hirdetés

Lendület – Új sorozat a Literán

2018. március 27.

A XVIII. századi Nyugat-Magyarország eddig csak részleteiben ismert kulturális életének feltárására jött létre 2017-ben a Lendület kutatócsoport. Mostantól havonta olvashatnak esszéket a Literán a kutatócsoport tagjaitól, a társult egyetemi tanároktól és irodalomtörténészektől olyan szerzőkről, mint Berzsenyi vagy Pálóczi Horváth Ádám.

hirdetés

A XVIII. századi Magyarország művelődéstörténeti térképén kiemelkedően fontos volt a nyugat-magyarországi régió. Kulturális életének feltárásával – ahhoz képest, hogy a korban milyen jelentős szellemi életről tudunk – mi, a korszak kutatói eddig keveset foglalkoztunk – állítja Csörsz Rumen István, az MTA BTK-n alakult Lendület kutatócsoport vezetője.

A kutatócsoport a felvilágosodás korának kulturális életének szervezésében, támogatásában fontos szerepet betöltő dunántúli személyiségekre, az ő életművükre, tevékenységeire, hazai és külföldi kapcsolatrendszereikre összpontosít. Feltérképezi, hogy milyen intézmények működtek a Dunántúlon az irodalmi élethez köthetően. Szisztematikusan átnézik, mit tartalmaznak a különböző archívumok, levéltárak a kiválasztott írókra vonatkozóan.

Fontos változás volt a XVIII. század végén, hogy az 1750–1760 táján született generáció már az előző évtizedek történelmi, gazdaságtörténeti változásainak pozitív értelemben vett tanúja és haszonélvezője volt. Munkásságuk már egy új, polgárosodó, és a művelődési eszményt tágabban értelmező életformával párosult.

A nyugat-dunántúli értelmiség kulcsszerepet játszott a felvilágosodás kori magyar irodalomban. Faludi Ferenc, Pétzeli József, Révai Miklós, Pálóczi Horváth Ádám, Kresznerics Ferenc, Berzsenyi Dániel és kortársaik máig ható erővel formálták a hazai kultúrát. A Lendület kutatócsoport évtizedes adósságok törlesztését kezdte meg. Új, eddig ismeretlen forrásokat tártak fel az írók levelezéséből, a sajtó és a könyvkiadás dokumentumaiból, a régiségek és a folklór iránti érdeklődésről. Hálózati adatbázisaikat, kritikai kiadásaikat és szótárukat a nagyközönség is használhatja majd, a csoportos munka pedig a szakmai utánpótlás záloga lehet.

Mostantól havonta olvashatnak esszéket a Literán a kutatócsoport tagjaitól, a társult egyetemi tanároktól, irodalomtörténészektől.

A Lendület kutatócsoportról részletesen

A XVIII. század végi magyar irodalmi élet formálásában kulcsszerepet játszott a dunántúli írók és értelmiségiek hálózata. Nem beszélhetünk egységes mozgalomról – tagjai mind felekezeti, mind irodalomszemléleti szempontból eltérők, s nem is mindig álltak közvetlen érintkezésben –, de a regionális összetartozás olyan művelődéstörténeti tanulságokat rejt, amelyek rendszeres kutatásával adós maradt az irodalomtudomány. A nyugat-magyarországi kereskedővárosok (Győr, Komárom, Szombathely stb.) Bécs és Pozsony szellemi és politikai vonzásában, az új egyházpolitikai lehetőségek kihasználásával teremtették meg saját arculatukat. A dunántúli értelmiség progresszívan élt a polgárosodás lehetőségeivel, főként a tudományszervezés (pl. pozsonyi tudós társaságok) és a kommunikáció terén, megteremtve a magyar nyelvű sajtót (Magyar Hírmondó, Mindenes Gyűjtemény, Sokféle). A sokak mintájává vált jezsuita költőn, Faludi Ferencen túl is nagy számú költő-író munkálkodott a térségben, némelyikük kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett (pl. Pálóczi Horváth Ádám levelezése Kazinczyval, Csokonaival és más kortársakkal; szabadkőművesség). Révai Miklós és Kultsár István már ekkoriban elsőrangú szervezőként segítette az irodalmi nyilvánosság formálódását.

A XVIII. századi dunántúli írók működésére a szakirodalom – a Kazinczy-kor kánonformáló ereje, majd a gazdagabban kutatott XIX. századi klasszikusok (Berzsenyi, a Kisfaludy fivérek stb.) miatt – hajlamos volt másodvonalként tekinteni. A Lendület kutatócsoport ezt a képet szeretné árnyalni, részletesen megvizsgálva néhány kiemelkedő dunántúli író és értelmiségi (főként pap-tanárok) regionális kapcsolatait, működésük tárgyi és szellemi hátterét (levelezés, kéziratosság, könyvtárszervezés, könyvkiadás, mecenatúra stb.). A csoport akadémiai és egyetemi kutatóhelyek együttműködésén alapul, amely nemzetközi figyelemre is számot tarthat. Legfőbb feladataik alapkutatások: Faludi Ferenc magyar verseinek kritikai kiadása, Pálóczi Horváth Ádám kéziratainak, Révai Miklós és Agyich István latin verseinek, valamint Péteri Takács József és Nagy János köteteinek forráskiadása; a Nemzeti Dalok Gyűjteményének és Kresznerics Ferenc szótárának elektronikus kiadása. A források rendszerezését korszerű adatbázisok építése segíti: levelezés-, könyv-, ponyva- és kézírásminta-kataszterek. Az új eredményeket évenként nemzetközi konferenciákon és tanulmánykötetekben adják közre.

A kutatócsoport munkatársai

Vezetője

Csörsz Rumen István, feladata a kutatócsoport vezetése, koordinációja, a kapcsolattartás más kutatóhelyekkel;

A kutatócsoport tagjai

Dóbék Ágnes tudományos segédmunkatárs; Vaderna Gábor tudományos főmunkatárs; Mészáros Gábor tudományos segédmunkatárs

Társult kutatók

Hegedüs Béla (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet), Kiss Margit (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet), Lengyel Réka (MTA BTK Irodalomtudományi Intézet), Rédey János (Országos Széchényi Könyvtár), Borián Elréd OSB (Pannonhalma, Bencés Főgimnázium).

A kutatócsoport munkájáról és munkatársairól további részleteket ITT olvashatnak.

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.