy hogy mikor vonulnak ide megint be vagy ki az oroszok, hát az nem érdekel, se az, hogy ki van még életben, mármint a saját véleménye szerint, úgyis találkozni fogunk, megtalálni egymást nem kerül időbe, vegyük egymást, itt vagy, nem kell hozzád villamosra szállni, édesapám, mert nem csak az élet van, háháháhá háháháhá háháháhá háháháhá, van még a halál is, az egy másik eset. És mielőtt kimagyarázkodnál, el fogod viselni a pusztulásomat. Ha már itt tartasz, hogy hát te mindig élsz, nem tudsz te meghalni, az új könyved új siker, anyád halála, igazi boldogság, szinte lányregény, derűs a pusztulás. Első kép. Csöngetnek. Többször egymásután. Keresztrejtvényt fejtek az ablak előtt, nem is érzem, jól vagyok, túl vagyok, halott vagyok, de még nem értesítettek, csakhogy én már tudtam, a Lukácsból jöttem haza épp, vagyis úgy éreztem, haláltól jól felpezsdítve magam, már a csinos otthonkás nadrágomban kuporogtam a lila fotelomban, de már annyira csöngettek, hogy azt se tudtam, hol a cipőm, mellesleg a zsidók a halotton azt nem is szeretik, de mi van, ha én úgy haltam meg, hogy életben vagyok? azt hittem, én az életről semmit se tudok, jut eszembe, most se. Na, belecsusszanok a klaffogó telitalpú strandpapucsomba, most hagyom el a földi árnyékvilágot. Ha megyek. Amiből elől kilátszik a pirosra festett nagylábujjam körme. Az, amelyik sokkal nagyobb, mint a többi, tudod, mint neked is, na azzal felállok, nem jut eszembe, hogy már beadtam a kulcsot, és az ajtóban Kádár János bácsi áll. A túloldali szomszéd. Poártunk és koormaaányunk. Emlékszel? Peckes, öreg kandúr. Én meg csak rámosolygok, hogy nyugta legyen. Állandóan vele jövök fel a liften, ha jövök, akkor vele, amit nem is értek, ő nem ért a gombok használatához. Szintén négy? kérdezem félrebillent fejjel, olyan Ingrid Bergmanosan, búskomoran bólint, benyomom a négyet, nem is szólok aztán, mert nem jut eszembe, ki ez a híres ember, mert ez híres ember volt, de mi is volt ennek a foglalkozása? Nem valamelyik kenyérgyári igazgatóm, csak már elfelejtettem? Vagy ő találta ki a Skála Üzletláncot? Segíts már. Nem a Vitray mutatta be a Csak ülök és mesélek-ben, a zseniális közértes, szerencsétlen, felfelé buktatott proli, ez is meghalt, ne szólj bele, most költözött ide, a túloldali leválasztott tanácsi garzonba, valahogy sajnálom, jóképű melák nyugdíjas paraszt sakkzsení, megvan, ő nyerte az egyik Ki Miben Tudós-t anno da zu máhl! és a Vágó István felkukorékolt, kedves közönségünk, megvan a győztesünk, Kádár János bácsi a világot elöntő parajelenségek, gabonakörök, gláznosztyok okát firtató kérdésre még csak nem is válaszolt, rúgott egyet csak, amúgy parasztosan, becsületesen, megrángott a bácsi, hát a Vágó István ezt így kommentálta, és már meg is szólalt az 1000 pontos fanfár, ez a józan ember a szemétdombot rúgta fel, mert az a helyes válasz, azzal együtt dűlt el az előkészített zsákbamacska ajándék köpőcsésze, AMI NEM TUDOMÁNY, AZ A HELYES VÁLASZ! Na most ez a Kádár olyan szerencsétlen, valamelyik nap is a lépcsőházban kérte, hogy ha meglátom, szóljak hozzá, szólítsam meg, mert akkor felébred. Talán most is azért kocogott át, ébresszem föl. Amit te már nem kérsz. Én se kérem tőled. Csak úgy mondom. Eltűntél a semmiben, mármint az enyémben, ahol végre nyaralhatna az ember, és akkor te, mindenem, hiányzol. Eleinte azért fohászkodtam, hogy csak jó sokáig ne juss az eszembe. Kinek? Mikor meghaltam. Vagy mikor? Hol is tartottam. Most is azt szeretném, mindig azt szeretném. Meghalni. Remélem. Ahányszor csak tudok. Az se baj: nem élek. Beleélem magam. Újból ott vagyok a legnagyobb színpadon, minden kicsi pillanatot külön élvezek, csak nem tudom megjegyezni. Szóval édesapukám az úgy volt, hogy amint kimentél, otthagytad az ágyam, volt szíved elmenni, és én elvesztettem az eszméletemet, úgy vittek a budakeszi intenzívre nagy pofákat vágva, nehogy a nyakukon haljak meg, hát már haldokoltam, egy tepsiszerű hordágyra dobtak, amit a Broadway Melody nagy fehér ágyának érzékeltem, mert idejutott a mi híres nagy szerelmünk, annyi szép év után. Ez a jó a halálban. Akkor kezdtem jól érezni magam.

Kornis Mihály

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.