Ha észbe jut valami, eltűnődni rajta, ha meg nem jut észbe semmi pillanatnyilag - esetemben erre tenném fel a nagyobb összeget -, akkor csak úgy nézni, kifelé a fejből, s észrevenni a példának okáért, ahogy odalent a lábnál minden kertek ellensége, a vakond túrni kezd. Figyelni a szem sarkából - mint akinek mindegy teljesen. Nem ugrálni, nem nyúlni ásóért, hogy a szemtelen dög teste az ásó hegyével haladéktalanul ketté legyen vágva, s fröccsenjen ki a bele; helyette nézni csak, üveges szemekkel - szevasz vakond, mondani. Legfeljebb némi nyál jönne ki a szájon, nem hab.
Ha megkérdezik, mit csinálsz ott napok óta, úgy tenni, mint aki tök süket. Ha még egyszer megkérdezik, a fülbe ordítva, tölcsért csinálva a kézből, azt felelni, a fű növését figyelem.
Bírnád, mi, paraszt?
Bírnám, vallom be egy messzehangzó, öblös sóhajtással töredelmesen; ha már így szóba jött, el bírnám képzelni, igen: nem kellene kancsukával kényszeríteni rá, hogy ezt tegyem. De mivel az élet nem álmokból van gyúrva, arról kell itt referálnom, hogy evvel szemben mi lesz: hogyan is fog kinézni a litera szempontjából a tavasz. Más lesz a táncrend és a tempó, annyi szent: nem kell ébresztőt fújnia senkinek. Hosszú, több hónapos előkészületek után a Könyvfesztiválon indul érdemben a szezon, a Kongresszusi Központban, április 22. és 25. között. Próbálunk mindenhol ott lenni, ahol történik valami, igyekszünk elsődleges frissességű tudósítást adni minden érdemi eseményről, kifaggatni Günter Grasst a dolgok állásáról, s a gazdag programot addig is alapos háttéranyagokkal előkészíteni: a litera tavaly debütált Könyvfesztivál-alszájtja ennek érdekében a jövő hét elejétől üzemelni kezd. A helyszínen szívesen látunk mindenkit a standunkon éppúgy, mint a tíz géppel felszerelt net-kávézónk pultjainál. "Mellékesen" bemutatjuk a litera angol nyelvű verzióját, melynek indulása erre az alkalomra időzíttetett: azt a vadonatúj portált, mely nem a magyar lefordított változata, hanem eredeti, rájuk "szabott" struktúrával, rovatokkal a magyar kultúra, irodalom iránt érdeklődő idegen ajkú olvasókat célozza meg.
Gondolhatnánk, lassan vége, holott most jövök csak bele.
Rendszeres közlések formájában napokon belül elindul az "Eurovízió"-projekt. Másfél-két hónapja száz magyar írót kértünk arra, játsszon el a gondolattal, milyen az, amikor mi Európához csatlakozunk; milyen lesz az a nap, mi vár ránk, s milyen lesz majd az Európai Unió tagjaként minekünk. A beérkezett szövegekből közölt részletek egyfelől a litera május elsejei, az A38-on rendezendő egész napos irodalmi csatlakozási fesztiválját készítik elő, másrészt első antológiánkba tartanak, mely az idei Könyvhétre jelenik majd meg - nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom az anyag ismeretében, hogy a könyv rendkívülinek ígérkezik. (De ha annak tűnik, akkor is.) A május elsejei monstre-napról itt most csupán annyit, hogy lesz minden, ami szemnek, szájnak, fülnek és szellemnek ingere: délelőtti matiné a gyerekeknek a Sebő együttessel, Békés Pállal, Varró Dániellel, Tóth Krisztával, Szilágyi Ákossal, Vörös Istvánnal; délben Európa-kóstoló (nemzeti konyhák - magyar mesterek) Aczél Gézával, Bächer Ivánnal és Váncsa Istvánnal; délután a legkiválóbb magyar költők zenés Örömóda- s Varga "Véneurópa" Miklós-átiratai: képzelhetik. Este pedig a magyar irodalom Esterházy Péter, Konrád György, Parti Nagy Lajos, Bodor Ádám, Krasznahorkai László és Závada Pál révén belép Európába - ki-ki megláthatja, a Könyvhéttől pedig el is olvashatja, hogy miképp.
Közben egy melléklet az Élet és Irodalomban, május 21-én, a litera legjobb anyagaiból.
Ez lesz, így nagyjából, dióhéjban - minden részletről hírt adunk időben, természetesen.
Virágzó fák, levelek, egyebek...
A lóca az idén üresen marad.
Fejét kidugja, körbenéz: kacag a vakond.