hirdetés

Lesi Zoltán: Feel your spaceship

2017. december 5.

Mi a kapcsolat az idő és hely között? A hely itt nemcsak fizikai teret és koordinátát, de az emlékezet, a tettek, a fikció vagy akár az elképzelt jövő terét is jelölheti. – Lesi Zoltán naplójegyzete a stuttgarti Akademie Schloss Solitude-ből.

hirdetés

Ahogy ezt a naplót írom, elkezdett havazni. Mikor megérkeztem a Akademie Schloss Solitude-höz a taxis azt mondta, a dombon szinte sose esik a hó. A szobám alatt egy evangélikus templom van és valaki éppen orgonál.

Ez a hét jórészt a Biographies and Production of Places szimpóziumra való készüléssel, izgalommal és az előadásokkal telt. A konferencia sorozat a következő kérdésekre keresi a választ: Mi a kapcsolat az idő és hely között? A hely itt nemcsak fizikai teret és koordinátát, de az emlékezet, a tettek, a fikció vagy akár az elképzelt jövő terét is jelölheti. Az emberi életek és történetek nem szimplán térben játszódnak, hanem az idő és a hely közti kommunikáció aktív szereplői – ahol szubjektivitás és tárgyszerűség a határokat feszegető párbeszédé kapcsolódik. Tejaswini Niranjana Deewaana: The lover of music című bevezető előadása egy mumbai hindusztáni zenészekről és a zenei műhelyekről szólt. A cím egy egy hangszerkészítővel készített interjúból származik, aki elvitt egy színészt a kurtizánok zenei előadására, hogy megmutassa milyenek azok az emberek, akik igazán megőrülnek a zenéért, és reggelig játszanak különbőző hindusztáni darabokat. Niranjana  a zenészeken keresztül adott nekünk betekintést Bombai, a tengerparti, koloniális megacity életébe és tudatalattijába.

Tejaswini Niranjana - Deewaana: The Lover of Music
Fotó: Stefanie Bäuerle
©Akademie Schloss Solitude

Egy másik előadás Imran Ali Khantól a Ramajana legendája körül megteremtett helyek és emlékezetükről szólt. Az indiai nagyeposzt a politika kisajátítja és egy bizonyos írott szakaszát teszi előtérbe, ezzel szemben az előadót az eposz szóbeli változatai érdeklik és a legenda által teremtett himalájai, rituális helyszínei. Hiba vagy bravúr, de az emlékezetről szóló előadás jegyzeteiből Ali Khan elveszített egy lapot.

Nemcsak indiából, hanem sok más országból vannak előadók, felolvasók, performerek, filmesek. Zárásként két zenei performanszot hallgatok meg: Raphael Sbrzesny Outtakes from the King’s Songbook darabja viktoriánus pantomim színházak fiú főszereplőjét (akit általában nők játszottak) mutatta be, akit néha, váratlanul a közönség is láthatott. A színész(nő)t egy archaikus, úgynevezett csillagcsapdával gyakorlatilag a nézőtérre katapulták. A performansz a Solitude kastélyban játszódott egy barokk festmény égboltja alatt és egy fiktív zenei, vallási rituálé atmoszféráját teremtette meg: illatokkal, kínzóvasakkal, elektronikus pedálokkal, bluetooth hangszórókkal.

Raphael Sbrzesny - Outtakes from the Kings Songbook
Fotó: Stefanie Bäuerle
©Akademie Schloss Solitude
Baráti köszönettel a Schlösser und Gärten Baden-Württemberg-nek

Gwen Rouger egy Cage idézettel kezdte a Feel Your Space előadását: A zene gyakorlatával és kifejezetten Morton Feldman műveivel, azt ünnepeljük, hogy nincs semmink. Majd hetünket egy zongora köré ültetett, hogy ne lássuk, hanem bízzuk magunkat a képzeletünkre, miközben előadja Feldman Palais de Mari darabját. Így mindenki teljesen máshogyan tapasztalata meg a művet. Számomra ez egy meditáció volt, ami belülről kitisztított és megnyugodtam, igen, valóban nincs semmim.

Gwen Rouger - Feel Your Space
Fotó: Stefanie Bäuerle
©Akademie Schloss Solitude

Az elmúlt hetekben szorosabban együtt dolgoztam Vanja Babić-csal, aki amikor Horvátországból megérkezett Stuttgartba, a város utcáin üvegeket gyűjtő embereket figyelt meg. Egy villás fogóval felnyitották az lefolyókat és onnan kivették a visszaváltható palackokat, majd húzható bevásárló táskában vitték a boltokba. Babić a Solitude kastély körül tett sétái során elhagyott palackokat és más tárgyakat talált. Beszerezett ő is egy bevásárló táskát és egy fogót és elkezdte tudatosan járni az erdőt, gyűjteni a tárgyakat, valamint fotókkal és jegyzetekkel dokumentálni a munkáját. Babić egy nyomda közeli kuka mellett néhány hibás nyomtatású, Happy Birthday feliratos, alatta fát ábrázoló vásznat talált. Az összegyűjtött üvegeket és más tárgyakat először a kastély belső udvarán tárolta, így a többi ösztöndíjas és a személyzet is figyelhette. Az a mód, ahogyan nap, mint nap, minden sétával rétegződtek és gyűltek a tárgyak, létrehoztak egy bizonyos, nem tapasztalatra alapuló rendszerezést. Ekkor találkoztam én is Babić munkájával, aki már a Forest, happy birthday to you című kiállítására készült.

Elkísértem a néhány sétára és együttműködést ajánlottam fel, hogy írnék az installációjáról. Vanja Babić-csal bementünk a városba is, hogy az üveggyűjtő emberekkel beszélgessünk és információt gyűjtsünk. Így találkoztunk Alex-szal, aki részletesen beszámolt a gyerekkoráról, arról hogyan került Görögországból Stuttgartba és hogy mennyit lehet üveggyűjtéssel keresni. Akár napi ötven eurót is össze lehet szedni, ha valaki ügyes. Alex a kastélyba is eljött és a bouzouki-ján eljátszotta nekünk a Happy birthday dalt, amit Vanja Babić fel is vett. Az installáció nemcsak a talált tárgyakból, hanem azokról készült fotókról, térképekről, megtett utakból is állt.

©Akademie Schloss Solitude

Éppen egy német nyelvű sci-fi novellán dolgoztam, és könnyen bele tudtam helyezni a szürreális gyűjtögetőt a fősodorba. A novellám a kék bolygón élőket egy űrlény nézőpontjából mutatja be, aki térképet és riportot készít az UIO-290-en élő rohadt sütőtököt zabáló, büdös bolondlényeknek, hogy kolonizálhassák a területet. Az űrlény a szexbabájával érkezik a bolygóra és felszed beszélő kétlábú lényt is hajójára, aki először tetszik neki, de aztán óvatosságból úgy dönt inkább elpusztítja. Akkor a kétlábú Friederike Mayröcker versét kezdi neki szavalni, amely épp az űrlény bolygójáról szól, így kegyelmet kap. Az űrlény találkozik az elhagyott üvegeket gyűjtögető mókusokkal, amik farka hol egy szőrős harmadik lábra, hol Poszeidón háromágú villájára hasonlít. A mókusok az üvegeket a nagyon nagy nagymamájuknak viszik, aki mindet visszaváltja és a pénzből levest főz. A nagymama zenével, veréssel és pénzlevessel motiválja a kicsiket. Mert a mókusok bármit megtennénenek a pénzlevesért. Az állatok annyira megtetszenek az űrlénynek, hogy fellázad a sütőtök zabálók ellen, és azt hazudja, hogy erős vulkanikus tevékenység kezdődött a kék bolygón, így nem érdemes azt kolonizálni. Az űrlény szépen lassan beilleszkedik a mókusok közé, míg maga is mókussá változik. Sajnos a szexbaba féltékény a mókusokra, de az űrlény igyekszik kompenzálni.

Vanja Babić és Lesi Zoltán - Forest, Happy Birthday to You!
Fotó: Hagen Betzwieser
©Akademie Schloss Solitude

A novella angol fordítása egy generált női hangon, Alex Happy Birthday játékával a kiállítás része lett. A szöveget eredeti német változatából és az angol fordításából egy füzetet is készítettünk. A szöveget először november 9-én olvastam fel a kiállítás megnyitóján. Majd a Biographies and Production of Places szimpóziumon november 25-én pedig egy kisebb performanszot tartottam: űrkabátomban és megafonos űrrepülővel jártam a térben, hogy elmondjam a mókusok történetét.

Vanja Babić és Lesi Zoltán - Forest, Happy Birthday to You!
Fotó: Stefanie Bäuerle
©Akademie Schloss Solitude


Lesi Zoltán

hirdetés
A Litera kommentelési rendje 2016. szeptember 19-től megváltozik, ezentúl Facebook-oldalunkon várjuk a hozzászólásokat.