hirdetés

Mit is értünk biomechanikán?

2017. május 16.

Május 10-én mutatták be a Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat legutóbbi számait a Kelet Kávézóban. A háromrészes program szereplői között találhattuk Fenyvesi Orsolyát, Závada Pétert, Bartók Imrét, Nemes Z. Máriót és Szvoren Edinát is. Az estet L. Varga Péter vezette. – Ott jártunk.

hirdetés

Mindig jó betérni a Kelet Kávézóba, már csak azért is, mert a falakat óriási könyvespolcok borítják. Ezúttal fékeztem magam, és nem kaptam le első mozdulattal valamelyik drámakötetet, hanem türelmesen vártam, hogy elkezdődjön az est.


Fotók: Kelet Kult

Az esemény első blokkja a világlíra és a kortárs magyar költészet metszetére koncentrált, Fenyvesi Orsolya és Závada Péter először a Prae-ben megjelent műfordításait olvasta fel, majd két-két saját vers következett. Érdekes kontraszt volt megfigyelhető: míg Fenyvesi az érzéki elsőbbségét hangsúlyozta, addig Závada a tudatot állította középpontba. Az est második részében a H. R. Giger – az Alien-filmek látványvilágát is megalkotó svájci képzőművész – biomechanikus vízióit vitatta meg Bartók Imre és Nemes Z. Márió L. Varga Péter vezényletével.

De mit is értünk biomechanikán? – hangzott el az első kérdés. Nemes Z. Márió tanulmányában éppen arra tett kísérletet, hogy megtöltse ezt a sokszor használt, ám kevéssé körvonalazott fogalmat tartalommal. A jelentés rögzítésében kiindulópontnak tekinthetjük a modern társdalom felgyorsult létmódját, a Giger-gépek ugyanis a szüntelen termelés, az átalakulás ágensei. Egy tipikus Giger-ábrázolás éppen ezért mindig valami átmeneti zónát mutat fel, a képeken lévő alakok az emberi és gépi, a szerves és szervetlen, a technológia és a természet köztes pillanatában állnak – maga az Alien is ezt a folyamatos átalakulást testesíti meg. Ezeket a képzőművészeti, illetve filmes alkotásokat mindemellett egyfajta krómos erotika is jellemzi, vagyis a szexualitás, a nemiség a kísértetiessel elegyedik, ez a hibrid képi világ a gótikus horror öröksége. Bartók Imre egy példával szemléltette, hogy mindez mennyire erősen jelen van a társadalom tudatában: amikor Franciaországban felújítottak egy katedrálist, a munkások egy Alien-torzót állítottak a klasszikus vízköpő alak helyére. A filmek felé kanyarítva a beszélgetést azt is elmondta, hogy az Alien azért válhatott kulturális ikonná, mert rendkívül összetett metaforarendszerről van szó. Megjelenik benne ugyanis a szexuális és a politikai diskurzus, a géppobléma, az anyagi lét és az idegenség is. Ehhez kapcsolódik a pince szimbóluma is, amely már a kezdő képsorokban is megjelenő tudattalan dominanciáját hivatott jelezni.

Nemes Z. a halálperspektíva felől is megközelítette a felvázolt világot: a filmbeli lény a túlhajtott szaporodásnak, termékenységnek valamiféle horrorisztikus manifesztációja. Amikor ugyanis megszületik ez a parazita, az anyatest elpusztul, így a kezdő és a végpont valamilyen módon mindig egybeesik. A halál pedig nem invázió, nem külső veszély, hanem belülről járja át az életet, belülről robbantja szét, ami szerves. Itt be is hozható a biohorror aspektusa, hiszen a humán testérzékelés olyan jelenségeket, zavarokat mutat, amelyek uralhatatlannak, váratlanak és destruktívnak tűnnek. Bartók Imre ugyancsak hangsúlyozta a filmekben jelenlévő veszély megkerülhetetlenségét, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a negyedik rész eljátszik ezen gondolat megfordításával is, miközben az idegen lény feltétlenül rá van utalva az emberi hordozóra. Ez nem egyedi jelenség, a néhány évtizeddel ezelőtti horrorokban például rendkívül koncentráltan mutatkozik meg az az alapprobléma, hogy az alaktalan idegen befurakszik a közösségbe, így a parazitát politikai kontextusba is helyezhetjük.

Giger művészetének erős kultusza nem csupán a filmekben jelenik meg, kialakult egy egész tetováláskultúra is, a japán animékre gyakorolt hatása pedig ugyancsak hihetetlen mértékű. Ugyanakkor az Alien miatt festői munkássága igencsak háttérbe szorul, így szembe kell nézni azzal a problémával is, hogy ezen a téren releváns szakirodalmat alig-alig találhatunk.

A Prae programsorozatának utolsó állomásán a legfrissebb lapszámból Deres Kornélia, Ferencz Mónika, Mizsur Dániel, Szvoren Edina és Terék Anna olvasott fel. Az este itt persze még nem ért véget, a résztvevők és az érdeklődők még sokáig időztek egy-egy korsó sör társaságában. Míg végül – ki tudja, mikor – koccant az utolsó pohár.

 

Dézsi Fruzsina

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.