hirdetés

Láng Orsolya: Merítés

2018. augusztus 30.

Kamaszkorom legszebb nyara legszebb nyaraim egyikére eshetett, s minthogy nyár nem telik el úgy, hogy Homoródalmásra legalább egyszer, egy-két hétre le ne ugorjunk, ha kamaszkorom egyik felhőtlen időszaka után kell halásznom az emlékezetemben, legbiztosabbra megyek, ha egy almási nyárba merítek bele. – Kamaszkorom legszebb nyara sorozatunkban Láng Orsolya írása.

hirdetés

Kicsengettek az iskolából, elballagott a szépreményű, aki eldöntötte, hogy filmrendező lesz, mert lehetett volna más is, előszeretettel hurcolta a festőállványát, hóna alatt mappát, vásznat, festékpacás kötényben rótta az utcákat, zsebében ecsetekkel, lássa mindenki mestersége címerét. És zavarta, ha bárki erre megjegyzést tett. Nem bírta az egyhangúságot, de nem bírta a harsányságot sem, szeretett belenézni az övénél mélyebb tekintetekbe. Született, elvegyült és kivált, József Attilával kelt és feküdt. Nem sznob volt, csak az abszolúttal akart azonosulni. A tutival. A tutit hitte betéve tudhatónak. A magyartanárnőjének a másodikról is jól olvasható, aszfaltra krétázott felirattal üzent: Kit anya szült, az mind csalódik végül. Szünetekben üres zongoratermeket keresett, hogy Bachot játszhasson. Élvezte, hogy amikor visszamegy az osztályba, ugyanúgy be van spájzolva, mint a többiek, akik a pálya végében cigiztek, a palánk mögött. Csak másképp. Ez volt volt ő, ez a másképp. Néha órák után is ott maradt, és boldog volt, hogy a termeket végigjáró takarítónők egyúttal hallgatóság is. Máskor beült a zongora alá, amikor valaki gyakorolt. Legyen a harmónia húspotyoló. Legyen dübörgő tank. A teste nem az ő teste volt. Mégis féltette, úgy vigyázott rá, mint egy gyerekre. Mintha a saját gyereke volna. Hangversenyre járt, a kakasülőről a zenészeket rajzolta, verset írt spirálos füzetbe, a kitépett lapokat idegenek zsebébe csempészte. Egy kiállításra vöröshagymával a kezében érkezett. Ostobának és korlátoltnak gondolta azokat, akik ezt pojácaságnak tekintették. A hagyma mély tartalmak hordozója, és egy action gratuite őszintébb gesztus, mint egy csokor virág. Flâneur volt és számkivetett, de bárhová toppant be, hazaért. Arra vágyott, hogy örökbe fogadják. Édesebb gyereke akart lenni a házigazdáknak, mint amilyen a saját gyerekük. Nem követelőzött, csak odaadta magát. Felkínálkozott. Rengeteget olvasott és vicceket tanult, hogy a kellő pillanatban lazán és foghegyről bedobja a megfelelőt. Ördöglakatot és kis fadobozokat gyártott azoknak, akiket be akart hálózni. Állandó résenlét a gondtalanság álcája mögött. Freudot olvasott, hogy megértse, miért ég a ház. Miért zuhan és repül éjszakánként. Tetőkre mászott, ő volt a Mikulás, az hajtotta, hogy másoknak meglepetést okozzon. Nem tudott maga nélkül élni. Magányos volt. Nem tudott kérdezni, de minden válasz érdekelte. Egy doboz gyufaszálra ráírta egy-egy híresség nevét, és minden nap elégetett egyet a patakparton, titokban. Követ dobot az út közepén üzekedő kutyák felé, és sírni kezdett, ha talált. Mi mozgatta ezt a babaarcú démont, ezt a gyöngéd barbárt? Túltengett benne önmaga, önjáró, öngerjesztő szerkezet volt. Befogadó közeget akart vagy űrodüsszeiát? Láthatóvá akart válni? Vagy láthatatlanná? Előtte volt az élet, amiben benne volt, mert már mögötte volt, amit előre megálmodott.

Kamaszkorom legszebb nyara legszebb nyaraim egyikére eshetett, s minthogy nyár nem telik el úgy, hogy Homoródalmásra legalább egyszer, egy-két hétre le ne ugorjunk, ha kamaszkorom egyik felhőtlen időszaka után kell halásznom az emlékezetemben, legbiztosabbra megyek, ha egy almási nyárba merítek bele.
Egy régi angol vicc szerint: emlékszem az idei nyárra, egy kedd délutánra esett. Ez a kijelentés a klímaváltozás előtt akár Székelyföldön is elhangzódhatott volna. Míg osztálytársaim zöme a nyári vakáció kirobbanásával különböző tengerekre görgött le nyaralni, a mi családunk leginkább és legszívesebben a Kis-Homoród völgyébe vonult vissza hűsölni. És igaz ugyan, hogy gyerekkorom leköszönése és a globális felmelegedés beköszönése körülbelül egy időben vált égető problémává, még mindig el tudok képzelni annál rosszabbat, mint reggel tehénkolompra ébredni a hűvös, mész-szagú szobában, és pizsamában kilépni az erélyes visszanyesések után is erőtől duzzadó szőlőlugas alá. Azt hiszem, még mindig Homoródalmás az, ahol a nyarat legszebben töltöm, és ez nagyban köszönhető annak a kamasznak, aki felfedezte és belakta ezt a helyet, át- meg átrágva magát rajta, hogy minden rétegének minden ízét megízlelje. Ezeket az etűdöket ott készítettem, azon a nyáron, amikor hosszas tanácstalankodás után úgy határoztam, hogy filmrendező leszek (és amellett persze minden is, ahogy a székely mondja). Érzem bennük azt a felhőtlen életörömöt és a rácsodálkozást, amely még mentes a rádöbbenéstől. Amikor felfedezed, hogy minden zene és ütem és ritmus, és minden, ami kívül történik, egy belső hang kivetülése, és még a csorda tehenei is A fúga művészetére botorkálnak haza hullafáradtan az agyagoson túlról.

Láng Orsolya

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.