hirdetés

Lénárd Anna: Napi betevő

2013. szeptember 11.

Az eredeti épület csak a háború után vált állami élelmiszerbolttá, ez szinte biztos. Korábban étterem lehetett, ahová a közeli szállodasorról jártak át a nyaralók esténként. Másfél éve vezetek sétákat a Svábhegyen, amikor ehhez a kereszteződéshez érek, általában 1938-at írunk. Arról beszélek, mennyire biztos befektetésnek érezték akkoriban zsidó vállalkozók a helyi turizmus fejlesztését, hogyan épültek sorra a modernista hotelek terasszal, lifttel, ahogy kell... - Lénárd Anna (BUPAP) írása a Litera nyári sorozatában.

hirdetés

Ami még megvan a térből, az a három lépcsőfok, a csatornanyílás és az út dőlésszöge. Maga az íves ablakú pavilon már az enyészeté, helyén doboz-Match áll, a budai hegyekhez nem méltó módon szoc belsővel és közepes áruválasztékkal. De ez is változik feszt, oldalában a betonreliefet nemrég műalkotássá nyilvánították, raktárában pedig Nemzeti Dohánybolt nyílt, amit errefelé senki nem becéz nedónak. Egyszer próbáltam benyitni, hátha kapok bkv-jegyet a fogaskerekűre, de a pult alól előbukkanó eladó ingerülten rám szólt, huzat van, csukjam be az ajtót, én pedig ijedtemben kizártam magamat, és azóta sem próbálkoztam arrafelé.

Az eredeti épület csak a háború után vált állami élelmiszerbolttá, ez szinte biztos. Korábban étterem lehetett, ahová a közeli szállodasorról jártak át a nyaralók esténként. Másfél éve vezetek sétákat a Svábhegyen, amikor ehhez a kereszteződéshez érek, általában 1938-at írunk. Arról beszélek, mennyire biztos befektetésnek érezték akkoriban zsidó vállalkozók a helyi turizmus fejlesztését, hogyan épültek sorra a modernista hotelek terasszal, lifttel, ahogy kell - nyaralóknak, nyugdíjasoknak, tüdőbetegeknek, és mint később kiderült, Eichmannak és az embereinek.

A pincérek akár végig is nézhették, hogyan váltják le odaát verőlegények az asztmából gyógyulókat, és kezdenek reggelente hatalmas teherautók foglyokat szállítani a Röck Szilárd utcai begyűjtőbe. Azt nem tudjuk, mikor zárt be az étterem, de még jóval azelőtt, hogy a szovjetek bejöttek és az épület mögötti szanatóriumból kialakított német hadikórház lakóit felkoncolták. A felszabadulás után a hoteleket államosították, a szobákból kialakított garzonlakásokba pedig arra érdemes káderlakókat költöztettek, akik paprikáskrumplit melegítettek az előszobákba utólag szuszakolt kis főzőfülkékben. Vendéglátóipari egységekre már nem volt szükség, az étteremre 1948-ban KÖZÉRT-embléma került, és ugyanebben az évben az úttörővasutat is építeni kezdték egy hajlattal feljebb.

Az új lakók nem vettek tudomást az idővel megrogyó bauxitbeton-terasz alatti fáskamra-börtönökről, a német teherautók számára vágott utat lassan újra benőtte az erdő, és a Diana utca forgalmát is hamar visszaállították egyirányúra. Később azért suttogtak a hotelekről és bizonyos sajnálatos eseményekről, a második emeletre beköltözött néni pedig asztrológiai mintákat festett az erkély plafonjára, hogy távol tartsa a rossz szellemeket. De 1952-ben, mikor ez a kép készült, már semmi nem idézte a múltat, a KÖZÉRT mögött induló hegyhátban békésen oszlottak a holtak, és a járókelők nyugodtan kértek útbaigazítást a téren álló egyenruhás alakoktól, legyen az a fogaskerekű vagy az úttörővasút kalauza, rendőr vagy katona. Azt már kevesebben tudták, hogy a hegyen túli apácazárdából már két éve kitelepítettek mindenkit, és a helyében alapított főiskolán most szovjet mintára állambiztonsági tiszteket képeznek, akik azóta civil ruhában ugyanolyan szívélyesen érdeklődnek és beszélgetnek az utcasarkon, mint bárki más. Csak azt érezték az itt élők, hogy minden utcai beszélgetés fordulhat egy bizonyos ponton váratlan irányba ruházattól függetlenül. Ezért nem is tartották a környék épületeinek múltját vagy eltűnt szomszédjaik sorsát firtatni, a következő említésre méltó esemény már csak a zacskós tej megjelenése volt a hetvenes években.

A kép forrása: Fortepan

Lénárd Anna - BUPAP

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.