hirdetés

Közös-ség

Balassa Péter-emlékest, Műcsarnok, december 9.

2004. december 20.

Minden ugyanaz. De nem mindegy, hanem minden-egy. A Műcsarnokban vagyunk, decemberben. Két évvel ezelőtt ugyanitt a Pannonhalmi Szemle estjén, csak vele. Balassa is felolvasott, irtózatosan hosszúra nyúlt est volt a Keller vonósnégyes koncertjével. Levegő után kapkodva kért egy taxit. Azt mondta, semmi baj, jól van, csak valahogy nagyon elfáradt. Akkor láttam utoljára rendezvényen.

hirdetés

Nemrég felbontottuk azt a két éve őrzött Szent Márton gyógynövénylikőrt, amit akkor kaptam mint szervező a pannonhalmiaktól. Nem akartam akármikor, az az ital, ami mellé imádságra kulcsolódó kezeket képzelek.
Mester vagy Tanító… Mi mindig Mesternek hívtuk. Vagy egyszerűen csak BP-nek. Mint Ottliknál BB. A meghívón az állt, emlékest. Rossz szó, nagyon rossz. Bár ha belegondolok, emlékezni, BP-vel szólva visszaélni, újraélni… Életben tartani. Ergo: nincs, nem lehet halál. Tilos. Aki hangokat, képeket, mondatokat, érzéseket hagyott más emberekben, bent hagyta a lényét a tudatban, az nem. És Balassa Péter nagyon nem. Nem csak azért, mert a Műcsarnokban legalább kétszáz ember gyűlt össze érte, miatta, neki ("mégsincs veszve semmi" [KT]), akik fejében ugyanolyan eleven, mint amikor még a szó fizikai értelmében élt, de továbbél ("itt van velünk, csak hiányzik" [GJ], új belátásokra juttat, új szembesülésekre késztet, élni tanít, segít, megismerni, benne lenni, tudni akarni (nagy szavak, "sok" [EP]), hanem azért is, mert se vége, se határa az ő lényének, pragmatikusan hatásának, nyomainak, erejének (túl nagy szavak [én]).
Ref. Hallgassunk zongora- és csellószonátákat, Schubertet, Bachot, Verdit és Bartókot, és naná, hogy Mozartot. A Don Giovannit, mindennél előbb és mindenek fölött.
Visszafogott, mértéktartó ("fékentartott feszültség") emlékezés volt. Semmi csinnadratta. Az asztalon csokornyi sárga rózsa, szemtelenül eleven és friss szálak. Sárga = gyász, reménytelenség (ld. reménytelen szerelem) és/vagy napfény. Egyszerre, nem külön. Judit hozta, a társ. Ki nem ejteném a szót a számon: özvegy. Nem passzol, nincs jelentése vagy helye. Megjelent egy beszélgetőkönyv (Végtelen beszélgetés – Interjúk Balassa Péterrel). A beszélgetés mint érintkezés, érintés, közösség, aktus, megismerés... (Érdekes, morfondírozom, hogyan is lehet, hogy a jelenlévők a találkozás első pillanatától közösséget alkotnak – gyülekezet? Mintha ismernénk egymást, pedig nem, vagy csak most. De van bennünk valami közös-ség.) A könyvbemutató meghívottai, hárman az interjúk készítői közül (Orsós László Jakab, Bán Magda, Mihancsik Zsófia) BP figyelő részvét(el)éről, kíváncsiságáról vallottak, arról, hogy a kérdező és a válaszadó társ a beszélgetésben, oda-vissza. Társak vagyunk.
Hiányoztak néhányan a hozzá közeliek közül. Dérczy, Márton, messzebbről Csordás, Margócsy, sorolhatnám... Ámen. A szeretethez nincs szükség nyilatkozatokra, kései vallomásra, utólagos jóvátételre, retusálásra, satírozásra... Ebbe most ez is belefér, sőt kötelező. Többen, sokan (részben talán ezért, részben érzelmi érintettségből) nem vállalták a róla készült filmben szereplést sem.
Az Emléktöredékek egy Tanítóról Katona Zsuzsa filmje (február elején vetíti az MTV). Az alagutat látjuk, ahogy megyünk a Krisztina körút felé. Tabán, Gellérthegy utca, lépcsők, kapu, a ház kívülről, az ablak, a lépcsőház, az ajtó, bent könyv- és irathegyek tematikus stószokban, az erkély, Perőcsény, majd hosszú kocsiút, valahová... Balassa beszél, televíziós felvételekből összevágott mondatok, egy bevágás az Örley-hajóról. Nagyon-nagyon fiatal. Hallom a hangját: él. Biztosan tudom. A valóság mint délibáb. A fejemben eleven hangja megfeleltethető a filmbéli hanggal. Következésképp ennek a hangnak a létezése teljes.
Minden vallomástevő megválaszthatta a felvétel helyszínét. Szerb utca, lakások, parkok, Írók Boltja, Pannonhalma… Többek között Abody Rita, Csordás Gábor, Parti Nagy Lajos, Jelenits István, Keresztury Tibor, Varga Mátyás, Czeglédi András, Gács Anna, Radnóti Sándor, Márton László, Pályi András, Farkas Zsolt, Nagy Bernadett beszélnek róla, többek között... A teremtő feszültségről, a belső dinamizmusról, az operai személyiségről, a hatalmi pozícióról, amelybe mint pilátus a credóba, a talajvesztésről, az érzékenységéről, hitéről, a szenvedélyességéről, hogy nélküle nem lehetett sem Esterházy, sem Nádas (vagy fordítva), hogy az irodalom megismerés, a létre-létezésre vonatkozó elemi tapasztalat, a tanítói hivatottságáról és a többi, és a többi. Bárha lenne egy film csak BP-mondatokból.
Ref. Hallgassunk zongora- és csellószonátákat, Schubertet, Bachot, Verdit és Bartókot, és naná, hogy Mozartot. A Don Giovannit, mindennél előbb és mindenek fölött.
És Balassa Péter hangját, aki a szó legszebb, legszigorúbb és legpontosabb értelmében modern kori Mester volt, még akkor is, ha ma már nem járnak köztünk effélék, vagy egyszerűen csak nem ismerjük fel őket...

Végtelen beszélgetés – Interjúk Balassa Péterrel

(Balassa Péter-életműsorozat 2. kötet, Palatinus Kiadó, 2004)

Könyvbemutató - Bevezeti: Korányi Margit

A kötetben szereplő interjúk készítői közül Orsós László Jakabbal, Bán Magdával és Mihancsik Zsófiával Czeglédi András beszélget

Emléktöredékek egy Tanítóról

(szerk.-rend. Katona Zsuzsa, gyártó: Telekép Bt., 51 perc)

Filmvetítés - Bevezetőt mond: Katona Zsuzsa

Nagy Gabriella

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.