Különleges játékkal tette a Somogyi-könyvtár még érdekesebbé régi könyveinek bemutatását a századokkal ezelőtti légkört idéző Emlékkönyvtárban. A Múzeumok éjszakáján kártyahúzzással dőlt el, hogy a legrégibb a legértékesebb vagy leghosszabb könyvet mutatja be Szőkefalvi-Nagy Erzsébet a gyűjteményi osztály vezetője. Valóságos antikkönyvtár a harmadik emeleti részleg, amelyet ezen az estén előzetes bejelentkezés nélkül is megtekinthetett az érdeklődő.

Nagyjából tízezer kötetnek ad helyet, de ez csak egynegyede Somogyi Károly a városra hagyományozott adományának. A többszáz éves könyvek között akadt olyan, amelynek a világtérképéről még Észak-Amerika hiányzik, és olyan 1574-ből származó töredék is, ami csak a pernye eltávolítása után vált olvashatóvá. A legrégebbi egy csatos könyv, ami az tíz legöregebb exlibris közül tartalmazza az egyiket. 1519-ben vette meg és köttette be egy plébános, aki még az anyagköltséget is beleírta a ritkaságba.

Az egyik legértékesebb, a pestisre gyógyírt kínáló 1572-ben nyomtatott német nyelvű füveskönyv. Szőkefalvi elmondta, hogy korábban nyilvántartottak ebből még kettőt, egyet a Vatikánban, de mára ez az utolsó darab, aminek tisztázott a holléte. A könyvtár tulajdonában álló leghosszabb példány egy 675 centiméteres, ókori magyar települések nevével ellátott, Római birodalmat ábrázoló térkép. Különlegessége egyebek mellett, a mára megsemmisült koraközépkori pergamentekercs formáját megőrző másolatban rejlik, valamint érdekesség, hogy a kartográfus, Karacs Ferenc, a könyvtár nevét viselő Somogyi Károly apjának baráti alapon adta ajándékba.

A legújabb szerzemények közé tartozik az Argumenta historiae universalis, ami egészen 2011-ig könyvészetileg ismeretlen volt, további érdeme, hogy Szeged első, 1801-ben alapított nyomdájában készült. Korunk vívmányainak köszönhetően a kivételes darab útja a Vaterán keresztül vezetett a könyvtárig, ugyanis egy nyelvészprofesszor könyvtárát megöröklő család nem tudta elhelyezni a rájuk maradt hatalmas gyűjteményt. Ezenfelül megtudtuk, tulajdonos nem fogadott el érte pénzt a Somogyi-könyvtártól.  

A főkönyvtáros a hitelesség kedvéért szobamérleggel állapította meg, melyik a legnehezebb könyv, ezáltal derült ki, hogy egy 1886-os Münchenből származó rézmetszeteket tartalmazó, csaknem egy méter széles kötet az, amelynek csak a kötéstáblája öt kiló, külön-külön. Ahogy mondta, lényegében nem más ez a könyv, mint a század Bécstől Konstantinápolyig elbeszélve. Az érdeklődők kérésére a könyvtáros bemutatta a legfurcsábbakat is: Az egyik, az öt kiskönyvből álló Sanghajban nyomtatott, kínaira fordított Újszövetség, amely háromszor akkora, mint a közvetlenül utána felmutatott Újszövetség, amelynek az érdekessége, hogy olyan hindi nyelvváltozaton íródott, amelyet ma már csak Pakisztán déli részén beszélnek. Ez Kalkuttában jelent meg, 1827-ben. Valamint, az egyik legmeghökkentőbb tényként hangzott el, hogy a legvastagabb kötet, egy 1880-as évi 2400 lapos londoni antikvárium katalógusa.

A legizgalmasabb mégis Somogyi Antal 1594 körülre datálható nyolc könyve volt. Magyar és latin szöveget tartalmaz, nyomtatott betűkkel, kézírással, de még rovásírással is. A sorjázó kérdésekre válaszolva a könyvtáros elmondta, épp most adják ki az átiratot, hiszen ilyen tetemes mennyiségű, összefüggő rovásírásos szövegemléket máshol nem lehet találni. Sokáig ezért hamisítványnak hitték, azonban valószínűsíthetően csupán egy ismert históriás ének másolatai szerepelnek a kötetekben. Az elfogadtatás még várat magára, egyelőre nem tisztázott a szövegemlékek hitelessége, ennek az eredményeiről Mandics György kutatásai számolnak be, amelyek a közeljövőben, könyvformátumban hozzáférhetők lesznek. 

Legutóbb áprilisban nyílt lehetőség az Emlékkönyvtár állományának megtekintésére, a Könyvtárosok Világnapja alkalmából, remélhetőleg nem kell sokáig várni hasonló alkalomra. Önmagában a hangulatos beltériért is érdemes volna benézni, de úgy gondolom a különleges, ritka könyvek önmagukban is odacsalják a látogatókat. 

Tóth Tünde