hirdetés

Lelkiismeretünk a túlélés egyetlen eszköze - Ljudmila Ulickaja

2009. április 24.

Ljudmila Ulickajával, orosz írónővel, az idei Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk ma, április 23. reggel a fesztivál megnyitása előtt, a Four Seasons Hotel tárgyalójában.- Vári Erzsébet interjúja.

hirdetés

Élénk érdeklődés tapasztalható a magyarországi olvasók körében a művei iránt azóta, hogy Karafiáth Orsolyának adott interjújában (Magyar Narancs, 2004. 10.21.) azt említette, hogy nyugat-európai befogadása sikeresebb, mint a kelet-közép-európai. Mely munkáját szakította félbe az utazás kedvéért, milyen szövegen dolgozik most?

Fotók: Valuska Gábor
 
Már egy ideje nincs időm írni, nemcsak a külföldi meghívások kötik le az időmet, hanem a társadalmi kötelezettségeim is. Egyfelől az UNICEF által is támogatott gyermekeknek szóló könyvek kiadását felkaroló „Más, mások – másoknak” nevű projektben veszek részt, amelyben antropológusok is közreműködnek. Megjelentetünk különféle kultúrákról, illetve az AIDS-ről, az emigráns létről szóló műveket.
(A moszkvai Tolerancia Intézet vezetője Jekatyerina Genyijeva beszélt az Interfaksz Hírügynökség sajtótájékoztatóján arról, hogy az írónő által vezetett programmal a Nyugaton és Keleten egyaránt erősödő xenofóbia és újfasiszta tendenciák ellenében olyan gyerekkönyvek kiadását szervezik, amelyek a különböző kultúrák bemutatásával tágítják a gyerekek látókörét. Ulickaja álláspontja szerint gyerekkorban kell toleranciára nevelni az embereket. Lásd még erről: Улицкая: „ Другой, другие для других” – www.booknik.ru - a szerk.)

A másik társadalmi tevékenységem a „Jó könyvek” alapítvány létrehozása és működtetése. El kell ismernem, hogy régebben a mainál jobban működött a könyvkiadás gépezete, ma a kétharmadára csökkent a könyvtárak állománya, és elsősorban a terjesztői piaci érdek és nem a színvonal határozza meg a könyvek kiadását, terjesztését, illetve fogyasztását is. Rengeteg színvonaltalan termék jut el az olvasókhoz, így a gyerekekhez is. E kiadványok tömege nem gondolkodtat el semmiről, és ez nagyon nagy baj.

Idén áprilisban jelent meg a Budapesti Könyvfesztiválra  Daniel Stein, tolmács című regénye. Fordítója, Morcsányi Géza megkereste Önt kérdésekkel, illetve általában kapcsolatba lépnek Önnel a fordítói?

L.U.: Igen, szoktak tőlem kérdezni, főleg a mindennapi léttel, a társadalmi élettel kapcsolatos újabb jelenségek iránt érdeklődnek. Harminckét nyelvre fordították le eddig a műveimet, ennyi nyelven nem tudom megítélni a fordítások színvonalát. A fordítók kérdései azonban sok mindenről árulkodnak. Legszínvonalasabb kérdései a japán fordítómnak van, aki nagyon mélyen ismeri az orosz kultúrát és társadalmat. De volt olyan fordítóm is, aki semmit sem kérdezett. Szeretem, ha a tolmácsolóim megkeresnek, egyébként az ügynököm, Jelena Kosztjukovics, Umberto Eco orosz fordítója is megérkezik majd nemsokára Magyarországra, vele is lehet beszélgetni ezekről a kérdésekről.

A napjainkban Európában és másutt is erősödni látszó neonáci mozgalmak, a holokauszt tagadása illetve Izrael elutasítása bizonyos újfasiszta körökben, másfelől Izrael állam palesztin politikája sokféle kritikai hangot provokálhat. Úgy vélem, az Ön könyve, Daniel Stein, tolmács sokat segít e problémák megértésében, a kritikai hangok erősítésében.

A könyvem szépirodalom, kitalált történetekről szól, és elsősorban az én egyéni világképemről, illetve hősöm világnézetéről árulkodik, ily módon nem ad választ politikai kérdésekre. Hősömet, Daniel Steint – Daniel Rufaisen atyáról formáltam. Jól tudom, hogy a feltett kérdésekre nem is adható válasz. Szörnyű világban élünk, és számtalan problémával együtt kell élnünk. Amit hősömtől tanultam, a következőben foglalható össze: hogyan lehet megtagadni dolgokat, és hogy miként viszonyuljunk a másik emberhez. Mindig úgy bánj másokkal, ahogyan Te szeretnéd, ha bánnának Veled – ez a túlélés egyetlen eszköze, mely nem más, mint a lelkiismeretre épülő tettek sora. Ez az én egyéni nézőpontom.

 
Változott-e a Krím és a tatárok helyzete a Médeia és gyermekei megírása óta eltelt időszakban?

L.U.: Él még több rokonom, így egy nagynéném is a Krímben. Évente ellátogatok oda. Korábban az elüldözött tatárok helyére jártunk a Krímbe nyaralni, és tudtuk is, hogy mi történt velük. Ma a visszatelepült gazdag és szegény tatárok között nagy társadalmi különbségek és feszültségek vannak, és a Krím eliszlámosodásának lehetünk tanúi. Emiatt konfliktusok támadtak a keresztények és az iszlám hívei között is. Drámai ott a helyzet. 
 

Egyik korábbi interjújában olvastam, hogy visszautasította feministák azzal kapcsolatos kérdését, vajon feláldozta-e karrierjét a családért, például akkor, amikor tíz éven át nem dolgozott (Ulickaja itt elbizonytalanodik, nem emlékszik erre a kérdésre). Milyen tapasztalatot jelentett az Ön számára ez az időszak, amikor – ha jól tudom – édesanyját gondozta, gyerekeket nevelt?

Igen, 1970 és 1979 között nem volt munkám, beteg édesanyámat ápoltam, aki ez idő alatt meghalt. Majd két fiút szültem és neveltem. Politikai, társadalmi értelemben rémes időszak volt ez, ma is szörnyű világban élünk, de a hetvenes évek sivársága borzalmas volt. Az olvasás segített lelkileg, ebben a korszakban nagyon sokat olvastam. '79-ben tudtam újra elhelyezkedni a színházban.

Genetikusként teljes mértékben tisztában vagyok a női és a férfi test felépítésével: a nők és a férfiak a legutolsó sejtjükig különböznek egymástól, és ennek az eltérésnek lélektani következményei is vannak. Ugyanakkor, napjainkban különösen, vannak átjárások a nemek között, vannak úgy nevezett férfias nők, és nőies férfiak. Ha személyesen közelítünk meg egy-egy individuumot, akkor különösen tágíthatók a határok, és jelentősebbek az átjárások.

Ami az írói tevékenységemet illeti: recepció mindenféle jelzőkkel sorol be, női író, írónő, nőíró és így tovább, de ez engem nem érdekel, én a saját személyiségemet képviselem, a maga összetettségében. Oroszországban egyébként a nők jelentik a társadalom jobbik, nemesebb felét, és munkáimban ezt is igyekszem bemutatni, hangsúlyozni. Hozzátenném mindehhez azt is, hogy egymás megértése volna a nők és a férfiak legfontosabb feladata, illetve elengedhetetlen feltétele annak, hogy harmóniában éljünk.

Vári Erzsébet

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.