hirdetés

Lábass Endre: felnőttfűlánc

A Noran Kiadó ajánlata

2007. november 21.
Lábass Endre
felnőttfűlánc
Noran Kiadó, 2007.
300 oldal, 2.290 Ft.
120*176 mm, kartonált
ISBN: 978-963-9716-46-9
hirdetés

Lábass Endre legújabb regénye egy utazásról. A regény férfi főhőse megérkezik egy tengerparti város szállodájába, kinyitja a hatalmas bőröndöt, amit magával cipelt, és kipakolja. A méretes mappákból ezrével kerülnek elő a fényképek, mint később kiderül összesen ötvenezer, mind-mind a férfi életének dokumentumai. Feldolgozásuk már értelmetlen lenne, de arra alkalmasak, hogy felidézzék, és szembesítsék őt az elmúlt ötven év életben gazdag történéseivel.
 
A történet, mintha valamiféle régmúltba vinné az olvasót, pedig éppenhogy a jelent, de mindenképpen a jövőnket éljük. A jövőnket, amelyben mindenképpen elhagynak majd szerelmeink, apánk és anyánk, és természetesen egy jól átérzett Krúdy-regény világába tartunk, hogy meg- illetve fennmaradjunk. Az az érzése az embernek, hogy ha ma élne, élhetne köztünk egy Krúdy, azt mindenképpen Lábass Endrének hívnák...
 
 
Részlet a kötetből: 
 
Egy szeptemberi reggelen a Holdvilágképű utas elindult megismerni a világot. Tizenhat esztendős volt, ebből majdnem tizenhét évig bezárva élt, már az utca távolabbi része is hóúj volt számára, a három kanyart ismerte, amiken eljárt félni a közeli és ronda iskolába. – Előre – balra – jobbra – balra. BURTON – írta valaki egy óvatlan pillanatban a téglafalra.
 
Kíváncsian nézelődött ezen a reggelen, elhatározta, végiggyalogol mindegyik úton. Hatalmas volt a város, neki vadonatúj kínai tornacsukája volt – gumiorrú, fehér vászon, táncoltak benne a lábak. Mint mondtam, szeptember eleje volt, a nap melege maga volt a béke, a napsugárutak aranyporosan nyújtóztak, titokzatos végtelenbe vezettek, maguk voltak a szabadság. Az ismeretlen világ zsongító reményekkel árasztotta el – Ezen túl minden hajnalban át lehetett kelni a parkok harmatos füvén, és a fák alá, vadnövények illatába heverni! Szép lassan megnyugodott, már nem rohant előre az orra után, nyugodtan vándorolt végig az utak során, a szélben így is lehült orra hegye. Harmincnégy év alatt ismerte meg a város minden szegletét
 
Nem érezte egyéb városok hiányát, nem akart továbbmenni, a nagyvilágba, nyugis volt a hangulat, a rettentő emlékeket leszámítva remek. Egy délután azonban különös érzés, új bekezdés ragadta meg.
 
Úgy érezte, még gyerek, kis hülye, és már eltelt az egész élete. – Talán azért érzem így – morfondírozott magában – mert túl hamar bejártam az összes uccákat. Hát, nos, hm, hm, olyan, mintha ezt az egészet csak a sarokba állítva álmodtam volna. Egy reggel már megint rossz fát tettem a tűzre, sarokba állítottak a cserépkályha mellé, és ott elálmodozhattam – hisz akkor még állva is tudtam aludni. Most meg mint egy alvóakrobata, erre-arra fekhetek, eltűnt az álom, sehol nem találom.
 
Körbe-körbe jártam a városban, mint a krumplibogár rabok a börtön udvarán, de alaposan, figyelmesen szétnéztem odabent. Ismertem lábam alatt és körben a falban a köveket. Itt sikerrel alkalmazható a csodálatos képzavar: ittam a falakat! Így egész életükben nem ismerik meg városukat a szabadok, akik évente egyszer világgá mehetnek innen. Ó, milyen tökkelütöttek! De csak óvatosan a könnyes kacagással! számukra életük végéig marad városukban egy csomó bujkáló, ismeretlen kis tér szökőkúttal a közepén, amit addig sohasem láttak. Nem ismerik otthonukat, így még vár rájuk valahol a remény. Bármelyik éjszaka elcsavaroghatnak, és rátalálhatnak arra a kútra, a menedékre, a hazára. Ha nem mennek sehová, akkor is mosolyogva húzzák fejükre a skótkockás takarót -- Drágán vettem, ennyiért melegen öleljen át. Átölelik feleségüket, az ilyeneknek a pokróchoz párja is akad.
 
– Én pedig éppen hogy azt érzem, nem maradt számomra egyetlen üdítően új könyökutca sem -- bólogatott szomorún -- Itt már soha többé nem ugorhatok be új, izgatóan idegen házakba, hogy a kaput bezárva szívverésem az első lépések után lelassuljon a tompa csöndben, és úgy járjam végig a benti világokat, mint régen, mint egy csuda klassz kiállítás képeit. Jó lenne még ma örökre elutazni innen! – sóhajtott, és lehajtotta fejét a lakónévsorok kolombáriumai előtt a Holdvilágképű utas. Esze ágában sem volt tovább olvasgatni a levélládákra firkált neveket. – Eszünk ágai, ó... Akkoriban úgy érezte, nem maradt számára a nagyvilágon egyetlen megismerhető hely. Hogy lidércesen egyforma minden város. Tetszett neki a szó: Akkortájt. Azt jelentheti: Azon az időtájon. Jóleső érzéssel vette tudomásul, emlékeinek is tere van.
 
A városok csak a felületes szemlélőnek újak, amikor papírzsebkendővel tiszta foltot töröl a párába, és kipillant a turistabusz kinyithatatlan panorámaablakán. A legnagyobb ablakok általában nem nyithatóak, a légkondicionáló úgy nem működik. Ráadásul közben mind kapkodva lélegeznek, dől belőlük a pára az ablakokra, és a táj máris fehér. – Az üveg túlhűtött folyadék, jegyezte meg egy cérnahang odabent –, az összes ablaküveg végtelen lassan, de örökké folyik a föld közepe felé.
 
Annak bezzeg! aki napszakokon át a lassan besötétedő majd kivilágosodó utcákon halad évek során! na, annak rémesen azonos a világ összes városa. Az egyik ablakon át tekint az utcára, a másik évtizedeken át. Ezen az utóbbi megjegyzésen nevetett. – Néhány évtizednyi teljes szabadság után egyhelyben állva is világpolgárok leszünk. Milyen csodás! Ha hirtelen felkapna egy dzsinn, elrepítene bárhová a nagyvilágba és letenne egy távoli téren, sehol nem lennék idegen! Mindenütt otthon van a hajléktalan. Esze ágában sincs bárhová elutazni, hisz mindenütt ugyanoda érkezik, ezért inkább palackjában hagyja a szellemet és a zöldségpiacon vesz egy vacak szivart – olcsó pálinka olcsó illatfelhőn hever.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
Alexander Csinguacsgukk Alexander Csinguacsgukk 2016-04-18 11:58

nem teccik. flegma leszaromság írta a sorokat. csupa megbélyegző megnyilvánulás.
ez nem "formabontás", hanem szegénység.

szerecsen szerecsen 2016-04-18 09:03

A könyv címe Felnőttláncfű. Úgy mint gyermekláncfű, csak ez felnőtt. Ott a borító képe, azon olvasható is - lett volna. :o) bb