hirdetés

Kukorelly Endre: Élet és nem ezeket ismételgetik

Kukorelly Endre verse

Kukorelly Endre költő, író. 1951-ben született Budapesten. Legutóbbi verseskötete: Kicsit majd kevesebbet járkálok (Jelenkor, 2001).

hirdetés

(2002. december 19.)
     
     Ahhoz k'epest még mindig túl
     sok autó jár
     a ház előtt.
     Akárhogy kicsomagolom magam, nem
     vesznek át, nem
     vesznek rajt' erőt,
     
     ha pedig begubózok, kicso-
     magolnak, mindenkit
     érdekel,
     úgy látszik, hogy mi van belül, mi az, amit
     majd oly könnyen
     dobálnak el.
     
     Tudod, van egy bizonyos jel-
     legzetes
     csuklómozdulat,
     ahogy a csikket elhajítva a táskájában
     turkál, új csikk
     után kutat.
     
     Én tényleg jól tudom egyébként, bármilyen
     hülyén hangzik, hogy mi az,
     amit várok.
     Fölszállok egy járműre, és
     a végállomáson
     leszállok,
     
     járkálok egyet, aztán vissza-
     szállok
     a következőre,
     így szálldigálok
     az akárhogy-is-de-elhagynak-
     a-nők
re.
     
     Vagy nem. Nem úgy. Nem így, ahogy.
     Aligha úgy van,
     ahogy mondom.
     Nem kezdek, nem hagyom abba, nem
     várok,
     nem elrontom.
     
     Tehát fölszálltál. És leülsz,
     kinézel a.
     Nézed az ablakon
     saját magad. Ott saját magadat
     látod
     nagyon-nagyon,
     
     meg némi piszkot, mert mindig
     pocsékul van
     lemosva,
     csorog végig rajtad, le rád, ég
     és föld minden
     mocska.
    
     Hazafelé még bemegyek
     a boltba, és
     veszek szalámit.
     Még jó, hogy ahhoz képest kapni
     mindent. Még jó
     kapni bármit.
     
     
     (2002. december 19.)
     
     Álltam az árokparton
     egyszer
     az apámmal.
     Ez akkor van vagy nincs. Ez akkor van,
     ha az ember a régi
     kacatok közt rámol.
     
     A biciklit fogom, mellettem
     áll, közel
     a kerítéshez,
     kinéz a képből. Jól néz ki.
     Csipkézett
     széle van a képnek.
     
     Sütött a nap, ez akkor van. Akkor még alaposan
     süt a nap, nincs
     semmi árnyék.
     Néz be a kertbe az apám.
     Ilyet én
     kitalálnék?
     
     Egy gyerek áll az út szélén, most
     mondjam innen azt,
     hogy távol?
     Te szerettél volna
     csirkékre lövöldözni
     légpuskából?
     
     
     (2003. január. 6.)
     
     Néha beleolvasok
     a naplómba.
     A-
     lig hihető dolgok. Szomorú,
     viccesebb,
     buta,
     
     nem hinnéd.
     Nem
     hiszem,
     mik voltak
     és
     mi nem
     
     nyúlánk, falánk, van
     amit
     nem is értek,
     van, hogy túlzottan is. Nagyjából
     így. Nagyjából
     ez a mérték.
     
     Például, vegyük ezt, hogy
     1995.
     december
     hatodika. Mindent különben
     elfelejtek. F'lejt
     az ember,
     
     azért van ez a, mondjuk így,
     a rendszer, hogy
     eszembe
     jut, ami majd mindjárt
     újra egész' el lesz
     feledve,
     
     érzelmek, ahogy messzi
     elsodortak, épp
     miköz-
     ben elintéztem 4 vagy 5
     ügyet. Hozzáfogtam
     öt semmihöz.

Kukorelly Endre

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.