hirdetés

Kurt Vonnegut kiadatlan írásai

Kurt Vonnegut: Ördögcsapda, Ford.: Szántó György Tibor. Maecenas, 2009.

2009. május 12.
Az ötös számú vágóhíd szerzője valószínűleg akkor sem kerülhette volna el kiadatlan írásainak posztumusz publikálását, ha azok jellegtelenek, vagy kevésbé sikerültek volnának.
hirdetés

„Február 14-e körül idejöttek az amerikaiak, utánuk meg az angolok. Együttes erővel huszonnégy óra alatt megöltek kétszázötvenezer embert, és földig lerombolták Drezdát, a világ talán leggyönyörűbb városát. De engem nem öltek meg.

Ezután azt a munkát kaptuk, hogy az óvóhelyekről hordjuk ki a hullákat. Asszonyokat, gyermekeket, öregeket. Agyrázkódás, szénné égés és megfulladás vitte el őket. Cipeltük a tetemeket a máglyákra, közben a civilek kövekkel hajigáltak és átkoztak bennünket.”
Az idézet egy 1945. május 29-én, Kurt Vonnegut által írott levélből származik. A levél (s az eredeti angol nyelvű fakszimiléje) az Ördögcsapda (Armageddon in Retrospect, 2008) című posztumusz Vonnegut-kötetben jelent meg. A könyvben a Kurt Vonnegut őrvezető családjának írott levelén kívül egy 2007-ben írott, de a szerző halála miatt már csak a fia, Mark Vonnegut által felolvasott beszéd (Kurt Vonnegut beszéde a Vonnegut-év megnyitóünnepségén) és tizenegy, eddig kiadatlan novella olvasható. Az egyes szövegeket az író rajzairól, grafikáiról készült színes reprodukciók választják el egymástól. A kötet személyes hangvételű bevezetőjét Mark Vonnegut, az utószót a kötet magyar fordítója, Szántó György Tibor írta.

A gyűjteményben szereplő, s ez idáig kiadatlan novellák keletkezési idejét nem ismerjük. Az alcím a következő meghatározással él a szövegekkel kapcsolatosan: Új és kiadatlan irományok háborúról és békéről, s valóban, a legtöbb írás második világháborús történet megszállókkal és kollaboránsokkal, kémekkel és hadifoglyokkal, civilekkel és katonákkal (példának okáért a Minden térségen siralom lesz vagy az  Előbb a fegyver, utána a koszt című darab). Némely írás azt a pillanatot ragadja meg, amikor a háborúnak éppen vége lesz, s elérkezik a szembenézés, a számvetés ideje (Csak te meg én, Sammy). Ezeken felül találhatunk példázatot (A csapda és az egyszarvú és a Zsákmány című novellák), a 2000-es évek kortárs Amerikájára reflektáló történetet (Ismeretlen katona) és a fantasztikus irodalom jegyeit felmutató elbeszélést is (Nagy Nap). A kötet címadó írása, az Ördögcsapda pedig egy levélformában megírt jellegzetesen vonneguti szatíra.   

Az ötös számú vágóhíd szerzője valószínűleg akkor sem kerülhette volna el kiadatlan írásainak posztumusz publikálását, ha azok jellegtelenek, vagy kevésbé sikerültek volnának. Az Ördögcsapdában szereplő írások – jóllehet nyilvánvalóan nem ezek jelentik a Vonnegut-életmű csúcsteljesítményét –, azonban kifejezetten olvasható szövegek, megjelentetésüket örömmel nyugtázhatjuk. A könyv borítóján a cím alatt ezt olvashatjuk: A fekete humor mesterének utolsó könyve. Az, hogy valóban ez lesz-e az „utolsó szó”, azon múlik, előkerülnek-e a jövőben ez idáig nem ismert Vonnegut-kéziratok. Az ismertető utolsó szava mindenesetre az amerikai íróé: „Az előrenyomuló oroszok ölelgettek bennünket, amikor megtudták, hogy amerikaiak vagyunk. Gratuláltak, amiért repülőink sivataggá bombázták az ellenfél országát. Udvariasan fogadtuk a gratulációjukat, és illő szerénységgel. De közben azt éreztem, amit ma is érzek: az életemet is feláldoztam volna, hogy Drezda megmeneküljön, és hogy kincseit az eljövendő nemzedékek is megcsodálhassák. És pontosan így kellene éreznünk a bolygó minden egyes városa iránt.” (Minden térségen siralom lesz, 56.o.)

Szűcs Balázs Péter

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.