hirdetés

Kubiszyn Viktor: Foglaltház

2013. június 9.

Pöttyöske az árkádok alatt egy papírpohárba kapaszkodva várja a csajt, akit Kólakirálynőnek hívnak. A forró kávé, amit az éjjel-nappali közért automatájából vett, azt az illúziót adja, hogy normálisan fog indulni a nap, és jó lesz, jó véget ér. - Kubiszyn Viktor új, a Könyvhétre megjelenő könyvéből ajánlunk egy részletet.

hirdetés

Kubiszyn Viktor

Foglaltház

(részletek)

 

Első emelet. Ősz.

Elkaptuk a kínai náthát mindannyian, és ott ébredünk minden napszakban,
ahol összefújja a szemetet a szél.
Nyirkos a világ, nyirkosak a csontjaink, felhősek a napjaink.
Mindent elönt a mocskos, kénszagú eső.
A város turhája megkövesedett rétegekben vibrál az aszfalton.
„Ostobaságunkban a mennyben keressük Istent, nem a csatornában."

Utetum
Menj el. És nézz körül. A Megváltó közöttünk lesz. Hol máshol? Isten képmásai mindannyian. Találd meg a kegyelmet köztük!
A láz előjön a burkolatokból, a faldarabok leperegnek, mögötte nyirkos graffitik egy ismeretlen nyelven.
Ez nem játék, de ha az lenne is,
tartanék kis szünetet.

Szeress, és tégy, amit akarsz (részlet)

Az eső esik, mintha sosem akarna elállni.
Lassú, kövér cseppekben hullik a betonra, szétfreccsen, mint megannyi nikotinos köpet az égből.
Pöttyöske az árkádok alatt egy papírpohárba kapaszkodva várja a csajt, akit Kólakirálynőnek hívnak. A forró kávé, amit az éjjel-nappali közért automatájából vett, azt az illúziót adja, hogy normálisan fog indulni a nap, és jó lesz, jó véget ér. Nem úgy, mint a többi, aminek mintha sose lenne vége. Egyetlen nyúlós kulimász az élet, gondolja.
– Egy régi ismerősömnél találkoztam a sráccal – mondja Pöttyöske a megérkező Kólakirálynőnek, aki tanácstalanul méregeti az árkádok alatt menedéket kereső embereket.
Bemennek egy kávézóba az árkádok alatt, és letelepszenek egy asztalhoz.
Várnak, és nézik egymást.
A pincér jön. Rendelnek.
Felmérik egymást.
– Ahha. Üzlettársadnál? – kérdezi a Kólakirálynő, és belekortyol a cappuccinójába.
– Igen. Gondolom, tisztában vagy vele, hogy a srácnak vannak problémái.
– Tele van problémákkal az élet. Mindenkinek vannak problémái.
– Kinek nagyobb, kinek kisebb. Neki elég hegyes a problémája, de az legalább tiszta, mert adtam neki egy tisztát. Mindig van nálam tiszta fecskendő.
– Értem.
– Egy dílernél találkoztunk.
– Világos. Te is árulsz?
– Ezt-azt. De nem azt, amit fogyasztok.
– Festett? – kérdezi Kólakirálynő, és Pöttyöske szőke haja felé int.
– Nem, természetes.
– Hát persze. És miért is hívtál ide?
– Nem én hívtalak, ő akarta. Éppen nincs jól.
– Értem.
– Szimpatikus fiú. Szoktam segíteni azoknak, akik szimpatikusak, és lehet rajtuk segíteni.
– Világos – mondja Kólakirálynő, és elgondolkozik azon, hogy a természetes szőke hajú lány látta-e, hogy ő egy Ferrariból szállt ki. Valószínűleg nem. – Mesélt rólam?
– Csak annyit említett, hogy kokaint árulsz nagy tételben.
– Sokat fantáziál. A drogok miatt van.
– Nyilván. Bár a herointól nem fantáziál az ember, inkább nagyon is jól látja, mi van a villa végén. Eléggé meztelenek a dolgok. Mint az az ebéd ott, a szomszédban – és rámutat egy mellettük ebédelő középkorú öltönyösre.
– Meztelen, hát persze.
– Láttam a ruháit.
– Én öltöztetem.
– Saccra félmillió volt rajta, csak ruhában. Értek a minőségi dolgokhoz.
– Én is.
– A hajad mitől ilyen fényes?
– Balzsam.
– Márkás balzsam?
– Párizsból van, nem jut eszembe a neve. De csillogó hollófekete lesz tőle minden hajszálam. Dohányzol?
– Szoktam.
– Gyújtsunk rá.
– Itt nem lehet.
– Majd kifizetem a bírságot.
– Inkább sétáljunk.
– Előbb válaszolj. Él?
– Él. De nagyon rossz bőrben van.
– Nem lep meg. Te sem nézel ki túl jól.
– Huszonegy éves vagyok. Tizennégy éves koromban heroinoztam először. Érdekel, hogy történt?
– Nem.
– Erőszakoltak már meg?
– Egyvalaki.
– Szereted?
– Igen.
– Meg fog halni.
– Tudom.
– Miért nem segítesz rajta?
– Ki vagy te?
– Pöttyöskének hívnak az utcán.
– Hülye név.
– Régen volt egy szép, pöttyös miniszoknyám. Tizenhárom évesen eljöttem otthonról, mert untam, hogy a szüleim nem szeretik egymást. Sokat lógtam sokfelé.
– Ki nem?

(...)

Az Elszalasztott Lehetőségek Szobája (részlet)

Függő Zóna. Hideg Török. Forró szél.
– Isten az alázatosoknak kegyelmet ad, a kevélyeknek ellenáll. Előtte nem kellenek önigazolások, nem kell jobb fényben feltüntetni magunkat. Bűnös vagy, mert hazudtál, mert nem szeretted úgy a másikat, mint magadat. Ennyi. De nem baj, ha alázatosan közelítesz felé, és beismered, hogy egy gyökér vagy, megérint a kegyelem. Ez nem megalázkodás, ez alázat. A megalázkodás az, hogy eljátszom a gyengét, de belül azt gondolom, hogy én vagyok a király. Ezt jelenti. Nem vagy király. Rád nézek, és kapásból tudok három keményebb csávót, öt jobb szeretőt, tíz intelligensebb embert. Akárki vagy, hidd el, van nálad jobb, még az emberek között is. Akkor meg mire vered a nyálad, tesóm? Pláne Isten előtt? Nem röhög ki, pedig megtehetné, hanem visszahúzódik. Menj csak neki a magad építette falnak, legkésőbb halálod pillanatában lepattansz róla, tesóm.
– Megnézhetem a tetoválásod? – ez volt a lány első kérdése hozzám, amint kiléptem az időhurokból.
A falon vörös spray-vel felirat: Utetum.
„– Van-e élet a halál után? – kérdezte a riporter. – Honnan tudja, hogy nem halott? – kérdezte a narkós"
– Tudod, ez van. Mi a halálban vagyunk mindannyian. Isten nélkül halottak vagyunk. Ő az élet, ő minden. Ha nem találkozol vele, és nem fogadod el Őt, Isten Egyetlen Földi Megtestesülését, Jézus Krisztust, akkor halott vagy. Ennyi. De attól még hiheted azt, hogy élsz, csak épp nem élsz. Minden, a világ, a karrier, a munka, a család, a kocsik, a nagyképernyős tévé, az iPhone és az iMac, a műtárgytelefonok, a szép ruhák és a drága kurvák mind elmúlnak, mind elmennek, nyomuk sincs. És a végén egyedül maradsz, és rájössz, hogy halott vagy. Mindannyian vakációzó halottak vagyunk. Az megvan, hogy Jézus alászállt a poklokra? Meg? Az ez. Lejött hozzánk. Mi vagyunk a Pokol. Nézz körül, itt a Foglaltban is, az összes drogos, alkesz, az összes nyomorult vesztes: mind halottak vagyunk. Azok is odakint, de fogalmuk sincs róla. Van-e élet a halál után? Van. Istenben, már itt, a Földön is. A halál nem az, amikor a tested megszűnik funkcionálni. Hanem az, amikor a lelked nem él – illúziók ütik magukat illúziókkal, mint mi régen heroinnal. Most meg az új szarokkal. Nehogy azt hidd, hogy ez a vége, és ezeknél nem lesz rosszabb. De lesz. Ott a krokodil, ami az orosz dzsankikat zabálja fel, leesik a hús a kezükről. De lesz még rosszabb. Lesz.
Hidd el, olyan drogok lesznek, amikről ma még nem is álmodunk. Na, add a cöpit.
– Kajak megtérnék a te Istenedhez, hallod. Csak így tré, hogy közben főzöd ki a cuccot. Meg tudom, mekkora egy lehúzós tróger vagy. Ha ezt jelenti Istennel lenni, akkor kösz, nem.
A hangok lassan elcsendesednek, a tenger morajlása békés monotóniává szelídül.
Amikor elindultunk, még nem kelt fel a nap. Hideg hajnal csapott az arcunkba, négyen vagy öten lehettünk, és abból is csak kettő félhalott. A másik jól volt, én pedig még mindig zsibbadt az ébredéstől, ami a parkban ért. Nemrég érkeztem Budapestre, és fogalmam sem volt, merre vagyok arccal. Tegnap este sok kannás bort ittunk, és az egyik srác az arcomba nyomott egy marék piszokdarabot. Ránéztem, és átfutott rajtam, hogy csak mikrovilágok vannak, amik egymásba csúsznak, semmi több. Illúziók beszélgetnek egymással, hallucinációk gondolják létezőnek magukat. Üres az egész struktúra, mert aki értelmet adott neki, eltávozott belőle. Személyes döntés kérdése, hogy visszaengedem-e.
A lehetőség mindig ott van, ez vigasztal, ha más már nem is.

 

A Foglaltház az a hely, ahol összefújja a szemetet a szél, ahol az anyagozás és a kémiai mennyországok kergetése már rég nem a buliról szól. Míg Kubiszyn Viktor előző könyve a Drognapló önéletrajzi ihletésű dokumentumregény, a Foglaltház tisztán szépirodalmi eszközökkel megformált történet a kábítószerfüggők világából, a Zónából. Sorskatalógus, hallucinogén drogregény, szociografikus metszet - spirituális megváltástörténet.

A FOGLALT EGY KIKERÍTETT ZUG, VÉDETT HELY, KISZAKÍTOTT RÉSZ A VALÓSÁGBÓL, AHOL ÖNMAGUNK LEHETÜNK. ÖNMAGUNK HIÁNYA LEHETÜNK.

"A könyv szereplői tökéletesen illúziótlanok: kíméletlen pontossággal látják és láttatják saját magukat, függőségüket, perspektíváik elvesztését, lehetőségeiket. És itt már szó sem lehet afféle könnyedséggel kacérkodó humorról, mint mondjuk Hunter S. Thompson írásaiban - a személyiség szürkületi zónájában ez egyszerűen elképzelhetetlen."
Kabai Lóránt, szerkesztő

AZOK HANGJÁN ÍRNI, AKIK NEM SZÓLALNAK MEG

Kubiszyn Viktor: Foglaltház
Kiadó: Jószöveg Műhely Kiadó
Kiadás éve: 2013
Oldalak száma: 160
Ára: 2490

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.