Lesznai első verseit Hatvany Lajos - aki, amúgy unokatestvére volt - jelentette meg a Nyugatban. Meséinek nagy része, 1913 után látott napvilágot, sokáig olvasatlanul porosodtak a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Valamennyi töredék maradt csupán, ám ez előnyükre válik, mind a befejezetlenség varázsát árasztják. A berlini Arsenal kiadó, amely már Balázs Béla költőt és filmesztétát is újra felfedezte, most jelentette meg először Lesznai szövegeit német nyelven - számolt be a hírről a NZZ.

Akárcsak Balázsnál Bélánál, Lesznai alakjait is meghatározhatatlan vágyakozás űzi a a távolba. Mint például az ősszel kikelt pillangó, amely a telet a tündérek birodalmában töltheti, és ott álomvirágport talál és egy csodafát, melyen minden olyan csók kivirágzik, „amit az emberek nem tudtak megcsókolni”. Egy 1918-ban megjelent meseelméleti esszében írja Lesznai, hogy a szerelem az önmegvalósítás kívánsága és az önfeladás utáni vágyakozás paradox összjátéka; ezt a Leányszív című meséje támasztja alá. Ebben a művében egy nő, hogy boldogítsa becsvágyó férjét, először haját, majd a nevetését és végül szó szerint a szívét áldozza fel. Ám ezt a sikeres férfi nem köszöni meg neki. „ Nem lenne talán jobb, ha a lovag bűnbánó lenne és teli szeretettel?”, kérdezi a tanácstalan szerző a végén és „egy másik befejezést” követel. 

A magyar tanácsköztársaság vezetőinek nem nyerték el a tetszését Lesznai meséi; számukra azok csak a kapitalista ideológia maradványai voltak.  Lesznai Anna és Balázs Béla számára, akik mindketten marxista romantikusok voltak, azonban a mesék „kommunistábbak voltak a kommunizmusnál”- hiszen egy utópisztikus világról szóltak, ahol semmilyen ellentét, fiatal és öreg, fent és lent, a múlt és a jövő nem létezett. Lukács Györggyel együtt 1919 áprilisában egy mese-előadássorozatot hoztak létre, amit Lesznai vezetett. Már néhány héttel később azonban, a tanácsköztársaság leverése után, Bécsbe kellett menekülniük. Egy ideig ott is lakott, majd 1939-ben emigrációba kényszerült, 1962-es haláláig New Yorkban élt.

Lesznai első verseit Hatvany Lajos - aki, amúgy unokatestvére volt - jelentette meg a Nyugatban. A költőnő több évig  Bécsben élt, majd 1939-ben emigrációba kényszerült. Haláláig, 1962-ig New Yorkban élt.