hirdetés

Lengyel Zoltán: Argo Navis

Részlet

2018. június 24.

Mikor kérdezték tőle, mit akar, Omar csak rámutatott a boríték címzésére. Egy hajóács átvezette a sólyatéren, majd bementek az egyik gyárépületbe, átmentek az öntőcsarnokon, fullasztó forróság volt, és iszonyú zaj, döngtek a gőzkalapácsok. – A Litera bemutatja rovatunkban Lengyel Zoltán regényrészletét olvashatják.

hirdetés

Omar a gróftól kapott levéllel evezett az óbudai hajógyár felé kis ladikján. A lepecsételt borítékon csak ennyi szerepelt németül: „Franz Schewczik igazgató úr részére”. Kora reggel volt. Az esthajnalcsillag még fenn volt az égen. Egy molnár hajómalmának deszkahídlásán állva húzta fel épp a tiltót. Húsz-harminc méterre egymástól még nyolc hajómalmot lehetett látni szétszórva a folyón. Egy vastestű vontató épp egy fűrészelt tölggyel megrakott uszályt húzott ki a régi téli kikötőből. A parton a sólyán nagy testű gőzhajó várta a vízrebocsátását. Omar szemügyre vette. Néhány nap múlva kész is lesz, gondolta. Volt még ott egy félig kiégett áruszállító gőzhajó, bontásra várakozva. Sirályok vijjogtak éhesen Omar feje fölött.

Mikor kérdezték tőle, mit akar, Omar csak rámutatott a boríték címzésére. Egy hajóács átvezette a sólyatéren, majd bementek az egyik gyárépületbe, átmentek az öntőcsarnokon, fullasztó forróság volt, és iszonyú zaj, döngtek a gőzkalapácsok, végül kiértek a csarnokból, Omar mélyet lélegzett, de aztán beléptek egy kisebb öntőműhelybe, újra a forróság és a zaj, innen is ki, majd egy kazánszerelőcsarnokba értek, de itt most nem dolgozott senki, csend volt, a hangárszerű, hosszúkás épület túlsó végén hatalmas óra jelezte a munkavezetőknek, hogy mennyire kell sietniük a napi terv teljesítésével, a munkásoknak pedig azt, hogy mikor ér véget napi penzumuk, a csarnok közepén most, amikor az óra pontosan hét óra negyvenhárom percet mutatott, egy sovány férfi állt, egyszerű posztókalapot és vászonzakót viselt, és épp jegyzetelt valamit egy kis noteszba. Omar az igazgatóhoz ért. Schewczik a közeledő léptek zaját meghallva abbahagyta a jegyzetelést, Omar felé fordult, és megkérdezte tőle, hogy ki küldte. Omar rossz németséggel azt válaszolta, hogy nem tud magyarul. Ez nem volt teljesen igaz, mert Omar jól értette a magyart, és hibásan ugyan, de beszélte is. Most azonban úgy vélte, elővigyázatosabb eljárás lesz, ha a munkások által nem értett nyelven érintkezik az igazgatóval. Nem tudta, hogy a munkások korántsem csak magyarok, vannak itt olaszok, angolok, németek, horvátok, sőt lengyelek is. Schewczik mindenesetre megkérdezte németül ugyanazt.

Ki küldött.

Omar azt felelte, a kapitány.

Schewczik a fejét csóválta, de megmagyarázhatatlan módon bizalmat érzett a fiú iránt. Talán a hangja miatt van, gondolta Schewczik, a bársonyos baritonja miatt, tette hozzá magában. Schewczik muzikális ember volt. Persze, ott volt a pecsét is a borítékon, amely szavatolt a feladó kilétéért. Schewczik elővette a zsebében lévő tollkést, és felvágta vele a levelet. Hosszasan olvasta. Omar közben Schewcziket tanulmányozta. Ötvenes éveiben járhatott. Haja már teljesen megőszült. Szikár, sovány arcából élesen ugrott előre csontos orra, borotvált álla csapott volt, és ez az egész arckarakternek madárszerű benyomást kölcsönzött. Az igénytelen öltözék, az egyszerű, kissé gyűrött posztókalap, a szintén megviselt vászonzakó, és a víz közeli munkához praktikus hosszú szárú zárt csizma feladataira koncentráló, racionális jellemre utalt. Schewczik lassan, rendkívül megfeszített figyelemmel olvasta a levelet. Mikor végzett, felnézett Omarra, immár egy kis csodálkozással a szemében fürkészte a török fiút. Újra elolvasta a levelet, ugyanazzal a lassú, intenzív figyelemmel.

Mióta ismered ezt a te kapitányodat, kérdezte aztán Omart Schewczik.

Körülbelül egy hete, mondta Omar.

Csodálatos, hogy így megbízik benned, válaszolta neki Schewczik. Gyere velem, mondta még, és elindult a part felé.

Mikor a parthoz értek, Omar észrevett a víz alatt egy furcsa szerkezetet. Egy víz alatti relé volt az. Omar még sosem látott ilyet. Schewczik belépett a vízbe, majd lehajolt, és kivett egy bőrpergament a relé rajzolóműjéből. Omar csak értelmezhetetlen jeleket látott rajta. Schewczik ezt is hosszasan tanulmányozta. Jó néhány perc elteltével kivett egy üres bőrpergament az oldaltáskájából, és beletette a víz alatti rajzolóműbe. Kisétált újra a partra Omarhoz. Aztán körbenézett, és mikor megbizonyosodott róla, hogy senki sem hallhatja őket, szóban átadott egy rövid üzenetet.

Pontosan jegyezd meg ezeket a szavakat, mondta végül. Ez a válasz a kapitányodnak.

Lengyel Zoltán

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.