Lewis Carroll: Alice Csodaországban
A General Press Kiadó ajánlata
Lewis Carroll, a fotósként is ismert remek író két kötete közül az egyik jelenik meg most új köntösben, Szegedi Katalin különleges illusztrációival. A kis Alice rengeteg kalandon megy keresztül csodaországban tett utazásai során, míg megtudja, milyen mély a nyúl ürege.
- 2007. április 6.
Cím: Alce csodaországban
Író: Lewis Carroll
Fordító: Kosztolányi Dezső és Szobotka Tibor
Illusztrátor: Szegedi Katalin
Alak: A/4
Oldalszám: 108 oldal
Bolti ára: 2800 Ft
Részlet a könyvből:
– Egyre murisabb! – kiáltott fel Alice.
Úgy meglepődött, hogy egyszeriben elfelejtett szépen beszélni.
– Most hát olyan hosszúra nyúltam, mint a világ legnagyobb távcsöve. No, szervusztok,
lábaim. Tudniillik lenézett a lábaira. Alig látta őket, olyan messzire estek tőle.
– Jaj, szegény kis lábaim, ki húzza majd föl rátok a cipőt meg a harisnyát, édeseim?!
Én aligha fogom tudni. Sokkal messzebbre kerültem tőletek, semhogy törődhetnék veletek.
Nektek kell most gondoskodni magatokról, ahogy tudtok.
„De azért kedvesnek kell lennem hozzájuk – gondolta Alice –, különben nem visznek
el oda, ahová akarom. Igen. Minden karácsonykor veszek majd nekik egy pár cipőt.”
Alice tovább tervezgette, miképp juttathatja el lábaihoz a cipőt.
– Postán küldöm el – tűnődött –, ajánlott csomagban. Jaj, de fura lesz ajándékot küldeni
a tulajdon lábaimnak! Azt írom majd a csomagra:
– Jaj, istenem, mennyi csacsiságot beszélek össze!
Ebben a pillanatban feje a mennyezetbe ütődött. Most több mint három méter magas volt. Hirtelenül fölkapta az icike-picike kis aranykulcsot, s futott a kertajtó felé.
Szegény Alice! Legföljebb azt tehette, hogy a földön fekve a fél szemével átkukucskált a kertbe. De hogy keresztül is juthasson rajta, ahhoz még kevesebb reménye volt, mint valaha. Leült hát a földre, és sírva fakadt.
– Szégyellheted magad – mondta Alice. – Ekkora nagylány (no, ezt most joggal mondhatta), és így sír. Elég legyen, ha mondom! De azért csak tovább sírdogált.
Literszámra folytak a könnyei, míg egy jókora tó nem támadt körülötte. Ez a tó vagy tizenöt centiméter mély volt, s elfoglalta a csarnok felét.
Egy kis idő múlva tipegést hallott a távolból, gyorsan megtörülte szemét, hogy lássa, ki jön. A fehér Nyuszi tért vissza, csuda mód kiöltözködve. Egyik kezében fehér glaszékesztyűt, másikban egy nagy legyezőt tartott. Sietve loholt, s közben egyre azt mormolta:
– Jaj, a Hercegnő megesz, ha elkésem.
Hozzászólás