hirdetés

Kupa Júlia: Lebegés

2018. szeptember 13.

Nem látok semmit, bepárásodott a szemüvegem. Azért ugrottunk be a vízbe a motorcsónakról, mert egy delfincsapat odajött hozzánk. A hajó orra mellett úsztak, kiugráltak, mint a filmekben. – Kamaszkorom legszebb nyara sorozatunkban Kupa Júlia írása.

hirdetés

Lebegek a tengerben, kilencven méter alattam, mégsem félek. Elképzelem, mit éreznék, ha egy százemeletes ház tetején kéne fürdőruhában állnom. Semmit. Soha nem mennék fel ilyen magasra, ezt már akkor tudom, Horvátországban. Egy másik nyáron kiderül, hogy igazam van. A Sagrada Familia tetején egy félig ismeretlen fiú lába köré font karokkal guggolok, nem merek lenézni, nem merek megmozdulni. Úgy tűnik, sosem jutok le onnan, örökre gubbasztok majd a toronyban, mint egy királylány, csak hozzám nem herceg jön, hanem turisták. Nem ment meg senki. Illetve a barátaim valahogy rávesznek, hogy álljak fel és szálljak be a liftbe, ami lehoz a földre.

De ez majd csak később van, egyelőre Brac és Hvar között, a tenger közepén lebegek, és fogalmam sincs, hogy egyszer eljutok Barcelonába, csak azt tudom, hogy félek a magasságtól. Egy pszichológus pár év múlva azt mondja, azért érint ennyire rosszul, ha magasan vagyok, mert a zuhanástól félek. És mert a nagyszüleim látták a háború mélységét. Ezt a tengerben nem érzem, csak lebegek, nincs kedvem lenézni. A mélység csak akkor van, ha látom.

Nem látok semmit, bepárásodott a szemüvegem. Azért ugrottunk be a vízbe a motorcsónakról, mert egy delfincsapat odajött hozzánk. A hajó orra mellett úsztak, kiugráltak, mint a filmekben. Ha tévében látok ilyesmit, nem hiszem el. De amikor az életben megtörténik, hirtelen hitelessé válik minden addigi film, minden egyebet is elhiszek, amit láttam. Elég naiv vagyok tizenhárom éves létemre. Azt is elhiszem, hogy szerelmes vagyok a biológiatanárba, és hogy ez már az igazi a kamaszkor. Pedig egy sokkal későbbi nyáron leszek igazán szerelmes. És akkor majd nem hiszem el, hogy szerelem.

A delfinek elmentek, én csak felfekszem a vízre, és nem gondolok arra, hogy mindenhol máshol is hasonlóan fogom érezni magam. Könnyű vagyok, nem nézek le, szemben a nappal, szemben mindennel, nem törődöm az alattam hullámzó szakadékkal.

Kupa Júlia

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.