hirdetés

Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek

Összegyűjtött versek (1968–2014)

2015. január 4.

Ha kimegyek a ház elé, ropog / a februári hó / alatt a jég, / most ez van, pont ez a kevés lesz / kicsit nekem épp / mindenből elég, // kimegyek, aztán vissza, vagyis / hát inkább nem megyek ki – Kukorelly Endre harminc év terméséből válogatott gyűjteményes kötetéből ajánlunk néhány verset.

hirdetés

Kicsit majd kevesebbet járkálok


Esett az eső, vagy valamivel előbb zártak be, vagy
előbb még is nem kellett vinni tőrt, legelső alkalommal
még nem volt tőröm, nem vettük meg, iszonyúan zuhogott,
és mire odaértünk az apámmal, már bezárt a sportszerbolt,
úgy mentem vívni, hogy nem volt tőröm, mindenkinek volt,
csak nekem nem, lehet, hogy másoknak se, lehet, hogy
volt, akinek nem volt, rajtam kívül is, én mindenesetre
úgy emlékszem, hogy csak nekem nem volt, na mindegy,
teljesen fölösleges egyébként, anélkül ment az edzés, legalábbis az

elején, vagy ha már van tőröd, vettek neked, akkor
megfoghatod, végül is nem probléma, ugyanazokat a mozdulatokat kell
gyakorolni, akár van nálad tőr, akár nincs, ugyanaz a
hülyeség megy, persze igazából nem hülyeség, csak úgy mondom,
azt kellett csinálni, ugyanazokkal a mozdulatokkal, mégis, hogy nézel
ki, amikor kitörsz minden nélkül, úgy értem, hogy fegyver
nélkül gyakorold a kitörést, betanulod, aztán megy a gyakorlás
a végtelenségig, viszont második alkalommal már lett tőröm, meglett,
megint elmentünk abba a sportszerboltba a körút és a

már elfelejtettem, milyen utca sarkára, azt hiszem, Király, direkt
úgy, hogy még biztos nyitva legyenek, és vettünk nekem
végre egy nagyon szép gyakorlótőrt, szépen tudott görbülni,
bármit megszúrsz, elgörbül, de aztán visszaáll, egyből visszapattan, közben
rezeg hozzá, nagy a rezgés, olyan, mint a Robin
Hood című televíziós sorozatban, csak ott nem görbül, hanem
behatol, vagy pedig úgy csinálnak, mintha behatolna, irtó ügyesen,
semmit se veszel észre, hogy hol hatolt be, hol
nem, olyan, mintha tényleg átdöfné, pedig csak a hóna

alá ment, vagy összecsúszott, van olyan tőr is, amelyik
összecsúszik, bele valami tokba, és aztán nyomban következik a
halálsikoly, kész, már meg is halt az illető színész,
ott fetreng, pedig igaziból nem, mert van egy olyan
gomb a penge végén, az megakadályozza az átdöfést, ha
nem lenne gomb, hegyes volna a tőr, átszúrná, akkor
nem hajolna el, tényleg behatolna, átdöfné az ipsét, de
nem döfi át, jó konstrukció, csúszkálós meg hajladozós, nekem
hajladozós volt, hajlékony, ilyet vettünk a Körúton, a Majakovszkij

magasságában, ezt vittem edzésre, mondjuk ez volt a legjobb
az egészben, vinni a tőrt, megy szépen az ember
a fegyverével az Izabella utcában mint Robin Hood, jönne
az ellenség, egyből át volna szúrva, dacára a gombnak,
dacára annak, hogy a penge végén van egy gomb,
kár, hogy nem voltak csajok, mentem a fegyveremmel, jól
néztem ki szerintem, nem voltak az edzésen lányok, és
nem volt labda se, nem futballedzés, hanem vívóedzés,
az egyik gyerek behozott egy gumilabdát, és edzés előtt

nekikezdtünk focizni, az az igazság, hogy inkább fociztunk volna,
mindenki futballozni akart, és már kezdtünk piszkosul belemelegedni, amikor
bejött az edző, és kurvára lebaszott minket, hogy mi
ez, mi folyik itt, pedig semmi se folyt, csak
fociztunk, elvette a labdát, ez vívóedzés, üvöltötte, vívóterem, világos,
üvöltött, nem tudom, hogy aztán visszaadta-e, mármint hogy
a lasztit annak a gyereknek, és akkor kitörés, egész
edzésen a kitörést gyakoroltuk, utána alig álltam a lábamon,
másnap alig bírtam fölkelni, nekem ehhez nincs kedvem,

a kitöréshez, mondtam az apámnak, mondtam neki, hogy mi
van, azt, hogy nincs kedvem, és mihez van kedved,
kérdezte, nem tudom, miért kérdezget, nagyon jól tudja, hogy
mihez van kedvem, a vívás komoly dolog, mondta, hát
az lehet, hogy komoly, tényleg jó volt a fegyver,
jó volt benne, hogy volt fegyverem, így mentem nagy
komolyan a Vörösmarty utcán, vagy Izabella, vagy mégis Vörösmarty,
mert ott grasszáltak a Simonyiék, akiktől mindenki félt, beleértve
engem, Vörösmarty utcai galeri, és az volt, hogy úgy

már nem féltem, amikor vittem magammal a hónom alatt
a tőrömet, akkor nem féltem egy csöppet se, hanem
direkt este nyolckor vagy mikor, edzés után a Vörösmartyn
jöttem hazafelé, és arra gondoltam, hogy na most, baszd
meg, most gyere, Simonyi, most nem mersz, mert szekond,
szerkl, kitörés, és készen vagy, de persze nem jött
a Simonyi, egyik csávó se, az apám pedig azt
mondta, hogy jól van, elmegyünk a már nem tudom,
mi volt a hivatalos neve, toborzó vagy válogató, elmegyünk

a Fradi futballtoborzójára, és el is vitt, és az
is kicsit megváltoztatta az életem. Beálltak újabb változások. Így
változik, most nem sorolom, biztos mind nem is találnám
el. Én nem találtam ki semmit sem egészen, és
azok se engem. A vívótőröm még sokáig megvolt, egy
szekrény mögött tároltam a sarokban. Néha elővettem, kis robinhúdozás,
aztán egyszer levittem a pincébe, nem tudom, miért. Nem
tudom, mit lehetett volna kezdeni vele. Aztán egyszer eltűnt
onnan, kidobtuk vagy mi, ez is egy lehetséges változat.

Azt mondja aki él


Azt mondja aki él és fenn járkál,
azt sem tudni, hogy meddig bírja.
Talán felírta egy kis papírra,
a zsebében hordja, aki él,
hogy meddig. Talán van, aki

tudja, és remeg, mintha
a szerelemtől. Talán ha kibírnánk
nem keresni és nem is találni semmit.
Azt mondja akire süt a nap, Uram
rám süt a te napod, miránk süt

ez a nap. Így hallgat tovább,
és senkihez se szól. Nem
megy, megáll, néz, vagy nem is
néz, csak hallgat. Nem látja,
micsoda fekete is az a nap.

Azt mondja aki él, hogy lenni csak,
egy kicsit is lenni nem lehet.
Az élők, ahogy vannak, lépkednek
csak, mint a gép. Lépnek úgy,
mint a gép. Mint a gép, Uram.

Élet és nem ezeket ismételgetik 99/02/14


Ha kimegyek a ház elé, ropog
a februári hó
alatt a jég,
most ez van, pont ez a kevés lesz
kicsit nekem épp
mindenből elég,

kimegyek, aztán vissza, vagyis
hát inkább
nem megyek ki,
nincs nagy jövés-menés, a jövéssel is
úgy van, hogy ide se
nagyon jön senki,

a domb alatt nem is jártam még,
nem tudom,
hogy pontosan mi
van ott, biztos erdő meg egy
kanyargós autó-
út, itt maradni,

maradok, ez jó lesz, úgy is kell, úgy illik,
hogy legalább
nekem tessék,
nem fogom számolgatni, ami nincs, hogy
mennyi van hátra, hány
milliárd egység,

maradok, nem véletlenül, nem is
valami szelíd-
vad elhatározásból,
nem szórakoztatom magam azzal, hogy
hol lennék még ennél is inkább
valahol máshol,

majd nyilván olvad, kisüt, fölszárad,
aztán megint
elázik szépen
az egész, itt ücsörgök a napon, egy nem túl
kényelmetlen, de nem is
kényelmes széken

egészen nyár középig, ha van egyáltalában
közepe, és nem csak
vége a nyárnak,
és ha tényleg akad olyan még,
akire igazából ennyire
sehol se várnak.


Élet és nem ezeket ismételgetik 01/02/10


Ma az volt, hogy kilépve a kapun,
véletlenül,
nem is tudom,
miért, az ellenkező irányba
indultam volna el, ha
úgy hagyom,

hallom, hogy csikorog
a cipőm talpa
alatt a salak,
ahogy megfordulok:
hogy
megfordítanak,

vagy nem, ez mégis túlzás,
nem
fordultam el,
amerre állok, arra van,
az épp még
megfelel,

az mégis visszaránt, irányba
tart az utolsó
pillanatban,
nem téveszt nem tévedni el. Nem
tévedtem, csak
ottmaradtam

egyhelyben állni. Kis
csikorgás,
ezer évig.
És nézni szemközt a falat. A ház-
tetőket. Nem
az égig.

 

Élet és nem ezeket ismételgetik 13/10/10


Kívülről nézi, amit néz,
maga elé beszél, abba-
hagyja, nagyon
kijött, kívül került magán, elengedi,
elhagyja magát,
ha hagyom,

hallgatja, amit mondanak neki,
elfelejti, egyből
kimegy belőle,
nem majd, nem hamar, nem azonnal,
vagy amikor kell,
felejti előre,

tulajdonképp megvan, jó ez az egész,
jó is, pocsék is,
meg van csinálva,
gondosan bezár maga után,
a dolgait végképp
rövidre zárja,

nincs kedve, látni rajta, látod, ahogy
minden erejét
összeszedi,
csinál valamit, csinálja szép rosszul
azt, amit mégis
muszáj neki,

levesz egy könyvet a polcról,
nem nyitja ki, az ágy
szélére pakolja,
olyan, mintha valami elég rossz valaki
pont rajta
gyakorolna,

fészkelődik, megfordul, vissza-
fordul, megáll,
eligazítja magát,
szétdobál mindent, gondosan öltözik,
igazgatja magán
a ruhát,

nem érzi, nincs érzés, ez nem az, ahhoz
nincs semmi, de semmi
kedve,
fáj, beteg, mérges, álmos, szórakozik,
meg van
mindenkitől ijedve,

hősködik, lökdösődik, letolják,
nézi azt, amit
utál, utálja,
de nézi, részt vesz ebben vagy abban,
nem érdekli, prímán
elvan magába’,

eszébe se jut, hogy részes volna
bármiben, nem
veszi ki a részét,
elönti valami fájdalomszerű,
elfogja olyankor
a részvét,

majdnem mindenhez majdnem azonnal
hozzászokik, öröme
közönybe
vált, használ, elhasznál és megun akárkit,
kicsordul tőle
a könnye,

elvégre tudna változni is, aztán
felőle változhatna
bármi,
csak ne volna olyan üres
vagy mi a
megváltoztatóra várni.


Kukorelly Endre harminc év lírai terméséből válogatta ki, írta át, rendezte új szerkezetbe verseit az első kötettől (A valóság édessége, 1984) a legutóbbiig (Mennyit hibázok, te úristen, 2010). A gyűjteményben az olyan emblematikus darabok mellett, mint a Vojtina-redivivus című Arany-átirat, a H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.-ciklus vagy a nagy sikerű Samunadrág gyerekversei, kötetben még nem publikált legújabb művei is helyet kaptak.
A Mind, átjavított, újabb, régiek a legteljesebb összefoglalása egy olyan szerző lírai pályájának, aki mérhetetlen műgonddal „hibázó”, eltéveszthetetlenül egyedi költői nyelven, zavarba ejtő eleganciával vonja kérdőre, „javítja át” a költészetről alkotott konvencionális fogalmainkat.
„Van, aki próbálkozik [K. E.] írásaival, de azt gondolja, ez neki magas. Van, aki azt, ez neki alacsony. Van, akinek tetszik. Mindenki más. (Hogy legyen egy általános kijelentés is.) Én például azt gondolom, szövegeinek elég kis része rossz, a nagy része elég jó, és helyenként baromi jó. Vagyis erős.” Farkas Zsolt
Kukorelly Endre 1951-ben született Budapesten.
Költő, író, de volt többek között sorkatona, kézirattáros, szerkesztő, újságíró, a Szépírók Társaságának elnöke, valamint 2010 és 2013 között 30 hónapig az LMP parlamenti képviselője.

Kukorelly Endre: Mind, átjavított, újabb, régiek – Összegyűjtött versek (1968–2014), Libri Könyvkiadó, 432 oldal, 3999 Ft

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.