hirdetés

Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás

2014. június 18.

Kovács András Ferenc Könyvhétre a Magvetőnél megjelenő új verseskötetében a színház és a vers egyre inkább elkülönülő világa termékenyen kapcsolódik össze, s keze nyomán élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, vagy kész kabaré. Részletet ajánlunk!

hirdetés


Sibi canit et musis


Melyben ő lelkének búsulja hűségét
Előszámlálván sok rút keserűségét
Fertelmes fejének undok veszettségét
Vétkesként hogy kérné Úr kegyelmességét


Szatmáron születtem színésznőből lettem
Vérfátyol fény függöny verdesett felettem
Tapsvihar fogadott már-már lármás tetszés
Hogy világra vágott ádáz császármetszés


Törékeny madárból emeltek ki engem
Akasztott zsiványként köldökömön lengtem
Mint eszterhéj alatt csőnyi törökbúza
Akkorka ha voltam jöttem örök búra

Babitsot böngésztem Balassit Rimayt
Elbitangolt múltak megbűnhödt fiait
Apám is fölnevelt nagy magyari téka
Így lettem Pallásnak fanyar ivadéka

Nékem júliusnak délelőttje péntek
Mandragóraillat mérgező beléndek
Szívem forog Vénus lelkem Rák jegyében
Már nem leszek évdús mester másegyébben

Thália is tiport ha színlelni tellék
Tettem mintha lennék sors kezében kellék
Maszkák bódítottak versek fölvett álcák
Vágyak kénye-kedve tört felettem pálcát

Szemmel vertek álmok vesszővel cselédek
Nyelvek édes horgán voltam vak csalétek
Menny eresze alá fölaggatott málé
Nem anyámé lettem hanem a halálé

Béesett két szemem mint az írott képnek
      Kódorgó nyomomba más remények lépnek
      Azért függök Isten átkán segedelmén
      Fordulna már felém ha megérdemelném

 

 

Envoi, 1564–2014

Sekszpirályi témák, költemények,
Visszatérő álmok, búcsúversek –
Tűnt időkből, volt jelenvalókból
Válogatva, összegyűjtve, kötve –
Könyvbe zártan, keggyel elbocsátlak,
Elmehettek, légyetek szabaddá –
Menjetek már, menjetek világgá,
Szálljatok szét cifra hódolattal –
Zengjetek csak álcás szót, ajánlást
Színvarázsnak, színpados világnak –
Játszva látszó, sok színházi létnek,
Pillanatban lüktető öröknek –
Mindenekben szétszórt semmiségnek –
Senkiségnek, Shakespeare szellemének.

 


Kovács András Ferenc a lírai rögtönzések poétája is, különösen annak a ritmusos, spontán, szó szerint látványos, mégis hétköznapi beszédnek a mestere, melyben a színház és a vers egyre inkább elkülönülő világa termékenyen kapcsolódik össze, s keze nyomán élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, vagy kész kabaré.
S hogy miért „kettős verseskönyv”? A York napsütése sekszpirályi, és a Zengő tombolás hétköznapi versei egymásra is rímelnek, kiegészítik egymást, s hol láthatón, hol láthatatlanul folytatják kettősségekkel teljes párbeszédüket - sokszorozottan megkettőzötten, kettős visszhangokkal válaszolgatnak egymásnak. A Shakespeare szellemének szentelt könyv így lesz színházi könyvvé, a színházi könyv pedig így úszik át a költészetek szellemének szentelt hétköznapok nem kevésbé teátrumi könyvébe, miközben mindkét könyv egyetlen, rejtett harmadikká (apakönyvként is olvashatóvá) változik át.
A többi csak játékosság, teremtő szómágia, töprengő aggódás a hatalmas színház, azaz a voltaképpeni világ sorsa felett.

 

Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás, Magvető, 2014., 184 oldal, 2690 Ft.


hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.