hirdetés

Lapot kérek – Dobai 70.

2014. augusztus 21.

A Parnasszus XX/2. számát tartjuk a kezünkben. A Centrumban Dobai Péter. A Redivivusban Kemenczky Judit. – Jánossy Lajos lapszemléje.

hirdetés

„Mielőtt a golyótól az örökké áldott anyaföldre rogysz, / majd eszedbe jutnak illatos hálószobák, regények, / le nem élt évek …” 

„Nem Magyarországot nevezném hazámnak, szívem és emlékeim hazájának, hanem a magyar leányokat, asszonyokat, egyszóval a magyar nők voltak mindig is az én igazi Hazám!”

Az augusztusban, 1944-ben született, tehát a hetvenedik születésnapját ünneplő Dobai Péter szavaival-soraival kezdődik a késő nyári lapszemle. A Parnasszus XX/2. számát tartjuk a kezünkben. A Centrumban Dobai Péter. A Redivivusban Kemenczky Judit.

Dobait köszöntjük. Kemenczkyre emlékezünk.

Nem tudom már, mikortól, talán az Agitátorok óta - amit nyilván valami filmklubban láttam - olyan fontos nekem. Vagy az Egy arc módosulásaival lépett be az életembe? Netán az 1964-Sziget (napló-regény) volt érkezésének névjegye? A Büntetőexpedíció? A tettre kész, bokacsapásra hívó verseskötet: „Barth hadapród, becsületszavamra visszatér a nyár!”? Nem nyomozok tovább; Dobai régi „evidenciatörténetem”.

Kemény arcél, tiszti rang a fedélzeten. Tanúskodó hűség és elégikus fegyelem.

Prózájában a megidézett történelmi idők és alakok a megjelenés idejében, a történelmen kívül rekesztett időben a szabadság és a függetlenség esélyét fogalmazták újra. Verseiben: Élni vagy emlékezni? Ez Dobai alapkérdése. Élet helyett emlékek? Tér és idő gyarapodása-múlása, történeteink elmondhatósága, önmagunk elmondhatatlansága. Folyamatos jelenlétvesztésünk. A vers az idő tere.

Dobainak valóban volt nemzedéke; erejét és gyengeségét megtapasztalhatta. Nem utolsósorban azt: az ígéret földjére átjutni nem csupán nem lehet, de azt is: nem létezik. A filozófiából vert vértek lehullottak, a zászlók kifakultak. Ami megmaradt: a tenger acélfénye a tekintetben. Isten éltessen, Péter! És Isten éltesse a Dobai-ovasókat, akiknek számát a Parnasszus mostani száma csak gyarapíthatja, mert nevezett szerző munkásságáról megannyi átfogó tanulmányt közöl. És persze verseket az évfodulóstól. Néhány pályatárs hangja viszont hiányzik! És jó lett volna több fiatal költőt is olvasni Dobairól!

Kemenczky Judit alakjának, költészetének megidézése szép és fontos vállalás – nem először - a Parnasszus részéről; nem leszünk ünneprontók, ha feltételezzük: Kemenczkyről lemaradón egyre kevesebbet tudnak, valahogy úgy vagyunk vele, mint Fitzerald könyvének címe: Emlékek a dzsesszkorszakból. És nem tévedünk nagyot, mert Szkárosi Endre, Györe Balázs és Temesi Ferenc emlékezése egyként ezt támasztja alá. A Fölöspéldány-csoport működése Szkárosi nyomán, Györe Balázs a tőle megszokott gesztenyekopogású in memoriam-ja, Temesi a nemzedékén belül sajátosan Kemenczkyt jellemző spiritualitásról, „eklektikus” mandalákról. A Parnasszus képeket is hoz; a „Fölöspéldányok” csoportban, fekete-fehér felvételeken; szakállak, hajzatok, bundák – Lillák… Ezekből is lehetne több.

Appendix: A nyári búcsú, a leeresztett királynői jogar árnyékában feltétlen figyelmet követel a júliusi Holmi, amelyben Nádas Péter elkezdte közölni – folytatásokban - önéletrajzi regényét. Ugyanitt Pór Péter soklépéses esszéje Rilkéről.
Integetünk a vonatnak, de maradunk még a peronon; szeptemberben visszatérünk a folyóiratok augusztusára. Ekkor azonban már kék köpenyben, dupla uzsonnával készülünk, nyelvünk ragad a vinyettától.

Jánossy Lajos

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.
gmarci gmarci 2015-06-12 20:54

Bátor ember, nagy túlélő.
Ne felejtkezzünk el az egyik legszebb magyar dokumentumfilmről, az Archaikus torzóról sem.
https://www.youtube.com/watch?v=iXmIMfL28p0