hirdetés

Látványköltemények

2011. február 13.
A "Litera bemutatja" 2011. február havi személyének, Kele Fodor Ákosnak szövegeit Csobánka Zsuzsa, Gintli Tibor és Papp Tibor kisesszéi térképezik fel.
hirdetés

Csobánka Zsuzsa: Szóról, szorításról

Ajánlás Kele Fodor Ákos Textolátria című kötetének Fattyú- és árvasorok című ciklusához

A szülők elvesztésének traumája könnyen válik versben pszichologizálássá. Kele Fodor Ákos apa- és anyaverseiben a fájdalom hiteles hely. Már-már mitikus keretbe foglalja a családi tragédiákat a levágott lovakkal, gumikígyókkal, mésztejjel és mészmájjal, úgy, hogy a versben megjelenő eseményeknek ismerős, természetes közege nem számolódik fel. A hiányból építkezik, akinek „elbeszélnek a feje fölött”, ez a hiány pedig formailag is jelen van: a lapokon hagyott üres helyek a szövegek fattyú-, árvasor jellegére utalva megakasztják a befogadást, eltávolítanak. Ebben a térben kell elhelyeznie azokat a mondatokat, hogy „Ne félj, ne sírj, nincs baj;/ te meg gyere ki, bazmeg,/ itt a kés, megöllek.”

És Kele Fodor Ákos „késért” nyúl, sebészi metszés. Az anya rákos teste önálló életre kel, anya hasa duplaköldökű, ezt a gyermeki szem végképp nem érti. Csak lejegyzi, a jegyzetek mellé pedig a felnőtt tesz lábjegyzetet, az ám, hazám, idézi meg az olvasóban József Attilát: „Míg be nem forrt, belé láttam/ a belét. A műtét balul ütött ki,/ de „jobb, mint a tumor”-humorral/ sem tudta elütni a dolgot, hogy a helyzet kínos élét elvegye,/ mikor naivan/ feltárta feltárt alhasát – / legbensőbb kínjait.”

A nyers őszinteség, az önkényesség hiánya emeli meg ezt a lírát, azok a versek, melyek úgy záródnak „árvagyereknek/ anyja veri ki a faszát.” Nem beszél mellé, egyszerre lesz kint és bent is („úgy hajolok/ át másba, ahogy ők kibuggyannak ide”). Lassú mozgások és kinagyított képek között, mialatt a kádban levágott ló vére lassan átvérzi a plafont, „Még aznap éjjel beáztunk – / vöröspenészes lett a plafon.” Mert enni kell, és „ha őrült vagy, mert éhes,/ mindegy, hogy a testvéred,/ az egészséges húst,/ élősúlyban, nem baj, ha véres,/ tíz deka acéllal méred.”

Ahol az „acéllal mérés”  nem születik meg, az aránytalanságok miatt van. Például a túl sok „kegyetlen kép” kioltja egymást. A mondatszerkesztés bravúrjai (pl. „A gyereknek tejet inni nagyon fáj, ha minek”) sem születnek meg mindig ( „Inkább arról mondok párat,/ amibe hajszolsz, a rettegésbe.”). Nyelvileg szépen építkezik, a teremtett világba belesimul a „véce”, az „elveti a sulymot”, de kevésbé sikerült pl. az „morzsák helyett,/ aki szeletet vett, vihart aratott”.

Első kötettel az ember mindig óvatos. Vagy inkább gyáva, és feszülten figyeli, ki mit mond, az irodalmi ízlés kit fogad be könnyen, kit nehezebben, majd a kisebb ellenállás felé indul. Kele Fodor Ákos jó barátom. Egy szerda este a hurka, kolbász és főzés gyönyöreit ecsetelve ismerkedtünk össze. Talán épp a gyávaság miatt, de félve vettem kézbe a kötetét, fog-e tetszeni, meg merem-e mondani, ami és ha nem. Hogy mit bír ki egy barátság, arra ez a szöveg is jó példa. Bizonyosak sokat. Mégis ettől függetlenül ajánlom a Textolátria harmadik ciklusát, a Fattyú- és árvasorokat. Mert erős és jó, olvasásra érdemes szövegek vannak benne.


Gintli Tibor: Szindbád-imágó

Kele Fodor Ákos kötetének Szindbád ciklusa annak a Krúdynak a világát idézi meg, akinek prózáját az egykorú kritika legtöbbször éppen a lírai jelzővel illette. Krúdy méltán legismertebb hősének posztmodern alakváltozata most valóban a líra nyelvén szólal meg: a ciklusbeli szerepjáték új, szó szerint is költői  hangot ad az immár klasszikussá vált irodalmi alaknak. Ez a játékos imitáció azt kelti életre Krúdy világából, amit annak ismerői leginkább értékelnek. Kele Fodor Ákos nem a nyelvi dekorativitás utánzására helyezi a hangsúlyt, hanem humorosan-ironikusan archaizáló nyelvi eljárásokra, valamint a hétköznapiság és a mitikus ellentétes látószögeinek egyidejű érvényesítésére. Ugyanakkor Krúdy Szindbád-köteteinél határozottabban él a groteszk hatás lehetőségeivel, s beszédmódja bizonyos pontokon hajlandóságot mutat az intellektuális absztrakcióra, ami Krúdy írásművészetére kevésbé jellemző.

A kötetbeli Szindbád-imágó  elsősorban a szerelem, az érzéki tapasztalás és a mulandóság egyszerre komikus és tragikus hőse. Az egyes versekben gyakran tűnnek fel a Szindbád-ciklusokból ismert nőalakok, akiknek élettörténetét mintegy továbbírja a szerző, illetve megteremti Krúdy elbeszéléseinek „apokrif” változatát. A rájátszás ugyanakkor nem merül ki az alakok, jellegzetes helyszínek, szituációk és a jellegzetes krúdys nyelvi fordulatok megidézésében. Rejtettebb átírási technikák is érvényesülnek. A ciklus első darabja a Csók-kerék című képvers, amely vizualitásával felidézi a Krúdy-próza olyan közismert motívumait, mint a fiákert, a batár, a postakocsi; s egyben utal a körkörösség formaalkotó alakzatára, illetve a létszemlélet olyan gyakran tematizált ciklikusságára is. Sőt, a szerencsekerék képzete, valamint a szavak és számok rejtélyes összefüggésének sugalmazása révén a kép a lutriszámok megálmodásának komikus-mágikus Krúdy-toposzára is rájátszik. Ugyancsak áttételesen utalnak vissza a hajós alakjára a verscímekbe emelt vízistennők, a najádok és a néreidák, akik a hüászok és driádok társaságában ugyancsak a mitizálás Krúdyra jellemző játékos, félig komoly, félig ironikus gesztusát teremtik újjá. 


Papp Tibor: Látványköltemények

       A 16–18. században a vizuális költemények melegágya az iskola volt, ahol ezt a fajta irodalmi formát oktatták, s az efféle műveket a költészet legmagasabb fokának tartották. A tizenkilencedik században visszaesett az érdeklődés a vizuális művek iránt, azonban a huszadik század elejétől, a futuristák és dadaisták indításával újra virágba borult a látványt és a szöveget öszefonó irodalmi alkotások mezeje. A magyar irodalom végig jelen volt, végig jeleskedett eme műfajok művelésében. Ebben az áramlatban kaphatnak helyet Kele Fodor Ákos Textolátria című kötetének vizuális költeményei, melyek az ikono-logikus rendezőelv alapján alkotott művek sorát gyarapítják. A címlap rózsája öt szöveget sző virággá (különösen szép költői megoldás amikor az egymást keresztező szavak közös betűje tökéletesen illeszkedik mindkét szövegfoszlányhoz), melyben a találkozási pontok egy-egy betűje megfelel két-három szövegirány tökéletes kibontakozásának. Abba a vonulatba tartozik ez a mű, amelyet Kozma Mihály Boros Kristina neve napjára című 1785-ben kézzel írt rózsája folytatásának lehet tekinteni, de nagyjából ugyanabban az időben készített hasonló kalligrammát Szentpéteri Sámuel, Szemenyei János és Moesch Lukács is.

       A Csók-kerék szintén több vektor mentén fölépített vizuális költemény, amely Simándi László egy 1712-ben készült latin nyelvű versének vizuális szerkezetén alapul. Első megközelítésre egy szabályos disztichon, ugyanakkor vizuálisan két logo-mandalában bontakozik ki. A logo-mandala forma a konkrét és spacialista költők munkái nyomán vált ismertté. Legfőbb tulajdonsága, hogy kör vagy négyzet alakú, középpontja van, szimmetrikus és olvasata a középponton keresztül teljesedik ki. Kele Fodor Ákos elébe megy a topografikus szemmozgásnak, az oldal alján közli a szövegre lebontott olvasatot is.

       A Mágikus palindromkubus Marsall László 2x2-es mátrix sorozataira című alkotás a lettristákhoz áll közel, ugyanis a betűk funkciója nem valamilyen üzenetádtadás, hanem az önmagukban rejtett esztétikum kifejezése.

       A Typotektonika című műnek topo-logikus a rendezőelve, ami azt jelenti, hogy az olvasó a költeményben található szabályos szavakat, mondatokat, szócafatokat, szótagokat, vagy akár magányos betűket helyzeti adottságuk, grafikai analógiájuk szerint, jelen esetben például a színkombináció hasonlósága alapján kapcsolja össze vagy különíti el őket egymástól.

       Kele Fodor Ákos megbontotta a hagyományos írásképet, s eből igyekszik költői erényt kovácsolni magának. Felfedezett valamit, amit beépített költői rendszerébe. Ezért tartom fontosnak, hogy ismerjük meg munkáit.

Csobánka Zsuzsa - Gintli Tibor - Papp Tibor

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.