hirdetés

Láng Zsolt: Amilyen a kapitány

2018. június 28.

Miután a FIFA megbüntette Shaqiriékat, el kellett gondolkoznom, miért ne mutathatná az albán címerben szereplő kétfejű sast valaki, ha történetesen albán származású. – Láng Zsolt írása A meccs embere című sorozatunkban.

hirdetés

Sajnáltam, hogy Shaqiri nem rúgott gólt Costa Ricának, mert akkor láthattuk volna megint a kétfejű sast. De sem ő, sem Xhaka, a másik albán nem talált be a kapuba. Az egyik svájci gólt a török Dzemaili rúgta, a másikat meg a horvát származású Drmic. Ők is mutogattak valamit, az előbbi egy L betűt, az utóbbi talán egy koronát vagy egy fejkendőt, nem jöttem rá, mit jelenthetnek. A gólöröm-szimbolikában szerzett jártasságom meglehetősen új keletű. Csak nemrég tudtam meg, hogy amikor a góllövő beszopja a hüvelykujját, az azt jelenti: újszülött gyermekemnek dedikálom gólomat. Amikor gyűrűsujját csókolgatja, feleségének vagy menyasszonyának szól az öröm. A youtube-on külön kategóriákba gyűjtve tanulmányozható az igen változatos műsor, olyan is látható, hogy valaki fejjel betöri a kispad oldalfalát, de csoportosan előadott táncszínházi jelenetet is megtekinthetünk. A kétfejű sas szép mozdulat, öleléshez hasonlít.

Miután a FIFA megbüntette Shaqiriékat, el kellett gondolkoznom, miért ne mutathatná az albán címerben szereplő kétfejű sast valaki, ha történetesen albán származású. Azzal igyekeztem közelebb hozni a problémát, hogy elképzeltem, milyen is volna, ha mondjuk a német válogatott a románnal játszana, és a németeknek volna egy székely származású csatáruk, Csaba Apor, aki gólja után a székely zászlón szereplő hold + csillag-együttállást mutatná a kamerába, ami úgy nézne ki, hogy baljával egy C betűt, jobbjával széttárt ujjakat tartana maga elé, és ami a fő, ezt a gesztust a románok is értenék, mi több, bosszantaná őket. Tudjuk, bármilyen apróság felhasználható a hadüzenethez. (Volt idő, amikor valakit azért száműztek Szibériába, mert ragaszkodott ahhoz, hogy a háromszög szögeinek összege nem egyenlő két derékszöggel. Igaz, ugyanezt állította a nagy Lobacsevszkij is, csakhogy ő hajlandó volt tanúskodni a szabadkőművesek ellen.)

Úgy hiszem, Svájcban nem zavar senkit, hogy Shaqiri az albán címert mutogatja. Ha a férj és a feleség szülőhelye két különböző alpesi völgyben található, és a két faluban másképp használják a szavakat, akkor egész házasságuk alatt őrzik ezt a különbözőséget. Mindenben hasonlítanak már, ugyanazok a szokásaik, már a szaguk is egyforma, de az egyik müolknak ejti a tejet, a másik moülknek, és ezen még csak össze sem vesznek.

Van időm elkalandozni, mert a meccsek nem túl izgalmasak. A mostani szakaszban még a legváratlanabb fordulatoknak sincs jól kialakult drámai erőterük, lásd, a németek kiesését.

Eszembe jut a Luzernben látható oroszlános szobor, a hűség és a rendíthetetlenség szimbóluma, annak a háromszáz svájci gárdistának az emlékműve, akik idegen földön, a francia királyt, a negatív történelmi szereplőt, XVI. Lajost védelmezve haltak meg. Ahányszor ott jártam, nemcsak japán és kínai turisták tolongtak előtte, hanem sok volt a hazai látogató is, főképp iskolások. A nemzeti hovatartozásnál sokkal fontosabb jelentése van kézzelfoghatóbb tulajdonságoknak. „Je pense, donc je suisse”, vagyis gondolkodom, tehát svájci vagyok, kábé ez az értelme ennek a Ben Vautier-féle, amúgy magyarra lefordíthatatlan „installációnak”.

És ilyen értelemben az egyik legsvájcibb a svájci válogatottban Vladimir Petkovic, a válogatott szövetségi kapitánya, ez a higgadt, elegáns, megnyugtató jelenség. Nem rohangál a pálya szélén, nem üvöltözik a bíróval, nem csókolgatja a játékosait, nem vág eszement arcokat, egyszerűen ott áll a pálya szélén, figyel és kombinál. Meg lehet nézni a többieket: a svédek kapitánya olyan, mint egy meggazdagodott állattenyésztő, akiből polgármester lett, a Costa Rica-iaké szappanoperákon könnyezve meghatódó nyugdíjas bolti eladó, az argentinoké ugyanebből a szappanoperából a lány kétszer idősebb férje, aki titkon a lány apjába szerelmes.

Nálam sorozatosan ő, Vlado Petkovic a meccs embere. Jó volt tudni, hogy ott áll. Vajon milyen az edzéseken? Miket mond a játékosoknak? Szigorú vagy viccelődő? Láttam egy olasz fociműsorban, ahol kötelességszerűen mindenki harsogva nevetett, ő leginkább csak mosolygott a vicceken. Láttam a szerb meccs utáni sajtótájékoztatón is, úgy beszélt, mint aki tudja, az edző helyett az eredmények beszélnek. És láttam egy horvát portréfilmben, nem értettem, mit mond, de svájciságát egy az egyben leolvashattam. Svájcinak lenni jó. Svájcban élni nem svájciként is jó. Ergo: a svájciak, összehasonlítva a németekkel vagy a franciákkal, sokkal kevesebbet utaznak külföldre. Ha már utaznak, Svájcba mennek. Svájcban a svájci turista a legtöbb.

Nem hiszem, hogy Petkovic eredményes volna egy olyan csapatnál, amilyen az argentin vagy a brazil. A módszer kihat a létrehozott produkcióra, ugyanakkor a módszernek látnia kell a láthatatlant.

A labdarúgóedző hasonló a karmesterhez. Vagy még inkább a színházi rendezőhöz. Az előadásban mindig benne lesz a rendezői módszer, akkor is, ha csak a sokadik réteg alatt lehet kimutatni. Nemrég egy olyan kolozsvári előadás került a figyelem középpontjába, amelynek létrejöttekor a rendező agresszíven bánt a színészekkel, odáig menve, hogy az ügyelő a bemutató szünetében kihívta a rendőrséget. Az előadást sokan az évad legjobbjának tartják, és azt mondják: néha szükség van az erőszakra a színészi játék izzóan jó minőségének érdekében. Gond viszont, hogy az erőszak közvetlen látványa, de akár a híre is mégiscsak a hiányra utal. A negatív koordinátatengely. Az erőszak élménye bezár, magamba csuk, a félelmeim közé, bezár a szobámba, mindegy, milyen szándékkal, még akár arra is hivatkozhat, hogy ugyanazt teszi, mint a szülő, aki nem engedi ki a szabadba a gyerekét, így óvja meg az igazi rossztól.

Apaként azt nyilatkoznám: nem a bezárkózás, hanem a kiengedés, nem a nevelés, hanem a közös jelen. Akár a meccsre járás is jó lehet. Már ha van olyan stadion, ahova szívesen elmegyünk.

Láng Zsolt

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.